János 2:1 Harmadnap pedig menyegző volt a galileai Kánában; és a Jézus anyja ott volt: 2,2 Jézust és tanítványait is elhívták a menyegzőre. 2,3 Amikor pedig bort kívántak, Jézus anyja így szólt hozzá: Van nincs bor. 2,4 Monda néki Jézus: Asszony, mi közöm hozzád? az én órám az még nem jött. 2:5 Anyja így szól a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg. 2,6 És ott volt hat kő edény, a szokás szerint a zsidók megtisztítása, egyenként két-három firkóval. 2,7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg vízzel a vizesedényeket. És megteltek színültig őket. 2:8 És monda nékik: Vágjatok ki, és vigyétek a helytartónak ünnep. És elviselték. 2,9 Amikor a lakoma fejedelme megízlelte a borrá készült vizet, és nem tudta, honnan van: (de a szolgák, akik vizet merítettek, tudták;) az ünnep helytartója elhívta a vőlegényt, 2:10 És monda néki: Kezdetben mindenki jó bort ad; és ha az emberek jól isznak, akkor a rosszabbat; de neked megvan mostanáig megtartotta a jó bort. 2:11 A csodák kezdetét Jézus a galileai Kánában tette, és megjelent elő az ő dicsősége; és tanítványai hittek benne. 2,12 Ezek után lement Kapernaumba, ő, az anyja és az övéi testvérei és tanítványai, és nem sok napig maradtak ott. 2,13 Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe, 2,14 És megtalálta a templomban azokat, akik ökröket, juhokat és galambokat árultak, és a pénzváltók ülnek: 2,15 És miután ostort csinált a kis zsinórokból, mindet kiűzte a templomot, a juhokat és az ökröket; és kiöntötte a váltókat pénzt, és feldöntötte az asztalokat; 2:16 És monda a galambárusoknak: Vidd el ezeket innen; ne legyen az enyém Az apai ház egy áruház. 2,17 Tanítványai pedig emlékeztek, hogy meg van írva: A te buzgóságod ház megevett. 2,18 Ekkor válaszoltak a zsidók, és mondták neki: Mi jelet mutatsz minket, látva, hogy ezeket a dolgokat csinálod? 2,19 Felele Jézus, és monda nékik: Romboljátok le ezt a templomot, és háromra napokban fel fogom emelni. 2,20 És mondának a zsidók: Negyvenhat esztendeig építették ezt a templomot felteszed három nap múlva? 2,21 De ő testének templomáról beszélt. 2,22 Amikor tehát feltámadt a halálból, tanítványai emlékeztek erre ezt mondta nekik; és hittek az írásnak és a szó, amit Jézus mondott. 2,23 Amikor pedig Jeruzsálemben volt a húsvétkor, az ünnepnapon, sokan hittek a nevében, amikor látták a csodákat, amelyeket tett. 2,24 Jézus azonban nem bízta rájuk magát, mert mindenkit ismert, 2,25 És nem kellett, hogy valaki tanúskodjon az emberről, mert tudta, mi van benne Férfi.