János 6:1 Ezek után Jézus átment a galileai tengeren, ez a tenger Tiberias. 6:2 És nagy sokaság követte őt, mert látták az ő csodáit megtette azokon, akik betegek voltak. 6,3 Jézus pedig felment egy hegyre, és ott ült tanítványaival. 6,4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 6:5 Amikor Jézus felemelte szemeit, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá azt mondja neki Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy meglegyenek eszik? 6:6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit fog tenni. 6:7 Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz krajcár kenyér nem elég nekik, hogy mindenki kapjon egy kicsit. 6,8 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, így szólt hozzá: 6:9 Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere van, és két kicsi halak: de mik azok a sok közül? 6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek le a férfiakat. Most sok fű volt a házban hely. Leültek tehát a férfiak, mintegy ötezren. 6:11 Jézus pedig vette a kenyereket; és miután hálát adott, kiosztotta a tanítványoknak, és a tanítványok a letelepedetteknek; és ugyanúgy a halaké is, amennyit tennének. 6,12 Amikor jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze! töredékek, amelyek megmaradnak, hogy semmi se vesszen el. 6,13 Ezért egybegyűjtötték őket, és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyér töredékei, amelyek fölötte megmaradtak azoknak, akik ettek. 6,14 Azok a férfiak, amikor látták a csodát, amelyet Jézus tett, így szóltak: Ez az az igazság, hogy a prófétának el kell jönnie a világra. 6:15 Amikor tehát Jézus észrevette, hogy eljönnek és elviszik őt erővel, hogy királlyá tegye, ő maga ismét hegyre vonult egyedül. 6,16 Mikor pedig beesteledett, lementek tanítványai a tengerhez, 6,17 És beszállt egy hajóba, és átment a tengeren Kapernaum felé. És az most sötét volt, és Jézus nem jött el hozzájuk. 6:18 És feltámadt a tenger egy nagy szél miatt, amely fújt. 6:19 Amikor tehát mintegy huszonöt-harminc öltönyt eveztek, ők lássátok Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz féltek. 6:20 Ő azonban ezt mondta nekik: Én vagyok az; ne félj. 6:21 Akkor készségesen felvették őt a hajóba, és azonnal a hajót azon a földön volt, ahová mentek. 6:22 A következő napon, amikor az emberek, akik a másik oldalon álltak tenger látta, hogy nincs ott más csónak, csak az, amelyikbe bementek a tanítványai, és Jézus nem ment el tanítványaival a csónakba, de tanítványai egyedül mentek el; 6:23 (De más hajók jöttek Tibériásból ahhoz a helyhez, ahol ettek kenyeret, azután hálát adott az Úr :) 6:24 Amikor tehát látták a népek, hogy Jézus nincs ott, sem az övé tanítványok, ők is hajót vettek, és Kapernaumba mentek, hogy keressenek Jézus. 6:25 És amikor megtalálták őt a tenger túlsó partján, így szóltak hozzá: őt, rabbi, mikor jöttél ide? 6,26 Jézus válaszolt nekik, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, keresitek én, nem azért, mert láttátok a csodákat, hanem azért, mert ettek abból kenyereket, és megteltek. 6:27 Ne azért fáradozzatok, ami elvész, hanem azért, amelyik megmarad az örök életig, amelyet az Emberfia ad ti: őt pecsételte meg az Atyaisten. 6,28 És mondának néki: Mit tegyünk, hogy munkákat végezzünk? Istentől? 6,29 Felele Jézus és monda nékik: Ez az Isten műve, ti higgy abban, akit küldött. 6,30 Mondának azért néki: Miféle jelet mutatsz tehát, hogy mi? látod és hiszel neked? mit dolgozol? 6:31 Atyáink mannát ettek a pusztában; amint meg van írva: Ő adta nekik mennyei kenyeret enni. 6,32 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony mondom néktek, Mózes adta te nem az a mennyei kenyér; de az én Atyám adja nektek az igaz kenyeret a mennyből. 6,33 Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá és ad életet a világnak. 6,34 Akkor mondának néki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! 6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön soha nem éhezik; és aki hisz énbennem, nem szomjazik meg soha. 6:36 De én azt mondtam nektek: Ti is láttatok engem, és nem hisztek. 6:37 Mindaz, amit az Atya ad nekem, hozzám jön; és aki eljön semmiképpen nem fogok kiűzni. 6,38 Mert nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem a magam akaratát aki küldött engem. 6,39 És ez az Atya akarata, aki küldött engem, mindazok akarata, amelyeket ő küldött adott nekem, nem veszíthetek semmit, hanem újra fel kell emelnem utolsó nap. 6:40 És ez az akarata annak, aki elküldött engem, hogy mindenki, aki látja Fiam, aki hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasztom felkelt az utolsó napon. 6,41 A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok a kenyér lejött a mennyből. 6,42 És mondának: Nemde ez Jézus, József fia, akinek apja és anyát ismerjük? Hogy van hát, hogy azt mondja: A mennyből szálltam alá? 6:43 Felele azért Jézus, és monda nékik: Ne zúgolódj közöttük! magatok. 6,44 Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya vonzza, aki elküldött engem. és feltámasztom őt az utolsó napon. 6:45 Meg van írva a prófétákban: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Minden ember tehát, aki hallotta és tanult az Atyától, jön hozzám. 6:46 Nem mintha valaki látta volna az Atyát, csak aki Istentől van, annak van látta az Atyát. 6:47 Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz bennem, annak örökkévalósága van. élet. 6:48 Én vagyok az élet kenyere. 6,49 Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak. 6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy az ember ehessen és nem hal meg. 6,51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik belőle ez a kenyér örökké él, és a kenyér, amelyet adok, az enyém húst, amelyet a világ életéért adok. 6:52 A zsidók azért viaskodtak egymás között, mondván: Hogy lehet ez? adjátok nekünk enni a húsát? 6,53 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem esztek az Emberfiának testét, és igyátok az ő vérét, nincs életetek benne te. 6:54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van; és én feltámasztja őt az utolsó napon. 6,55 Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. 6,56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem lakik, és én bennem neki. 6:57 Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek: úgy az, aki megeszik engem, még ő is élni fog általam. 6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá: nem úgy, mint atyáitok eszik mannát, és meghalnak: aki eszik ebből a kenyérből, élni fog valaha. 6,59 Ezeket mondta a zsinagógában, amikor Kapernaumban tanított. 6,60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, ezt mondták: Ez az kemény mondás; ki hallhatja? 6:61 Amikor Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, így szólt nekik: Megbotránkoztat ez téged? 6:62 Mi van és ha meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt? 6:63 A lélek az, aki megelevenít; a test nem használ semmit: a beszéd hogy szólok hozzátok, azok szellemek és életek. 6:64 De vannak köztetek, akik nem hisznek. Mert Jézus tudta a kik voltak azok, akik nem hittek, és ki árulja el őt. 6,65 És monda: Ezért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az én Atyám nem adta volna neki. 6,66 Ettől fogva sok tanítványa visszament, és nem jártak többé vele neki. 6:67 Ekkor Jézus így szólt a tizenkettőhöz: Akarsz-e ti is elmenni? 6,68 Simon Péter így válaszolt neki: Uram, kihez menjünk? megvan a az örök élet szavai. 6:69 Mi pedig hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia élő Isten. 6:70 Jézus így válaszolt nekik: Nem én választottalak titeket tizenkettőt, és közületek egy a ördög? 6,71 Iskariótes Júdásról, Simon fiáról beszélt, mert neki kellett volna árulja el őt, mivel egy a tizenkettő közül.