Jónás 2,1 Akkor Jónás a hal gyomrából könyörgött az Úrhoz, az ő Istenéhez, 2,2 És monda: Nyomorúságom miatt az Úrhoz kiáltottam, és ő hallottál; a pokol gyomrából kiáltottam, és te hallottad az én hangomat. 2:3 Mert a mélybe vetettél, a tengerek közepébe; és a árvizek vettek körül: minden hullámod és hullámod átvonult rajtam. 2:4 Akkor azt mondtam: Kivettem szemeid elől; mégis újra ránézek a te szent templomod. 2,5 A vizek körbevettek, egészen a lélekig: a mélység bezárt körös-körül a gaz a fejemre tekeredett. 2:6 Lementem a hegyek aljára; a föld a rácsaival volt rólam mindörökké: mégis felhoztad az életemet a romlásból, ó URam Istenem. 2,7 Mikor lelkem elájult bennem, megemlékeztem az Úrról, és eljött az én imádságom beléd, a te szent templomodba. 2:8 Akik hazugságokat figyelnek, elhagyják saját irgalmukat. 2:9 De én áldozok néked a hálaadás szavával; fogok fizesse meg azt, amit megfogadtam. A megváltás az ÚRtól van. 2,10 És szólt az ÚR a halhoz, és az kihányta Jónást a szárazon föld.