Joshua
22,1 Akkor Józsué elhívta a Rúbenit, a Gádit és a fél törzset
Manasséból,
22:2 És monda nékik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája
megparancsolta neked, és hallgattál az én szavamra mindenben, amit parancsoltam neked:
22:3 Nem hagytátok el testvéreiteket sok napon keresztül mind a mai napig, hanem meghagytátok
megtartottad az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát.
22:4 Most pedig az Úr, a ti Istenetek, nyugalmat adott a ti testvéreiteknek, mint ő
megígérte nekik: azért most térjetek vissza, és menjetek el sátraitokhoz, és
a ti birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája
adott neked a túloldalon Jordan.
22:5 De szorgalmasan ügyelj a parancsolat és a törvény végrehajtására, amelyet Mózes
az ÚR szolgája megparancsolta neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, és
járj minden útjain, és megtartsd az ő parancsolatait, és ragaszkodj hozzá
neki, és teljes szívedből és teljes lelkedből szolgáld őt.
22:6 Józsué tehát megáldotta őket, és elbocsátotta őket, és elmentek hozzájuk
sátrak.
22,7 Mózes pedig Manassé törzsének egyik felének adott birtokot
Básánban, de annak másik feléhez adták közéjük Józsuét
testvérek a Jordánon ezen az oldalon nyugat felé. És amikor Józsué elküldte őket
a sátraikba is, aztán megáldotta őket,
22,8 És így szólt hozzájuk: Térjetek vissza sok gazdagsággal sátraitokhoz!
és nagyon sok marhával, ezüsttel, arannyal és rézzel,
és vassal és nagyon sok ruhával: oszd meg a zsákmányodat
ellenségek a testvéreiddel.
22:9 Rúben fiai és Gád fiai és törzsének fele
Manassé visszatért, és eltávozott Izráel fiaitól
Siló, amely Kánaán földjén van, hogy elmenjen a földre
Gileádba, a birtokuk földjére, amelyet birtokukba vettek,
az ÚR beszéde szerint, Mózes keze által.
22,10 És amikor a Jordán határához értek, amely a földön van
Kánaán, Rúben fiai és Gád fiai és a fele
Manassé törzse oltárt épített ott a Jordán mellett, nagy oltárt, amelyet látni kellett
nak nek.
22,11 És hallották Izráel fiai ezt mondják: Íme, Rúben fiai és
Gád fiai és Manassé fél törzse oltárt építettek
Kánaán földje ellen, Jordán határában, a
Izrael fiainak átvonulása.
22,12 Amikor pedig Izráel fiai meghallották, az egész gyülekezet
Izráel fiai összegyűltek Silóban, hogy felmenjenek
háborúzni ellenük.
22:13 És elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz és
Gád fiai és Manassé törzsének fele a földre
Gileád, Fineás, Eleázár pap fia,
22:14 És vele tíz fejedelem, minden főházból egy fejedelem az egészben
Izráel törzsei; és mindegyik házának feje volt
atyák Izrael ezrei között.
22,15 És elmentek Rúben fiaihoz és Gád fiaihoz,
és Manassé fél törzsének Gileád földjéig, és ők
beszélt velük, mondván:
22,16 Ezt mondja az ÚR egész gyülekezete: Micsoda vétség ez?
amit Izráel Istene ellen követtek el, hogy ma elfordultok
hogy ne kövessétek az Urat, mert oltárt építettetek magatoknak
fellázadhat-e ma az ÚR ellen?
22:17 Kevés-e nekünk Peor bűne, amelyből mi nem vagyunk?
megtisztultak mind a mai napig, bár pestisjárvány volt a gyülekezetben
az ÚRtól,
22:18 De hogy el kell fordulnotok ma az ÚR követésétől? és az is lesz
ha ma fellázadtok az Úr ellen, az lesz holnap
haragudott Izráel egész gyülekezetére.
22,19 De ha a birtokotok földje tisztátalan, menjetek el
az ÚR birtokának földjére, ahol az Úré
sátor lakik, és birtokba vegyétek közöttünk, de ne lázadjatok ellene
az ÚR, ne lázadozzon ellenünk, ha oltárt építesz a mellettünk
az Úrnak, a mi Istenünknek oltára.
22,20 Nem vétkezett-e Ákán, Zerah fia az átkozott dologban?
és harag szállt Izráel egész gyülekezetére? és az az ember elpusztult
nincs egyedül gonoszságával.
22,21 Rúben fiai, Gád fiai és a fél törzs
Manassé felelte, és monda az ezrek fejeinek
Izrael,
22,22 Ismeri az Úr, az istenek Istene, az Úr, az istenek Istene, és tudja Izrael
tudni fogja; ha ez a lázadás, vagy ha törvényszegés ellen
Uram, (ne ments meg minket ma!)
22,23 Hogy oltárt építettünk magunknak, hogy eltérjünk az ÚR követésétől, vagy ha nem
áldozz rá égő- vagy ételáldozatot, vagy ha békeáldozatot akarsz bemutatni
áldozzon rá, maga az Úr kérje meg;
22:24 Ha pedig nem tettük ezt, mert féltünk ettől a dologtól, mondván: In
eljön az ideje, hogy gyermekeid beszéljenek a mi gyermekeinkkel, mondván: Mi van
van közöd az Úrhoz, Izráel Istenéhez?
22,25 Mert az Úr a Jordánt határré tette köztünk és köztetek, ti fiaim
Rúbené és Gád fiai; nincs részetek az ÚRban, így lesz
a ti fiaitok hagyják abba a mi gyermekeinket, hogy ne féljék az Urat.
22,26 Ezért azt mondtuk: Most készüljünk oltár építésére, nem azért
égőáldozat, sem áldozat:
22:27 Hanem hogy tanú legyen köztünk, köztetek és nemzedékeink között
utánunk, hogy az ÚR szolgálatát végezzük előtte a miénkkel
egészen égőáldozatainkkal, áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal;
hogy gyermekeitek ne mondják a mi gyermekeinknek az eljövendő időben: Megvan
nincs része az ÚRban.
22:28 Azért azt mondtuk, hogy akkor lesz, amikor ezt mondják nekünk vagy nekünk
a mi nemzedékeink az eljövendőben, hogy ismét azt mondhassuk: Íme a
az Úr oltárának mintája, amelyet atyáink nem elégetésre készítettek
áldozatok, sem áldozatok; de ez egy tanú köztünk és közted.
22:29 Isten ments, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk e naptól
az URat követve, hogy oltárt építsenek egészen égőáldozatoknak és ételnek
áldozatul vagy áldozatul, az Úrnak, a mi Istenünknek oltára mellé
tabernákuluma előtt van.
22:30 És amikor Fineás pap és a gyülekezet fejedelmei és
Izráel ezreinek fejei, akik vele voltak, meghallották a beszédet
hogy Rúben fiai és Gád fiai és fiai
Manasse beszélt, ez tetszett nekik.
22:31 És ezt mondta Pineás, Eleázár pap fia a
Rúbennek, Gád fiainak és Manassé fiainak,
Ma azt látjuk, hogy az ÚR közöttünk van, mert nincs
ezt a vétket követte el az Úr ellen; most megmentettétek
Izráel fiai az ÚR kezéből.
22,32 Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek visszatértek.
Rúben fiaitól és Gád fiaitól, az országból
Gileád földjéig, Kánaán földjéig, Izráel fiaihoz és
ismét hírt hozott nekik.
22:33 És tetszett ez a dolog Izráel fiainak; és Izráel fiai
áldott Isten, és nem állt szándékában harcban felmenni ellenük
pusztítsd el azt a földet, ahol Rúben és Gád fiai laktak.
22,34 Rúben fiai és Gád fiai pedig Ednek nevezték az oltárt:
mert bizonyságul legyen közöttünk, hogy az Úr az Isten.