Siralmak
1:1 Hogy van magányosan a város, amely tele volt emberekkel! Hogy van
légy özvegy! ő, aki nagy volt a nemzetek között, és királylány
a tartományok között, hogyan lett mellékfolyója!
1:2 Fájóan sír éjszaka, és könnyei vannak az arcán: között
minden szeretője nincs, aki megvigasztalja: minden barátja elbánt
alattomosan vele, ellenségeivé váltak.
1,3 Júda fogságba esik nyomorúság és nagy nyomorúság miatt
szolgaság: a pogányok között lakik, nem talál nyugalmat: egész
üldözők utolérték a szorosok között.
1,4 Sion útjai gyászolnak, mert senki sem jön el az ünnepekre.
kapui kietlenek: papjai sóhajtoznak, szüzei nyomorgattak, és
keserűségben van.
1:5 Ellenségei a vezérek, ellenségei boldogulnak; mert az ÚRnak van
sanyargatta őt vétkeinek sokasága miatt: gyermekei azok
fogságba került az ellenség előtt.
1,6 És Sion leányától minden szépsége eltávozott: fejedelmei
erő az üldöző előtt.
1,7 Emlékezett Jeruzsálem nyomorúságának és nyomorúságának napjaiban
minden kedves dolga, amivel rendelkezett a régi időkben, amikor népe
az ellenség kezébe került, és senki sem segített rajta: az ellenfelek
látta őt, és kigúnyolta szombatjait.
1:8 Súlyosan vétkezett Jeruzsálem; ezért eltávolítják: mindazt
tisztelték, megvetik őt, mert látták meztelenségét: igen, ő
sóhajt és hátrafordul.
1:9 Szennyessége a szoknyájában van; nem emlékszik utolsó végére;
ezért csodálatosan lejött: nem volt vigasztalója. Ó URAM,
íme az én nyomorúságom, mert az ellenség felmagasztalta magát.
1,10 Az ellenség kinyújtotta kezét minden kedvesére, mert
látta, hogy a pogányok bementek az ő szentélyébe, akiket te
megparancsoltad, hogy ne menjenek be gyülekezetedbe.
1:11 Sóhajt minden népe, kenyeret keres; megadták a kellemességüket
ennivaló a lélek megnyugtatására: lásd, Uram, és gondold meg! mert én vagyok
aljas lesz.
1:12 Semmi ez nektek, mindnyájan, akik arra jártok? íme, és nézd meg, van-e
minden olyan bánat, mint az én bánatom, amely velem történt, és amellyel a
Az ÚR sújtott engem ádáz haragjának napján.
1:13 Felülről tüzet küldött csontjaimba, és az győz
hálót vetett lábamra, visszafordított engem
sivár lett és egész nap elájultam.
1,14 Bűneim igáját az ő keze köti meg, megkoszorúzzák,
és szállj fel a nyakamba: megbuktatta az én erőmet, az Úr
kezeikbe adott engem, akik közül nem kelhetek fel.
1,15 Az ÚR minden vitézemet taposta lábam alatt köztem.
gyülekezetet hívott ellenem, hogy szétverje ifjaim: az ÚR
úgy taposta a szüzet, Júda leányát, mint a présben.
1:16 Ezek miatt sírok; a szemem, a szemem lefolyik a vízzel,
mert távol van tőlem a vigasztaló, aminek meg kell könnyítenie lelkemet: az enyém
a gyerekek elhagyatottak, mert az ellenség győzött.
1:17 Sion kitárja kezét, és nincs, aki megvigasztalja: a
Az Úr megparancsolta Jákóbnak, hogy legyenek ellenségei
körülötte: Jeruzsálem olyan, mint egy menstruáló nő közöttük.
1:18 Igaz az Úr; mert fellázadtam az ő parancsolata ellen:
Halljátok, kérlek, minden nép, és lássátok bánatomat: az én szüzeim és az enyém
fiatal férfiak fogságba kerülnek.
1,19 Szerelmeseimet hívtam, de megcsaltak: papjaim és véneim
feladták a szellemet a városban, miközben a húsukat keresték, hogy enyhítsenek
a lelküket.
1:20 Íme, URam! mert nyomorúságban vagyok; az én szívem
megfordul bennem; mert súlyosan fellázadtam: külföldön a kard
gyász, otthon olyan, mint a halál.
1:21 Hallották, hogy sóhajtok: nincs, aki megvigasztaljon: minden az enyém
ellenségek hallottak bajomról; örülnek, hogy megtetted:
elhozod a napot, amelyet elhívtál, és hasonlók lesznek
hozzám.
1:22 Jöjjön elõtted minden gonoszságuk; és tégy velük, mint te
minden vétkemért cselekedtél velem, mert sok sóhajom, és
elhal a szívem.
