János
2:1 Harmadnap pedig menyegző volt a galileai Kánában; és a
Jézus anyja ott volt:
2,2 Jézust és tanítványait is elhívták a menyegzőre.
2,3 Amikor pedig bort kívántak, Jézus anyja így szólt hozzá: Van
nincs bor.
2,4 Monda néki Jézus: Asszony, mi közöm hozzád? az én órám az
még nem jött.
2:5 Anyja így szól a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg.
2,6 És ott volt hat kő edény, a szokás szerint
a zsidók megtisztítása, egyenként két-három firkóval.
2,7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg vízzel a vizesedényeket. És megteltek
színültig őket.
2:8 És monda nékik: Vágjatok ki, és vigyétek a helytartónak
ünnep. És elviselték.
2,9 Amikor a lakoma fejedelme megízlelte a borrá készült vizet, és
nem tudta, honnan van: (de a szolgák, akik vizet merítettek, tudták;)
az ünnep helytartója elhívta a vőlegényt,
2:10 És monda néki: Kezdetben mindenki jó bort ad;
és ha az emberek jól isznak, akkor a rosszabbat; de neked megvan
mostanáig megtartotta a jó bort.
2:11 A csodák kezdetét Jézus a galileai Kánában tette, és megjelent
elő az ő dicsősége; és tanítványai hittek benne.
2,12 Ezek után lement Kapernaumba, ő, az anyja és az övéi
testvérei és tanítványai, és nem sok napig maradtak ott.
2,13 Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe,
2,14 És megtalálta a templomban azokat, akik ökröket, juhokat és galambokat árultak, és
a pénzváltók ülnek:
2,15 És miután ostort csinált a kis zsinórokból, mindet kiűzte
a templomot, a juhokat és az ökröket; és kiöntötte a váltókat
pénzt, és feldöntötte az asztalokat;
2:16 És monda a galambárusoknak: Vidd el ezeket innen; ne legyen az enyém
Az apai ház egy áruház.
2,17 Tanítványai pedig emlékeztek, hogy meg van írva: A te buzgóságod
ház megevett.
2,18 Ekkor válaszoltak a zsidók, és mondták neki: Mi jelet mutatsz
minket, látva, hogy ezeket a dolgokat csinálod?
2,19 Felele Jézus, és monda nékik: Romboljátok le ezt a templomot, és háromra
napokban fel fogom emelni.
2,20 És mondának a zsidók: Negyvenhat esztendeig építették ezt a templomot
felteszed három nap múlva?
2,21 De ő testének templomáról beszélt.
2,22 Amikor tehát feltámadt a halálból, tanítványai emlékeztek erre
ezt mondta nekik; és hittek az írásnak és a
szó, amit Jézus mondott.
2,23 Amikor pedig Jeruzsálemben volt a húsvétkor, az ünnepnapon, sokan
hittek a nevében, amikor látták a csodákat, amelyeket tett.
2,24 Jézus azonban nem bízta rájuk magát, mert mindenkit ismert,
2,25 És nem kellett, hogy valaki tanúskodjon az emberről, mert tudta, mi van benne
Férfi.