Siralmak 2:1 Hogyan takarta el az Úr Sion leányát felhővel az övében? haragot, és vetette le a mennyből a földre Izrael szépségét, és nem emlékezett lábának zsámolyára haragja napján! 2:2 Az Úr elnyelte Jákób minden lakhelyét, de nem megszánta: haragjában lerombolta az erős támasztékokat Júda leánya; lehordta őket a földre beszennyezte a királyságot és annak fejedelmeit. 2:3 Levágta heves haragjában Izráel egész szarvát, megvan visszahúzta jobbját az ellenség elől, és ráégett Jákob olyan, mint a lángoló tűz, amely körös-körül felemészti. 2:4 Meghajlította íját, mint egy ellenség, úgy állt jobbjával, mint egy ellenséget, és megölt mindent, ami kedves volt a sátorban Sion leányáról: kiöntötte haragját, mint a tüzet. 2,5 Az Úr olyan volt, mint az ellenség: elnyelte Izraelt, elnyelte minden palotáit felrombolta, és lerombolta erődítményeit fokozódott Júda leányában a gyász és a jajgatás. 2:6 És erőszakkal elvette hajlékát, mintha a kert: lerombolta a gyülekezet helyeit, az Úr elfelejtette az ünnepélyes ünnepeket és szombatokat Sionban, és haragja felháborodásában megvetette a királyt és a papot. 2,7 Levetette oltárát az Úr, megutálta szentélyét, az ellenség kezébe adta palotáinak falait; ők zúgtak az ÚR házában, mint az ünnepnapon ünnep. 2:8 Az Úr elhatározta, hogy lerombolja Sion leányának falát: ő kifeszített egy vonalat, nem vonta el a kezét pusztító: ezért siratta a sáncot és a falat; ők együtt sínylődtek. 2:9 A kapui a földbe süllyesztettek; elpusztította és megtörte bárok: királya és fejedelmei a pogányok közé tartoznak: a törvény nem több; prófétái sem találnak látomást az Úrtól. 2,10 Sion leányának vénei leülnek a földre, és megtartják csend: port hintettek a fejükre; felövezték zsákba öltöztetik magukat: a jeruzsálemi szüzek leakasztják magukat fejjel a földre. 2:11 A szemeim könnybe lábadnak, a belem zaklatott, a májam kiöntött a földön, népem leányának elpusztítására; mert a gyerekek és a csecsemők elájulnak a város utcáin. 2,12 Azt mondják anyáiknak: Hol van a kukorica és a bor? amikor elájultak, mint a sebesültek a város utcáin, amikor kiöntötték a lelküket anyjuk keblébe. 2:13 Mit vigyek, hogy tanúskodjak helyetted? mihez hasonlítsam te, Jeruzsálem leánya? mivel egyenlő vagyok veled, hogy megtehessem vigasztalsz, Sion szűz leánya? mert a te törésed nagy, mint a tenger: ki gyógyíthat meg? 2,14 Prófétáid hiábavaló és ostoba dolgokat láttak számodra, és látták is nem fedezte fel gonoszságodat, hogy elfordítsa fogságodat; de láttak számodra hamis terhek és száműzetési okok. 2:15 Mindazok, akik arra járnak, tapsolnak rád; sziszegnek és csóválják a fejüket Jeruzsálem leányánál, mondván: Ez az a város, amelyet az emberek úgy hívnak? a szépség tökéletessége, az egész föld öröme? 2,16 Minden ellenséged kinyitotta a száját ellened: sziszegnek és fogcsikorgatni: azt mondják: Elnyeltük: ez bizony a nap, amelyet kerestünk; megtaláltuk, láttuk. 2:17 Az ÚR megtette, amit kigondolt; beteljesítette szavát a melyet parancsolt a régi időkben: ledobta, és megvan nem könyörült, és megörvendeztette a te ellenségedet rajtad állítsd fel ellenségeid szarvát. 2:18 Szívük az Úrhoz kiált, Sion leányának fala! könnyek folynak, mint a folyó éjjel-nappal: ne nyugodj; ne hagyd szűnik meg a szemed fénye. 2,19 Kelj fel, kiálts az éjszakában: az őrség kezdetén ömlenek ki szíved, mint a víz az Úr színe előtt: emeld fel kezeidet hozzá kisgyermekeid életéért, akik elájultak az éhségtől minden utca tetején. 2,20 Íme, Uram, és gondold meg, kivel tetted ezt! Vajon a az asszonyok eszik a gyümölcsüket, és a gyermekeik hosszú ideig? lesz a pap és a prófétát megölik az Úr szentélyében? 2:21 Fiatalok és öregek a földön hevernek az utcákon: szüzeim és ifjaim kard által elestek; napján megölted őket a haragod; te öltél, és nem szánakoztál. 2,22 Úgy hívtad körös-körül rémeimet, mint ünnepélyes napon, hogy be az ÚR haragjának napján senki sem menekült meg és nem maradt meg: azok, amik nekem vannak bepólyázva és felhozva megemésztette ellenségemet.