Joshua
4,1 És lőn, amikor az egész nép megtisztult, átkelt a Jordánon,
hogy az ÚR így szólt Józsuéhoz:
4,2 Vegyél ki tizenkét embert a népből, minden törzsből egy férfit,
4,3 És parancsoljátok meg nekik, mondván: Vigyetek titeket innen a Jordán közepéből!
a helyről, ahol a papok lába szilárdan állott, tizenkét kő és
vidd magaddal, és hagyd a szálláson,
ahol megszállsz ezen az éjszakán.
4,4 Akkor Józsué magához hívatta azt a tizenkét férfiút, akiket a fiak közül készített
Izraelből minden törzsből egy ember:
4:5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek ládája előtt!
a Jordán közepébe, és vigyen fel mindenki közületek egy követ
a vállát a fiai törzseinek száma szerint
Izrael:
4,6 Hogy ez legyen jel közöttetek, hogy amikor gyermekeitek kérik
atyák az eljövendő időben, mondván: Mit értesz ezekkel a kövekkel?
4:7 Akkor azt válaszoljátok nekik, hogy a Jordán vize korábban kiszakadt
az Úr frigyládája; amikor áthaladt Jordánon, a
a Jordán vizei kivágattak, és ezek a kövek lesznek emlékül
Izrael fiainak mindörökké.
4,8 Izráel fiai pedig úgy cselekedtek, amint Józsué parancsolta, és felvették
tizenkét követ a Jordán közepéből, amint megmondta az Úr Józsuénak,
Izráel fiai törzseinek száma szerint, és
magukkal vitték őket arra a helyre, ahol megszálltak, és lefektették
őket ott lent.
4,9 Józsué pedig tizenkét követ állított fel a Jordán közepén, azon a helyen.
ahol a papok lábai álltak, akik a frigyládát hordták:
és ott vannak mind a mai napig.
4,10 Mert a papok, akik a ládát hordozták, a Jordán közepén álltak, mígnem
minden befejeződött, amit az ÚR megparancsolt Józsuénak, hogy szóljon hozzá
nép, mind a szerint, a mint Mózes parancsolta Józsuénak, és a nép
sietve átment.
4:11 És lőn, hogy mikor az egész nép megtisztult, átkelt
az ÚR ládája és a papok átmentek az Úr előtt
emberek.
4,12 Rúben fiai, Gád fiai és a törzs fele
Manasséból, fegyveresen ment át Izráel fiai előtt, mint Mózes
így szólt hozzájuk:
4,13 Körülbelül negyvenezer hadrakészült ment át az ÚR elé
csatában, Jerikó síkságára.
4,14 Azon a napon az ÚR felmagasztalta Józsuét egész Izráel szemei előtt; és
féltek tőle, mint Mózestől, életének minden napján.
4,15 És szóla az Úr Józsuéhoz, mondván:
4,16 Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek
fel Jordániából.
4,17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak, mondván: Jöjjetek ki!
Jordánia.
4:18 És lőn, amikor a papok, akik a frigyládát hordozták
az ÚRtól jöttek fel a Jordán közepéből és annak talpai
a papok lábai felemelkedtek a szárazra, a melyen a vizek
A Jordán visszatért helyükre, és átáramlott minden partján, mint ők
tette korábban.
4,19 És feljött a nép a Jordánból az első nap tizedik napján
hónapig, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határában.
4,20 És azt a tizenkét követ, amelyeket kihoztak a Jordánból, Józsué vetette fel
Gilgalban.
4:21 És szóla Izráel fiaihoz, mondván: Amikor a ti fiaitok
kérdezik majd atyáikat a jövőben, mondván: Mit jelentenek ezek a kövek?
4,22 Akkor tudasd a fiaiddal, mondván: Izrael átment ezen
Jordánia szárazon.
4,23 Mert az Úr, a te Istened kiszárította előled a Jordán vizét,
amíg át nem mentek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek tette a Vörös-tengeren,
amelyet kiszárított előlünk, míg át nem mentünk:
4,24 Hogy a föld minden népe megismerje az Úr kezét, azt
erős, hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket mindörökké.