Jónás
2,1 Akkor Jónás a hal gyomrából könyörgött az Úrhoz, az ő Istenéhez,
2,2 És monda: Nyomorúságom miatt az Úrhoz kiáltottam, és ő
hallottál; a pokol gyomrából kiáltottam, és te hallottad az én hangomat.
2:3 Mert a mélybe vetettél, a tengerek közepébe; és a
árvizek vettek körül: minden hullámod és hullámod átvonult rajtam.
2:4 Akkor azt mondtam: Kivettem szemeid elől; mégis újra ránézek
a te szent templomod.
2,5 A vizek körbevettek, egészen a lélekig: a mélység bezárt
körös-körül a gaz a fejemre tekeredett.
2:6 Lementem a hegyek aljára; a föld a rácsaival volt
rólam mindörökké: mégis felhoztad az életemet a romlásból, ó
URam Istenem.
2,7 Mikor lelkem elájult bennem, megemlékeztem az Úrról, és eljött az én imádságom
beléd, a te szent templomodba.
2:8 Akik hazugságokat figyelnek, elhagyják saját irgalmukat.
2:9 De én áldozok néked a hálaadás szavával; fogok
fizesse meg azt, amit megfogadtam. A megváltás az ÚRtól van.
2,10 És szólt az ÚR a halhoz, és az kihányta Jónást a szárazon
föld.