Joel 2,1 Fújjátok meg a kürtöt Sionban, és fújjatok riadót szent hegyemen az ország minden lakója remeg, mert eljön az ÚR napja, mert közel van; 2,2 Sötétség és komor napja, felhős és sűrű nap sötétség, ahogy a reggel szétterült a hegyeken: nagy nép és a erős; soha nem volt hasonló, és nem is lesz többé utána még sok nemzedék évére is. 2:3 Tűz emészti meg előttük; és mögöttük láng lobog: a föld olyan, mint az Éden kertje előttük, mögöttük pedig pusztaság vadon; igen, és semmi sem kerülheti el őket. 2:4 Kinézetük olyan, mint a lovak; és mint lovasok, így futni fognak. 2,5 Mint a szekerek zúgása a hegyek tetején, úgy szökellnek, mint a tarlót felfaló tűzláng zaja, mint a erős emberek csatasorba állítva. 2:6 Az ő arcuk előtt a nép nagyon megfájdul, minden arc feketeséget gyűjteni. 2:7 Úgy futnak, mint a vitézek; felmásznak a falra, mint az emberek háború; és mindenki az ő útján halad, de nem megtörni a soraikat: 2:8 Egyik se szúrja a másikat; mindenki az ő útján jár majd: és ha kardra esnek, nem sérülnek meg. 2:9 Futnak ide-oda a városban; a falon futnak majd, felmásznak a házakra; az ablakokon menjenek be mint egy tolvaj. 2:10 A föld megremeg előttük; az egek megremegnek: a nap és a hold sötét lesz, és a csillagok visszavonják fényüket: 2:11 És megszólal az Úr az õ szavát serege elõtt, mert tábora igen nagy nagy, mert erõs, a ki az õ beszédét teljesíti; az Úr napjára nagyszerű és nagyon szörnyű; és ki bírja? 2,12 Ezért most is, azt mondja az Úr, térjetek hozzám minden tiétekkel együtt szívvel, böjtöléssel, sírással és gyászolással: 2,13 És szaggassátok szét a szíveteket, és ne a ruháitokat, és térjetek meg az Úrhoz, a tiétek Isten: mert irgalmas és irgalmas, késedelmes a haragra és nagy jóságos, és megbánja a gonoszt. 2:14 Ki tudja, hogy visszatér-e, megtér-e, és áldást hagy-e maga után neki; akár étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek? 2,15 Fújd meg a trombitát Sionban, szentelj böjtöt, hívj össze ünnepélyes gyülekezetet! 2,16 Gyűjtsd össze a népet, szenteld meg a gyülekezetet, gyűjtsd össze a véneket, Gyűjtsd össze a gyermekeket és a szoptatókat: hadd menjen a vőlegény menj ki a szobájából, a menyasszony pedig a szekrényéből. 2,17 Sírjanak a papok, az ÚR szolgái a tornácon és a tornác között az oltárt, és mondják: Kíméld meg, Uram, népedet, és ne adj! gyalázatos örökséged, hogy a pogányok uralkodjanak rajtuk: miért mondják a nép között: Hol van az ő Istenük? 2,18 Akkor féltékeny lesz az Úr az ő földjére, és megszánja népét. 2,19 Igen, válaszol az Úr, és ezt mondja népének: Íme, én küldök ti kukorica, bor és olaj, és megelégszenek vele; és én nem teszel többé gyalázatot a pogányok között: 2,20 Az északi sereget azonban messze eltávolítom tőled, és elűzöm kietlen és puszta földre, arccal a keleti tenger felé, és hátulsó része a tenger felé, és felszáll a bűze, és felszáll az ő rossz illata, mert nagy dolgokat művelt. 2:21 Ne félj, te föld! Örüljetek és ujjongjatok, mert nagyot cselekszik az Úr dolgokat. 2:22 Ne féljetek mezei vadak, mert a legelők a pusztában tavaszodik, mert a fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő adja erejüket. 2,23 Örüljetek tehát, Sion fiai, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben. mérsékelten adta néktek az egykori esőt, és eljönni fog le neked az eső, az előbbi eső és a késői eső az elsőben hónap. 2:24 És a padlók tele lesznek búzával, és a kádak megtelnek bor és olaj. 2,25 És visszaadom nektek azokat az éveket, amelyeket a sáska megevett, a rákféreg, meg a hernyó, és a pálmaféreg, az én nagy seregem, amelyik küldtem közétek. 2:26 És egyetek bőségesen, és jóllaktok, és dicsérjétek annak nevét Uram, a te Istened, aki csodálatosan cselekedett veled, és az én népem is megteszi soha ne szégyelld. 2,27 És megtudjátok, hogy én Izrael közepén vagyok, és hogy én vagyok a Uram, a te Istened, és senki más, és népem soha nem szégyenül meg. 2:28 És lészen azután, hogy kiöntöm rá lelkemet minden hús; és a ti fiaitok és leányaitok prófétálnak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaid látomásokat látnak: 2,29 És a szolgákra és szolgálóleányokra is azokban a napokban öntsd ki a lelkemet. 2,30 És csodákat teszek az egekben és a földön, vért és tűz és füstoszlopok. 2:31 Előtte a nap sötétséggé változik, és a hold vérré jöjjön el az ÚR nagy és rettenetes napja. 2:32 És lészen, hogy bárki, aki segítségül hívja a nevét Megszabadul az Úr, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz szabadulás, amint az Úr mondta, és a maradékban, akiket az Úr hívja.