Siralmak
2:1 Hogyan takarta el az Úr Sion leányát felhővel az övében?
haragot, és vetette le a mennyből a földre Izrael szépségét,
és nem emlékezett lábának zsámolyára haragja napján!
2:2 Az Úr elnyelte Jákób minden lakhelyét, de nem
megszánta: haragjában lerombolta az erős támasztékokat
Júda leánya; lehordta őket a földre
beszennyezte a királyságot és annak fejedelmeit.
2:3 Levágta heves haragjában Izráel egész szarvát, megvan
visszahúzta jobbját az ellenség elől, és ráégett
Jákob olyan, mint a lángoló tűz, amely körös-körül felemészti.
2:4 Meghajlította íját, mint egy ellenség, úgy állt jobbjával, mint egy
ellenséget, és megölt mindent, ami kedves volt a sátorban
Sion leányáról: kiöntötte haragját, mint a tüzet.
2,5 Az Úr olyan volt, mint az ellenség: elnyelte Izraelt, elnyelte
minden palotáit felrombolta, és lerombolta erődítményeit
fokozódott Júda leányában a gyász és a jajgatás.
2:6 És erőszakkal elvette hajlékát, mintha a
kert: lerombolta a gyülekezet helyeit, az Úr
elfelejtette az ünnepélyes ünnepeket és szombatokat Sionban, és
haragja felháborodásában megvetette a királyt és a papot.
2,7 Levetette oltárát az Úr, megutálta szentélyét,
az ellenség kezébe adta palotáinak falait; ők
zúgtak az ÚR házában, mint az ünnepnapon
ünnep.
2:8 Az Úr elhatározta, hogy lerombolja Sion leányának falát: ő
kifeszített egy vonalat, nem vonta el a kezét
pusztító: ezért siratta a sáncot és a falat; ők
együtt sínylődtek.
2:9 A kapui a földbe süllyesztettek; elpusztította és megtörte
bárok: királya és fejedelmei a pogányok közé tartoznak: a törvény nem
több; prófétái sem találnak látomást az Úrtól.
2,10 Sion leányának vénei leülnek a földre, és megtartják
csend: port hintettek a fejükre; felövezték
zsákba öltöztetik magukat: a jeruzsálemi szüzek leakasztják magukat
fejjel a földre.
2:11 A szemeim könnybe lábadnak, a belem zaklatott, a májam kiöntött
a földön, népem leányának elpusztítására;
mert a gyerekek és a csecsemők elájulnak a város utcáin.
2,12 Azt mondják anyáiknak: Hol van a kukorica és a bor? amikor elájultak, mint
a sebesültek a város utcáin, amikor kiöntötték a lelküket
anyjuk keblébe.
2:13 Mit vigyek, hogy tanúskodjak helyetted? mihez hasonlítsam
te, Jeruzsálem leánya? mivel egyenlő vagyok veled, hogy megtehessem
vigasztalsz, Sion szűz leánya? mert a te törésed nagy, mint
a tenger: ki gyógyíthat meg?
2,14 Prófétáid hiábavaló és ostoba dolgokat láttak számodra, és látták is
nem fedezte fel gonoszságodat, hogy elfordítsa fogságodat; de láttak
számodra hamis terhek és száműzetési okok.
2:15 Mindazok, akik arra járnak, tapsolnak rád; sziszegnek és csóválják a fejüket
Jeruzsálem leányánál, mondván: Ez az a város, amelyet az emberek úgy hívnak?
a szépség tökéletessége, az egész föld öröme?
2,16 Minden ellenséged kinyitotta a száját ellened: sziszegnek és
fogcsikorgatni: azt mondják: Elnyeltük: ez bizony
a nap, amelyet kerestünk; megtaláltuk, láttuk.
2:17 Az ÚR megtette, amit kigondolt; beteljesítette szavát
a melyet parancsolt a régi időkben: ledobta, és megvan
nem könyörült, és megörvendeztette a te ellenségedet rajtad
állítsd fel ellenségeid szarvát.
2:18 Szívük az Úrhoz kiált, Sion leányának fala!
könnyek folynak, mint a folyó éjjel-nappal: ne nyugodj; ne hagyd
szűnik meg a szemed fénye.
2,19 Kelj fel, kiálts az éjszakában: az őrség kezdetén ömlenek ki
szíved, mint a víz az Úr színe előtt: emeld fel kezeidet
hozzá kisgyermekeid életéért, akik elájultak az éhségtől
minden utca tetején.
2,20 Íme, Uram, és gondold meg, kivel tetted ezt! Vajon a
az asszonyok eszik a gyümölcsüket, és a gyermekeik hosszú ideig? lesz a pap és
a prófétát megölik az Úr szentélyében?
2:21 Fiatalok és öregek a földön hevernek az utcákon: szüzeim és
ifjaim kard által elestek; napján megölted őket
a haragod; te öltél, és nem szánakoztál.
2,22 Úgy hívtad körös-körül rémeimet, mint ünnepélyes napon, hogy be
az ÚR haragjának napján senki sem menekült meg és nem maradt meg: azok, amik nekem vannak
bepólyázva és felhozva megemésztette ellenségemet.