Jónás
4:1 Jónásnak azonban ez nagyon nem tetszett, és nagyon megharagudott.
4,2 Ő pedig imádkozott az ÚRhoz, és így szólt: Kérlek, Uram, nem ez volt-e
mondandóm, amikor még hazámban voltam? Ezért előbb elmenekültem hozzá
Tarsis: mert tudtam, hogy kegyelmes Isten vagy, és irgalmas, késedelmes
haragot és nagy jóságot, és bánjátok meg a gonoszt.
4:3 Most azért, Uram, vedd el tőlem életemet; mert az
jobb, ha meghalok, mint élek.
4,4 Monda azért az Úr: Jó-e, ha haragszol?
4,5 Jónás tehát kiment a városból, és leült a város keleti oldalára, és
ott csináltatott neki egy fülkét, és leült alatta az árnyékban, amíg tehette
meglátjuk, mi lesz a várossal.
4,6 És készített az Úr Isten egy tököt, és felhozatta Jónás fölé,
hogy árnyék legyen a feje fölött, hogy megszabadítsa őt bánatától.
Jónás tehát nagyon örült a töknek.
4,7 De Isten elkészítette a férget, amikor másnap reggel felkelt, és megütött
a tök, hogy elszáradt.
4:8 És lőn, amikor a nap felkelt, Isten elkészítette a
heves keleti szél; és a nap verte Jónás fejét, hogy ő
elájult, és azt kívánta magában, hogy meghaljon, és ezt mondta: Jobb, ha megteszem
meghalni, mint élni.
4:9 És monda Isten Jónásnak: Jó-e, ha haragszol a tökért? És ő
azt mondta: Jól teszem, ha haragszom, akár halálig is.
4,10 Akkor ezt mondta az Úr: Megszántad a tököt, amelyet te
nem dolgozott, nem is növelte; ami egy éjszaka alatt felmerült, és
egy éjszaka alatt elpusztult:
4:11 És ne kíméljem meg Ninivét, azt a nagy várost, ahol többen vannak
hatvanezer ember, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb kezük között
és a bal kezüket; és sok marhát is?