Joshua 22,1 Akkor Józsué elhívta a Rúbenit, a Gádit és a fél törzset Manasséból, 22:2 És monda nékik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neked, és hallgattál az én szavamra mindenben, amit parancsoltam neked: 22:3 Nem hagytátok el testvéreiteket sok napon keresztül mind a mai napig, hanem meghagytátok megtartottad az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát. 22:4 Most pedig az Úr, a ti Istenetek, nyugalmat adott a ti testvéreiteknek, mint ő megígérte nekik: azért most térjetek vissza, és menjetek el sátraitokhoz, és a ti birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott neked a túloldalon Jordan. 22:5 De szorgalmasan ügyelj a parancsolat és a törvény végrehajtására, amelyet Mózes az ÚR szolgája megparancsolta neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, és járj minden útjain, és megtartsd az ő parancsolatait, és ragaszkodj hozzá neki, és teljes szívedből és teljes lelkedből szolgáld őt. 22:6 Józsué tehát megáldotta őket, és elbocsátotta őket, és elmentek hozzájuk sátrak. 22,7 Mózes pedig Manassé törzsének egyik felének adott birtokot Básánban, de annak másik feléhez adták közéjük Józsuét testvérek a Jordánon ezen az oldalon nyugat felé. És amikor Józsué elküldte őket a sátraikba is, aztán megáldotta őket, 22,8 És így szólt hozzájuk: Térjetek vissza sok gazdagsággal sátraitokhoz! és nagyon sok marhával, ezüsttel, arannyal és rézzel, és vassal és nagyon sok ruhával: oszd meg a zsákmányodat ellenségek a testvéreiddel. 22:9 Rúben fiai és Gád fiai és törzsének fele Manassé visszatért, és eltávozott Izráel fiaitól Siló, amely Kánaán földjén van, hogy elmenjen a földre Gileádba, a birtokuk földjére, amelyet birtokukba vettek, az ÚR beszéde szerint, Mózes keze által. 22,10 És amikor a Jordán határához értek, amely a földön van Kánaán, Rúben fiai és Gád fiai és a fele Manassé törzse oltárt épített ott a Jordán mellett, nagy oltárt, amelyet látni kellett nak nek. 22,11 És hallották Izráel fiai ezt mondják: Íme, Rúben fiai és Gád fiai és Manassé fél törzse oltárt építettek Kánaán földje ellen, Jordán határában, a Izrael fiainak átvonulása. 22,12 Amikor pedig Izráel fiai meghallották, az egész gyülekezet Izráel fiai összegyűltek Silóban, hogy felmenjenek háborúzni ellenük. 22:13 És elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz és Gád fiai és Manassé törzsének fele a földre Gileád, Fineás, Eleázár pap fia, 22:14 És vele tíz fejedelem, minden főházból egy fejedelem az egészben Izráel törzsei; és mindegyik házának feje volt atyák Izrael ezrei között. 22,15 És elmentek Rúben fiaihoz és Gád fiaihoz, és Manassé fél törzsének Gileád földjéig, és ők beszélt velük, mondván: 22,16 Ezt mondja az ÚR egész gyülekezete: Micsoda vétség ez? amit Izráel Istene ellen követtek el, hogy ma elfordultok hogy ne kövessétek az Urat, mert oltárt építettetek magatoknak fellázadhat-e ma az ÚR ellen? 22:17 Kevés-e nekünk Peor bűne, amelyből mi nem vagyunk? megtisztultak mind a mai napig, bár pestisjárvány volt a gyülekezetben az ÚRtól, 22:18 De hogy el kell fordulnotok ma az ÚR követésétől? és az is lesz ha ma fellázadtok az Úr ellen, az lesz holnap haragudott Izráel egész gyülekezetére. 22,19 De ha a birtokotok földje tisztátalan, menjetek el az ÚR birtokának földjére, ahol az Úré sátor lakik, és birtokba vegyétek közöttünk, de ne lázadjatok ellene az ÚR, ne lázadozzon ellenünk, ha oltárt építesz a mellettünk az Úrnak, a mi Istenünknek oltára. 22,20 Nem vétkezett-e Ákán, Zerah fia az átkozott dologban? és harag szállt Izráel egész gyülekezetére? és az az ember elpusztult nincs egyedül gonoszságával. 22,21 Rúben fiai, Gád fiai és a fél törzs Manassé felelte, és monda az ezrek fejeinek Izrael, 22,22 Ismeri az Úr, az istenek Istene, az Úr, az istenek Istene, és tudja Izrael tudni fogja; ha ez a lázadás, vagy ha törvényszegés ellen Uram, (ne ments meg minket ma!) 22,23 Hogy oltárt építettünk magunknak, hogy eltérjünk az ÚR követésétől, vagy ha nem áldozz rá égő- vagy ételáldozatot, vagy ha békeáldozatot akarsz bemutatni áldozzon rá, maga az Úr kérje meg; 22:24 Ha pedig nem tettük ezt, mert féltünk ettől a dologtól, mondván: In eljön az ideje, hogy gyermekeid beszéljenek a mi gyermekeinkkel, mondván: Mi van van közöd az Úrhoz, Izráel Istenéhez? 22,25 Mert az Úr a Jordánt határré tette köztünk és köztetek, ti fiaim Rúbené és Gád fiai; nincs részetek az ÚRban, így lesz a ti fiaitok hagyják abba a mi gyermekeinket, hogy ne féljék az Urat. 22,26 Ezért azt mondtuk: Most készüljünk oltár építésére, nem azért égőáldozat, sem áldozat: 22:27 Hanem hogy tanú legyen köztünk, köztetek és nemzedékeink között utánunk, hogy az ÚR szolgálatát végezzük előtte a miénkkel egészen égőáldozatainkkal, áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal; hogy gyermekeitek ne mondják a mi gyermekeinknek az eljövendő időben: Megvan nincs része az ÚRban. 22:28 Azért azt mondtuk, hogy akkor lesz, amikor ezt mondják nekünk vagy nekünk a mi nemzedékeink az eljövendőben, hogy ismét azt mondhassuk: Íme a az Úr oltárának mintája, amelyet atyáink nem elégetésre készítettek áldozatok, sem áldozatok; de ez egy tanú köztünk és közted. 22:29 Isten ments, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk e naptól az URat követve, hogy oltárt építsenek egészen égőáldozatoknak és ételnek áldozatul vagy áldozatul, az Úrnak, a mi Istenünknek oltára mellé tabernákuluma előtt van. 22:30 És amikor Fineás pap és a gyülekezet fejedelmei és Izráel ezreinek fejei, akik vele voltak, meghallották a beszédet hogy Rúben fiai és Gád fiai és fiai Manasse beszélt, ez tetszett nekik. 22:31 És ezt mondta Pineás, Eleázár pap fia a Rúbennek, Gád fiainak és Manassé fiainak, Ma azt látjuk, hogy az ÚR közöttünk van, mert nincs ezt a vétket követte el az Úr ellen; most megmentettétek Izráel fiai az ÚR kezéből. 22,32 Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek visszatértek. Rúben fiaitól és Gád fiaitól, az országból Gileád földjéig, Kánaán földjéig, Izráel fiaihoz és ismét hírt hozott nekik. 22:33 És tetszett ez a dolog Izráel fiainak; és Izráel fiai áldott Isten, és nem állt szándékában harcban felmenni ellenük pusztítsd el azt a földet, ahol Rúben és Gád fiai laktak. 22,34 Rúben fiai és Gád fiai pedig Ednek nevezték az oltárt: mert bizonyságul legyen közöttünk, hogy az Úr az Isten.