Joshua 2,1 Józsué, Nún fia pedig kiküldött két férfit Sittimből, hogy titokban kémkedjenek, mondván: Menjetek, nézzétek meg a földet, még Jerikót is. És elmentek, és bementek egy a Raháb nevű parázna házába, és ott szállt meg. 2,2 És hírül adták Jerikó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek be idáig Izrael fiai, hogy felkutassák az országot. 2,3 És küldött Jerikó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat! akik hozzád jöttek, és bementek a te házadba, mert azok gyere és keresd fel az egész országot. 2,4 Az asszony pedig fogta a két férfit, elrejtette őket, és így szólt: Megjött férfiak nekem, de nem tudom, honnan valók: 2:5 És lőn a kapu bezárásának ideje körül, amikor az történt sötét, hogy a férfiak kimentek: hová mentek a férfiak, nem tudom: üldözni utánuk gyorsan; mert utoléritek őket. 2,6 De felvitte őket a ház tetejére, és elrejtette őket a lenszárakat, amelyeket rendesen a tetőre rakott. 2:7 A férfiak pedig üldözték őket a Jordán felé vezető úton a gázlókig mihelyt az üldözõk kimentek, bezárták a kaput. 2:8 És mielőtt lefeküdtek volna, felment hozzájuk a tetőn; 2,9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr adta nektek azt a földet, és hogy rettegésetek leszállt ránk, és hogy minden lakója a föld elájul miattad. 2,10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr a Vörös-tenger vizét ti, amikor kijöttetek Egyiptomból; és mit tettetek a két királyral az Emoreusok, a kik a Jordánon túl voltak, Szíhon és Óg, kiket ti teljesen elpusztult. 2:11 És amint hallottuk ezeket, a mi szívünk sem olvadt meg maradt-e több bátorság valakiben miattad: mert a ÚR, a te Istened, ő az Isten fent a mennyben és lent a földön. 2,12 Most tehát, kérlek, esküdj meg nekem az Úrra, mivel irgalmasságot tanúsítottam veletek, hogy ti is irgalmasságot tegyetek az én atyámhoz házat, és adj egy igaz jelzőt: 2,13 És hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat és testvéreimet, és a nővéreim, és mindenük, amijük van, és mentsd meg az életünket halál. 2,14 A férfiak így válaszoltak neki: A mi életünk a tiedért, ha ezt nem mondod a miénk üzleti. És lesz, amikor az Úr nekünk adja a földet, mi kedvesen és őszintén fog bánni veled. 2,15 Azután zsinórral leeresztette őket az ablakon, mert az ő háza volt a város falán, ő pedig a falon lakott. 2,16 És monda nékik: Menjetek fel a hegyre, nehogy az üldözők találkozzanak te; és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők meg nem jelennek visszatért, és utána indulhattok el. 2,17 És mondának néki a férfiak: Feddhetetlenek leszünk ettől az esküdtől, amelyet megesküdtél minket. 2:18 Íme, amikor bejövünk az országba, kösd meg ezt a skarlátvörös zsinórt fűzd be cérnát az ablakba, amelyen keresztül cserbenhagytál minket: és megteszel hozd el atyádat, anyádat, testvéreidet és atyád összesét háztartás, otthon neked. 2:19 És lészen, hogy aki kimegy a te házad ajtaján az utcára, vére lesz a fején, és mi is az leszünk ártatlan, és aki veled lesz a házban, annak vére a fejünkön lesz, ha valaki rajta van. 2:20 És ha kimondod ezt a mi dolgunkat, akkor felhagyunk esküddel amit megesküdtél velünk. 2:21 És monda: A te szavaid szerint legyen! És elküldte őket elmentek, és elmentek. 2,22 Elmentek, és felmentek a hegyre, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek, és az üldözők megkeresték őket végig, de nem találták meg őket. 2,23 A két férfi tehát visszatért, leszálltak a hegyről, és elmentek és elment Józsuéhoz, a Nún fiához, és elmondott neki mindent érte őket: 2,24 És mondának Józsuénak: Valóban a mi kezünkbe adta az Úr az egész földet; mert még az ország összes lakója is elájul miattunk.