Jónás 4:1 Jónásnak azonban ez nagyon nem tetszett, és nagyon megharagudott. 4,2 Ő pedig imádkozott az ÚRhoz, és így szólt: Kérlek, Uram, nem ez volt-e mondandóm, amikor még hazámban voltam? Ezért előbb elmenekültem hozzá Tarsis: mert tudtam, hogy kegyelmes Isten vagy, és irgalmas, késedelmes haragot és nagy jóságot, és bánjátok meg a gonoszt. 4:3 Most azért, Uram, vedd el tőlem életemet; mert az jobb, ha meghalok, mint élek. 4,4 Monda azért az Úr: Jó-e, ha haragszol? 4,5 Jónás tehát kiment a városból, és leült a város keleti oldalára, és ott csináltatott neki egy fülkét, és leült alatta az árnyékban, amíg tehette meglátjuk, mi lesz a várossal. 4,6 És készített az Úr Isten egy tököt, és felhozatta Jónás fölé, hogy árnyék legyen a feje fölött, hogy megszabadítsa őt bánatától. Jónás tehát nagyon örült a töknek. 4,7 De Isten elkészítette a férget, amikor másnap reggel felkelt, és megütött a tök, hogy elszáradt. 4:8 És lőn, amikor a nap felkelt, Isten elkészítette a heves keleti szél; és a nap verte Jónás fejét, hogy ő elájult, és azt kívánta magában, hogy meghaljon, és ezt mondta: Jobb, ha megteszem meghalni, mint élni. 4:9 És monda Isten Jónásnak: Jó-e, ha haragszol a tökért? És ő azt mondta: Jól teszem, ha haragszom, akár halálig is. 4,10 Akkor ezt mondta az Úr: Megszántad a tököt, amelyet te nem dolgozott, nem is növelte; ami egy éjszaka alatt felmerült, és egy éjszaka alatt elpusztult: 4:11 És ne kíméljem meg Ninivét, azt a nagy várost, ahol többen vannak hatvanezer ember, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb kezük között és a bal kezüket; és sok marhát is?