Jónás 1,1 És szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittai fiához, mondván: 1:2 Kelj fel, menj Ninivébe, ama nagy városba, és kiálts ellene; értük gonoszság száll elém. 1,3 Jónás azonban felkelt, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba; és talált egy Tarsisba tartó hajót kifizette annak árát, és lement oda, hogy velük menjen Tarsis az ÚR színe elől. 1,4 De az ÚR nagy szelet bocsátott ki a tengerbe, és erős lőn vihar a tengerben, úgyhogy a hajót mintha összetörték volna. 1,5 Ekkor a tengerészek megrémültek, és kiki az ő istenéhez kiáltott dobd ki a hajóban lévő árut a tengerbe, hogy megkönnyítsen tőlük. Jónás azonban leszállt a hajó oldalára; és feküdt, és mélyen aludt. 1,6 Odament tehát hozzá a hajósmester, és ezt mondta neki: Mit akarsz mondani? alvó? kelj fel, hívd segítségül Istenedet, ha úgy lesz, hogy Isten gondol ránk, hogy nem pusztulunk el. 1,7 És kiki monda a társának: Gyere, és vessünk sorsot megtudhatjuk, kinek az okáért van rajtunk ez a gonosz. Szóval sorsot vetettek, és Jónásra esett a sors. 1,8 És mondának néki: Kérünk, mondd meg nekünk, kinek az okáért? gonoszság van rajtunk; Mi a foglalkozásod? és te honnan jössz? mit a te országod? és milyen emberek közé tartozol? 1:9 És monda nékik: Héber vagyok; és félem az Urat, az Istenét a mennyet, amely alkotta a tengert és a szárazföldet. 1,10 Akkor a férfiak nagyon megijedtek, és ezt mondták neki: Miért van? ezt tette? Mert tudták a férfiak, hogy elfutott az ÚR színe elől, mert azt mondta nekik. 1,11 És mondának néki: Mit tegyünk veled, hogy a tenger legyen? nyugodj meg nekünk? mert a tenger háborgott és viharos volt. 1:12 És monda nékik: Vigyetek fel és vessetek ki a tengerbe; így megnyugszik-e néktek a tenger, mert tudom, hogy én érettem ez a nagy vihar van rajtad. 1:13 A férfiak azonban keményen eveztek, hogy a földre vigyék; de megtehették nem: mert a tenger háborgott és viharos volt ellenük. 1,14 Ezért kiáltottak az Úrhoz, és ezt mondták: Könyörgünk, Uram! könyörgünk, ne vesszünk el ennek az embernek az életéért, és ne dőljünk be mi ártatlan vérünk, mert te, URam, úgy tettél, ahogy akartad. 1,15 Felvették tehát Jónást, és kidobták a tengerbe és a tengerbe abbahagyta a tombolását. 1,16 Akkor a férfiak nagyon félték az Urat, és áldozatot mutattak be neki az ÚR, és fogadalmakat tett. 1,17 Az ÚR pedig készített egy nagy halat, hogy elnyelje Jónást. És Jonah három nap és három éjszaka volt a hal gyomrában.