Jónás
3,1 És szóla az ÚR másodszor Jónáshoz, mondván:
3:2 Kelj fel, menj Ninivébe, abba a nagy városba, és hirdesd neki
azt prédikálva, hogy kérlek téged.
3,3 Felkelt tehát Jónás, és elment Ninivébe, az ő szava szerint
LORD. Ninive pedig rendkívül nagy város volt, háromnapi útra.
3,4 És elkezdett Jónás bemenni a városba egy napi útra, és így kiáltott:
és monda: Még negyven nap, és Ninive elpusztul.
3,5 Ninive lakói pedig hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és felöltöztek
zsákruhát, a legnagyobbaktól a legkisebbekig.
3,6 Mert hír érkezett Ninive királyához, és felkelt trónjáról,
és levette róla a köntöst, beborította zsákba, és leült
hamuban.
3:7 És hirdette és hirdette ki Ninivén keresztül
a király és nemesei rendelete, mondván: Se ember, se barma!
csordázz, se nyáj, kóstolj meg semmit: ne legeljenek, se vizet ne igyanak!
3,8 Hanem az ember és a barma zsákruhával takarva kiálts hozzá
Isten: igen, térjenek meg mindenki a maga gonosz útjáról és a gonosz útról
a kezükben lévő erőszak.
3:9 Ki tudja megmondani, hogy Isten megfordul-e, megtér-e, és elfordul-e ádázától?
harag, hogy elvesszünk nem?
3,10 És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról; és Isten
megbánta a gonoszt, amit azt mondott, hogy megteszi velük; és
nem tette.