János
6:1 Ezek után Jézus átment a galileai tengeren, ez a tenger
Tiberias.
6:2 És nagy sokaság követte őt, mert látták az ő csodáit
megtette azokon, akik betegek voltak.
6,3 Jézus pedig felment egy hegyre, és ott ült tanítványaival.
6,4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
6:5 Amikor Jézus felemelte szemeit, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá
azt mondja neki Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy meglegyenek
eszik?
6:6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit fog tenni.
6:7 Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz krajcár kenyér nem elég
nekik, hogy mindenki kapjon egy kicsit.
6,8 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, így szólt hozzá:
6:9 Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere van, és két kicsi
halak: de mik azok a sok közül?
6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek le a férfiakat. Most sok fű volt a házban
hely. Leültek tehát a férfiak, mintegy ötezren.
6:11 Jézus pedig vette a kenyereket; és miután hálát adott, kiosztotta
a tanítványoknak, és a tanítványok a letelepedetteknek; és
ugyanúgy a halaké is, amennyit tennének.
6,12 Amikor jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze!
töredékek, amelyek megmaradnak, hogy semmi se vesszen el.
6,13 Ezért egybegyűjtötték őket, és megtöltöttek tizenkét kosarat
az öt árpakenyér töredékei, amelyek fölötte megmaradtak
azoknak, akik ettek.
6,14 Azok a férfiak, amikor látták a csodát, amelyet Jézus tett, így szóltak:
Ez az az igazság, hogy a prófétának el kell jönnie a világra.
6:15 Amikor tehát Jézus észrevette, hogy eljönnek és elviszik őt
erővel, hogy királlyá tegye, ő maga ismét hegyre vonult
egyedül.
6,16 Mikor pedig beesteledett, lementek tanítványai a tengerhez,
6,17 És beszállt egy hajóba, és átment a tengeren Kapernaum felé. És az
most sötét volt, és Jézus nem jött el hozzájuk.
6:18 És feltámadt a tenger egy nagy szél miatt, amely fújt.
6:19 Amikor tehát mintegy huszonöt-harminc öltönyt eveztek, ők
lássátok Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz
féltek.
6:20 Ő azonban ezt mondta nekik: Én vagyok az; ne félj.
6:21 Akkor készségesen felvették őt a hajóba, és azonnal a hajót
azon a földön volt, ahová mentek.
6:22 A következő napon, amikor az emberek, akik a másik oldalon álltak
tenger látta, hogy nincs ott más csónak, csak az, amelyikbe
bementek a tanítványai, és Jézus nem ment el tanítványaival
a csónakba, de tanítványai egyedül mentek el;
6:23 (De más hajók jöttek Tibériásból ahhoz a helyhez, ahol
ettek kenyeret, azután hálát adott az Úr :)
6:24 Amikor tehát látták a népek, hogy Jézus nincs ott, sem az övé
tanítványok, ők is hajót vettek, és Kapernaumba mentek, hogy keressenek
Jézus.
6:25 És amikor megtalálták őt a tenger túlsó partján, így szóltak hozzá:
őt, rabbi, mikor jöttél ide?
6,26 Jézus válaszolt nekik, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, keresitek
én, nem azért, mert láttátok a csodákat, hanem azért, mert ettek abból
kenyereket, és megteltek.
6:27 Ne azért fáradozzatok, ami elvész, hanem azért, amelyik
megmarad az örök életig, amelyet az Emberfia ad
ti: őt pecsételte meg az Atyaisten.
6,28 És mondának néki: Mit tegyünk, hogy munkákat végezzünk?
Istentől?
6,29 Felele Jézus és monda nékik: Ez az Isten műve, ti
higgy abban, akit küldött.
6,30 Mondának azért néki: Miféle jelet mutatsz tehát, hogy mi?
látod és hiszel neked? mit dolgozol?
6:31 Atyáink mannát ettek a pusztában; amint meg van írva: Ő adta nekik
mennyei kenyeret enni.
6,32 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony mondom néktek, Mózes adta
te nem az a mennyei kenyér; de az én Atyám adja nektek az igaz kenyeret
a mennyből.
6,33 Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá és ad
életet a világnak.
6,34 Akkor mondának néki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön
soha nem éhezik; és aki hisz énbennem, nem szomjazik meg soha.
6:36 De én azt mondtam nektek: Ti is láttatok engem, és nem hisztek.
6:37 Mindaz, amit az Atya ad nekem, hozzám jön; és aki eljön
semmiképpen nem fogok kiűzni.
6,38 Mert nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem a magam akaratát
aki küldött engem.
6,39 És ez az Atya akarata, aki küldött engem, mindazok akarata, amelyeket ő küldött
adott nekem, nem veszíthetek semmit, hanem újra fel kell emelnem
utolsó nap.
6:40 És ez az akarata annak, aki elküldött engem, hogy mindenki, aki látja
Fiam, aki hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasztom
felkelt az utolsó napon.
6,41 A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok a kenyér
lejött a mennyből.
6,42 És mondának: Nemde ez Jézus, József fia, akinek apja és
anyát ismerjük? Hogy van hát, hogy azt mondja: A mennyből szálltam alá?
6:43 Felele azért Jézus, és monda nékik: Ne zúgolódj közöttük!
magatok.
6,44 Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya vonzza, aki elküldött engem.
és feltámasztom őt az utolsó napon.
6:45 Meg van írva a prófétákban: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.
Minden ember tehát, aki hallotta és tanult az Atyától,
jön hozzám.
6:46 Nem mintha valaki látta volna az Atyát, csak aki Istentől van, annak van
látta az Atyát.
6:47 Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz bennem, annak örökkévalósága van.
élet.
6:48 Én vagyok az élet kenyere.
6,49 Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak.
6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy az ember ehessen
és nem hal meg.
6,51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik belőle
ez a kenyér örökké él, és a kenyér, amelyet adok, az enyém
húst, amelyet a világ életéért adok.
6:52 A zsidók azért viaskodtak egymás között, mondván: Hogy lehet ez?
adjátok nekünk enni a húsát?
6,53 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem esztek
az Emberfiának testét, és igyátok az ő vérét, nincs életetek benne
te.
6:54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van; és én
feltámasztja őt az utolsó napon.
6,55 Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.
6,56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem lakik, és én bennem
neki.
6:57 Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek: úgy az, aki
megeszik engem, még ő is élni fog általam.
6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá: nem úgy, mint atyáitok
eszik mannát, és meghalnak: aki eszik ebből a kenyérből, élni fog
valaha.
6,59 Ezeket mondta a zsinagógában, amikor Kapernaumban tanított.
6,60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, ezt mondták: Ez az
kemény mondás; ki hallhatja?
6:61 Amikor Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, így szólt
nekik: Megbotránkoztat ez téged?
6:62 Mi van és ha meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?
6:63 A lélek az, aki megelevenít; a test nem használ semmit: a beszéd
hogy szólok hozzátok, azok szellemek és életek.
6:64 De vannak köztetek, akik nem hisznek. Mert Jézus tudta a
kik voltak azok, akik nem hittek, és ki árulja el őt.
6,65 És monda: Ezért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet hozzám,
hacsak az én Atyám nem adta volna neki.
6,66 Ettől fogva sok tanítványa visszament, és nem jártak többé vele
neki.
6:67 Ekkor Jézus így szólt a tizenkettőhöz: Akarsz-e ti is elmenni?
6,68 Simon Péter így válaszolt neki: Uram, kihez menjünk? megvan a
az örök élet szavai.
6:69 Mi pedig hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia
élő Isten.
6:70 Jézus így válaszolt nekik: Nem én választottalak titeket tizenkettőt, és közületek egy a
ördög?
6,71 Iskariótes Júdásról, Simon fiáról beszélt, mert neki kellett volna
árulja el őt, mivel egy a tizenkettő közül.