Joshua
2,1 Józsué, Nún fia pedig kiküldött két férfit Sittimből, hogy titokban kémkedjenek,
mondván: Menjetek, nézzétek meg a földet, még Jerikót is. És elmentek, és bementek egy
a Raháb nevű parázna házába, és ott szállt meg.
2,2 És hírül adták Jerikó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek be
idáig Izrael fiai, hogy felkutassák az országot.
2,3 És küldött Jerikó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat!
akik hozzád jöttek, és bementek a te házadba, mert azok
gyere és keresd fel az egész országot.
2,4 Az asszony pedig fogta a két férfit, elrejtette őket, és így szólt: Megjött
férfiak nekem, de nem tudom, honnan valók:
2:5 És lőn a kapu bezárásának ideje körül, amikor az történt
sötét, hogy a férfiak kimentek: hová mentek a férfiak, nem tudom: üldözni
utánuk gyorsan; mert utoléritek őket.
2,6 De felvitte őket a ház tetejére, és elrejtette őket
a lenszárakat, amelyeket rendesen a tetőre rakott.
2:7 A férfiak pedig üldözték őket a Jordán felé vezető úton a gázlókig
mihelyt az üldözõk kimentek, bezárták a kaput.
2:8 És mielőtt lefeküdtek volna, felment hozzájuk a tetőn;
2,9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr adta nektek azt a földet,
és hogy rettegésetek leszállt ránk, és hogy minden lakója
a föld elájul miattad.
2,10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr a Vörös-tenger vizét
ti, amikor kijöttetek Egyiptomból; és mit tettetek a két királyral
az Emoreusok, a kik a Jordánon túl voltak, Szíhon és Óg, kiket ti
teljesen elpusztult.
2:11 És amint hallottuk ezeket, a mi szívünk sem olvadt meg
maradt-e több bátorság valakiben miattad: mert a
ÚR, a te Istened, ő az Isten fent a mennyben és lent a földön.
2,12 Most tehát, kérlek, esküdj meg nekem az Úrra, mivel
irgalmasságot tanúsítottam veletek, hogy ti is irgalmasságot tegyetek az én atyámhoz
házat, és adj egy igaz jelzőt:
2,13 És hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat és testvéreimet,
és a nővéreim, és mindenük, amijük van, és mentsd meg az életünket
halál.
2,14 A férfiak így válaszoltak neki: A mi életünk a tiedért, ha ezt nem mondod a miénk
üzleti. És lesz, amikor az Úr nekünk adja a földet, mi
kedvesen és őszintén fog bánni veled.
2,15 Azután zsinórral leeresztette őket az ablakon, mert az ő háza volt
a város falán, ő pedig a falon lakott.
2,16 És monda nékik: Menjetek fel a hegyre, nehogy az üldözők találkozzanak
te; és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők meg nem jelennek
visszatért, és utána indulhattok el.
2,17 És mondának néki a férfiak: Feddhetetlenek leszünk ettől az esküdtől, amelyet
megesküdtél minket.
2:18 Íme, amikor bejövünk az országba, kösd meg ezt a skarlátvörös zsinórt
fűzd be cérnát az ablakba, amelyen keresztül cserbenhagytál minket: és megteszel
hozd el atyádat, anyádat, testvéreidet és atyád összesét
háztartás, otthon neked.
2:19 És lészen, hogy aki kimegy a te házad ajtaján
az utcára, vére lesz a fején, és mi is az leszünk
ártatlan, és aki veled lesz a házban, annak vére
a fejünkön lesz, ha valaki rajta van.
2:20 És ha kimondod ezt a mi dolgunkat, akkor felhagyunk esküddel
amit megesküdtél velünk.
2:21 És monda: A te szavaid szerint legyen! És elküldte őket
elmentek, és elmentek.
2,22 Elmentek, és felmentek a hegyre, és ott maradtak három napig,
amíg az üldözők vissza nem tértek, és az üldözők megkeresték őket
végig, de nem találták meg őket.
2,23 A két férfi tehát visszatért, leszálltak a hegyről, és elmentek
és elment Józsuéhoz, a Nún fiához, és elmondott neki mindent
érte őket:
2,24 És mondának Józsuénak: Valóban a mi kezünkbe adta az Úr
az egész földet; mert még az ország összes lakója is elájul
miattunk.