Jónás
1,1 És szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittai fiához, mondván:
1:2 Kelj fel, menj Ninivébe, ama nagy városba, és kiálts ellene; értük
gonoszság száll elém.
1,3 Jónás azonban felkelt, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől,
és lement Joppéba; és talált egy Tarsisba tartó hajót
kifizette annak árát, és lement oda, hogy velük menjen
Tarsis az ÚR színe elől.
1,4 De az ÚR nagy szelet bocsátott ki a tengerbe, és erős lőn
vihar a tengerben, úgyhogy a hajót mintha összetörték volna.
1,5 Ekkor a tengerészek megrémültek, és kiki az ő istenéhez kiáltott
dobd ki a hajóban lévő árut a tengerbe, hogy megkönnyítsen
tőlük. Jónás azonban leszállt a hajó oldalára; és feküdt,
és mélyen aludt.
1,6 Odament tehát hozzá a hajósmester, és ezt mondta neki: Mit akarsz mondani?
alvó? kelj fel, hívd segítségül Istenedet, ha úgy lesz, hogy Isten gondol ránk,
hogy nem pusztulunk el.
1,7 És kiki monda a társának: Gyere, és vessünk sorsot
megtudhatjuk, kinek az okáért van rajtunk ez a gonosz. Szóval sorsot vetettek, és
Jónásra esett a sors.
1,8 És mondának néki: Kérünk, mondd meg nekünk, kinek az okáért?
gonoszság van rajtunk; Mi a foglalkozásod? és te honnan jössz? mit
a te országod? és milyen emberek közé tartozol?
1:9 És monda nékik: Héber vagyok; és félem az Urat, az Istenét
a mennyet, amely alkotta a tengert és a szárazföldet.
1,10 Akkor a férfiak nagyon megijedtek, és ezt mondták neki: Miért van?
ezt tette? Mert tudták a férfiak, hogy elfutott az ÚR színe elől,
mert azt mondta nekik.
1,11 És mondának néki: Mit tegyünk veled, hogy a tenger legyen?
nyugodj meg nekünk? mert a tenger háborgott és viharos volt.
1:12 És monda nékik: Vigyetek fel és vessetek ki a tengerbe; így
megnyugszik-e néktek a tenger, mert tudom, hogy én érettem ez a nagy
vihar van rajtad.
1:13 A férfiak azonban keményen eveztek, hogy a földre vigyék; de megtehették
nem: mert a tenger háborgott és viharos volt ellenük.
1,14 Ezért kiáltottak az Úrhoz, és ezt mondták: Könyörgünk, Uram!
könyörgünk, ne vesszünk el ennek az embernek az életéért, és ne dőljünk be
mi ártatlan vérünk, mert te, URam, úgy tettél, ahogy akartad.
1,15 Felvették tehát Jónást, és kidobták a tengerbe és a tengerbe
abbahagyta a tombolását.
1,16 Akkor a férfiak nagyon félték az Urat, és áldozatot mutattak be neki
az ÚR, és fogadalmakat tett.
1,17 Az ÚR pedig készített egy nagy halat, hogy elnyelje Jónást. És Jonah
három nap és három éjszaka volt a hal gyomrában.