Jónás 3,1 És szóla az ÚR másodszor Jónáshoz, mondván: 3:2 Kelj fel, menj Ninivébe, abba a nagy városba, és hirdesd neki azt prédikálva, hogy kérlek téged. 3,3 Felkelt tehát Jónás, és elment Ninivébe, az ő szava szerint LORD. Ninive pedig rendkívül nagy város volt, háromnapi útra. 3,4 És elkezdett Jónás bemenni a városba egy napi útra, és így kiáltott: és monda: Még negyven nap, és Ninive elpusztul. 3,5 Ninive lakói pedig hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és felöltöztek zsákruhát, a legnagyobbaktól a legkisebbekig. 3,6 Mert hír érkezett Ninive királyához, és felkelt trónjáról, és levette róla a köntöst, beborította zsákba, és leült hamuban. 3:7 És hirdette és hirdette ki Ninivén keresztül a király és nemesei rendelete, mondván: Se ember, se barma! csordázz, se nyáj, kóstolj meg semmit: ne legeljenek, se vizet ne igyanak! 3,8 Hanem az ember és a barma zsákruhával takarva kiálts hozzá Isten: igen, térjenek meg mindenki a maga gonosz útjáról és a gonosz útról a kezükben lévő erőszak. 3:9 Ki tudja megmondani, hogy Isten megfordul-e, megtér-e, és elfordul-e ádázától? harag, hogy elvesszünk nem? 3,10 És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról; és Isten megbánta a gonoszt, amit azt mondott, hogy megteszi velük; és nem tette.