Joshua 4,1 És lőn, amikor az egész nép megtisztult, átkelt a Jordánon, hogy az ÚR így szólt Józsuéhoz: 4,2 Vegyél ki tizenkét embert a népből, minden törzsből egy férfit, 4,3 És parancsoljátok meg nekik, mondván: Vigyetek titeket innen a Jordán közepéből! a helyről, ahol a papok lába szilárdan állott, tizenkét kő és vidd magaddal, és hagyd a szálláson, ahol megszállsz ezen az éjszakán. 4,4 Akkor Józsué magához hívatta azt a tizenkét férfiút, akiket a fiak közül készített Izraelből minden törzsből egy ember: 4:5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek ládája előtt! a Jordán közepébe, és vigyen fel mindenki közületek egy követ a vállát a fiai törzseinek száma szerint Izrael: 4,6 Hogy ez legyen jel közöttetek, hogy amikor gyermekeitek kérik atyák az eljövendő időben, mondván: Mit értesz ezekkel a kövekkel? 4:7 Akkor azt válaszoljátok nekik, hogy a Jordán vize korábban kiszakadt az Úr frigyládája; amikor áthaladt Jordánon, a a Jordán vizei kivágattak, és ezek a kövek lesznek emlékül Izrael fiainak mindörökké. 4,8 Izráel fiai pedig úgy cselekedtek, amint Józsué parancsolta, és felvették tizenkét követ a Jordán közepéből, amint megmondta az Úr Józsuénak, Izráel fiai törzseinek száma szerint, és magukkal vitték őket arra a helyre, ahol megszálltak, és lefektették őket ott lent. 4,9 Józsué pedig tizenkét követ állított fel a Jordán közepén, azon a helyen. ahol a papok lábai álltak, akik a frigyládát hordták: és ott vannak mind a mai napig. 4,10 Mert a papok, akik a ládát hordozták, a Jordán közepén álltak, mígnem minden befejeződött, amit az ÚR megparancsolt Józsuénak, hogy szóljon hozzá nép, mind a szerint, a mint Mózes parancsolta Józsuénak, és a nép sietve átment. 4:11 És lőn, hogy mikor az egész nép megtisztult, átkelt az ÚR ládája és a papok átmentek az Úr előtt emberek. 4,12 Rúben fiai, Gád fiai és a törzs fele Manasséból, fegyveresen ment át Izráel fiai előtt, mint Mózes így szólt hozzájuk: 4,13 Körülbelül negyvenezer hadrakészült ment át az ÚR elé csatában, Jerikó síkságára. 4,14 Azon a napon az ÚR felmagasztalta Józsuét egész Izráel szemei előtt; és féltek tőle, mint Mózestől, életének minden napján. 4,15 És szóla az Úr Józsuéhoz, mondván: 4,16 Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek fel Jordániából. 4,17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak, mondván: Jöjjetek ki! Jordánia. 4:18 És lőn, amikor a papok, akik a frigyládát hordozták az ÚRtól jöttek fel a Jordán közepéből és annak talpai a papok lábai felemelkedtek a szárazra, a melyen a vizek A Jordán visszatért helyükre, és átáramlott minden partján, mint ők tette korábban. 4,19 És feljött a nép a Jordánból az első nap tizedik napján hónapig, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határában. 4,20 És azt a tizenkét követ, amelyeket kihoztak a Jordánból, Józsué vetette fel Gilgalban. 4:21 És szóla Izráel fiaihoz, mondván: Amikor a ti fiaitok kérdezik majd atyáikat a jövőben, mondván: Mit jelentenek ezek a kövek? 4,22 Akkor tudasd a fiaiddal, mondván: Izrael átment ezen Jordánia szárazon. 4,23 Mert az Úr, a te Istened kiszárította előled a Jordán vizét, amíg át nem mentek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek tette a Vörös-tengeren, amelyet kiszárított előlünk, míg át nem mentünk: 4,24 Hogy a föld minden népe megismerje az Úr kezét, azt erős, hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket mindörökké.