Joel
2,1 Fújjátok meg a kürtöt Sionban, és fújjatok riadót szent hegyemen
az ország minden lakója remeg, mert eljön az ÚR napja,
mert közel van;
2,2 Sötétség és komor napja, felhős és sűrű nap
sötétség, ahogy a reggel szétterült a hegyeken: nagy nép és a
erős; soha nem volt hasonló, és nem is lesz többé
utána még sok nemzedék évére is.
2:3 Tűz emészti meg előttük; és mögöttük láng lobog: a föld
olyan, mint az Éden kertje előttük, mögöttük pedig pusztaság
vadon; igen, és semmi sem kerülheti el őket.
2:4 Kinézetük olyan, mint a lovak; és mint lovasok,
így futni fognak.
2,5 Mint a szekerek zúgása a hegyek tetején, úgy szökellnek,
mint a tarlót felfaló tűzláng zaja, mint a
erős emberek csatasorba állítva.
2:6 Az ő arcuk előtt a nép nagyon megfájdul, minden arc
feketeséget gyűjteni.
2:7 Úgy futnak, mint a vitézek; felmásznak a falra, mint az emberek
háború; és mindenki az ő útján halad, de nem
megtörni a soraikat:
2:8 Egyik se szúrja a másikat; mindenki az ő útján jár majd:
és ha kardra esnek, nem sérülnek meg.
2:9 Futnak ide-oda a városban; a falon futnak majd,
felmásznak a házakra; az ablakokon menjenek be
mint egy tolvaj.
2:10 A föld megremeg előttük; az egek megremegnek: a nap
és a hold sötét lesz, és a csillagok visszavonják fényüket:
2:11 És megszólal az Úr az õ szavát serege elõtt, mert tábora igen nagy
nagy, mert erõs, a ki az õ beszédét teljesíti; az Úr napjára
nagyszerű és nagyon szörnyű; és ki bírja?
2,12 Ezért most is, azt mondja az Úr, térjetek hozzám minden tiétekkel együtt
szívvel, böjtöléssel, sírással és gyászolással:
2,13 És szaggassátok szét a szíveteket, és ne a ruháitokat, és térjetek meg az Úrhoz, a tiétek
Isten: mert irgalmas és irgalmas, késedelmes a haragra és nagy
jóságos, és megbánja a gonoszt.
2:14 Ki tudja, hogy visszatér-e, megtér-e, és áldást hagy-e maga után
neki; akár étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?
2,15 Fújd meg a trombitát Sionban, szentelj böjtöt, hívj össze ünnepélyes gyülekezetet!
2,16 Gyűjtsd össze a népet, szenteld meg a gyülekezetet, gyűjtsd össze a véneket,
Gyűjtsd össze a gyermekeket és a szoptatókat: hadd menjen a vőlegény
menj ki a szobájából, a menyasszony pedig a szekrényéből.
2,17 Sírjanak a papok, az ÚR szolgái a tornácon és a tornác között
az oltárt, és mondják: Kíméld meg, Uram, népedet, és ne adj!
gyalázatos örökséged, hogy a pogányok uralkodjanak rajtuk:
miért mondják a nép között: Hol van az ő Istenük?
2,18 Akkor féltékeny lesz az Úr az ő földjére, és megszánja népét.
2,19 Igen, válaszol az Úr, és ezt mondja népének: Íme, én küldök
ti kukorica, bor és olaj, és megelégszenek vele; és én
nem teszel többé gyalázatot a pogányok között:
2,20 Az északi sereget azonban messze eltávolítom tőled, és elűzöm
kietlen és puszta földre, arccal a keleti tenger felé, és
hátulsó része a tenger felé, és felszáll a bűze, és
felszáll az ő rossz illata, mert nagy dolgokat művelt.
2:21 Ne félj, te föld! Örüljetek és ujjongjatok, mert nagyot cselekszik az Úr
dolgokat.
2:22 Ne féljetek mezei vadak, mert a legelők
a pusztában tavaszodik, mert a fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és
a szőlő adja erejüket.
2,23 Örüljetek tehát, Sion fiai, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben.
mérsékelten adta néktek az egykori esőt, és eljönni fog
le neked az eső, az előbbi eső és a késői eső az elsőben
hónap.
2:24 És a padlók tele lesznek búzával, és a kádak megtelnek
bor és olaj.
2,25 És visszaadom nektek azokat az éveket, amelyeket a sáska megevett, a
rákféreg, meg a hernyó, és a pálmaféreg, az én nagy seregem, amelyik
küldtem közétek.
2:26 És egyetek bőségesen, és jóllaktok, és dicsérjétek annak nevét
Uram, a te Istened, aki csodálatosan cselekedett veled, és az én népem is megteszi
soha ne szégyelld.
2,27 És megtudjátok, hogy én Izrael közepén vagyok, és hogy én vagyok a
Uram, a te Istened, és senki más, és népem soha nem szégyenül meg.
2:28 És lészen azután, hogy kiöntöm rá lelkemet
minden hús; és a ti fiaitok és leányaitok prófétálnak, véneitek
álmokat álmodnak, ifjaid látomásokat látnak:
2,29 És a szolgákra és szolgálóleányokra is azokban a napokban
öntsd ki a lelkemet.
2,30 És csodákat teszek az egekben és a földön, vért és
tűz és füstoszlopok.
2:31 Előtte a nap sötétséggé változik, és a hold vérré
jöjjön el az ÚR nagy és rettenetes napja.
2:32 És lészen, hogy bárki, aki segítségül hívja a nevét
Megszabadul az Úr, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz
szabadulás, amint az Úr mondta, és a maradékban, akiket az Úr
hívja.