Joel
1,1 Az ÚR beszéde Jóelhez, Petuel fiához.
1,2 Halljátok ezt, ti öregek, és figyeljetek e föld minden lakói.
Megtörtént ez a ti napjaitokban, sőt atyáitok idejében?
1,3 Szóljatok erről gyermekeiteknek, és hadd mondják el fiaitok gyermekeiknek,
és gyermekeik egy másik generáció.
1:4 Amit a pálmaféreg hagyott, azt a sáska megette; és az
amit a sáska elhagyott, megette a rákféreg; és amit a
rákféreg elhagyta, megette a hernyó.
1:5 Ébredjetek, részegesek, és sírjatok; és jajgassatok mindnyájan, ti borivók,
az újbor miatt; mert le van vágva a szádról.
1,6 Mert erős és számtalan nemzet jött fel földemre, akinek
a fogak az oroszlán fogai, és a nagyok orczái vannak
oroszlán.
1:7 Pusztává tette szőlőmet, és megkérgette a fügefámat, ő alkotta
tisztán tisztítsd meg és dobd el; annak ágait fehérítik.
1,8 Siratja ifjúkora férjét, mint egy zsákruhával felözött szűz.
1,9 Az étel- és italáldozatot kivágják a házból
az Úr; a papok, az ÚR szolgái gyászolnak.
1:10 Elpusztult a mező, gyászol a föld; mert a kukorica kárba veszett: az új
a bor kiszáradt, az olaj elsorvad.
1:11 Szégyellje magát, ó ti munkások; jajgassatok, szőlősgazdák, a búzáért!
és az árpához; mert a mező aratása elvész.
1,12 Kiszáradt a szőlőtőke, és elsorvad a fügefa; a gránátalma
fa, a pálmafa is, és az almafa, sőt az összes fája
mező, elszáradt, mert elszáradt az öröm az emberek fiaitól.
1,13 Övezzétek fel magatokat és jajgassatok, ti papok, jajgassatok, szolgái.
oltár: gyertek, feküdjetek egész éjjel zsákruhában, Istenem szolgái: mert a
Az ételáldozat és az italáldozat visszatartott házától
a te Istened.
1,14 Szenteljétek meg a böjtöt, hívjatok ünnepélyes gyülekezést, gyűjtsétek össze a véneket és mindenkit
az ország lakosait az Úrnak, a te Istenednek házába, és kiálts
az ÚRnak.
1:15 Jaj a napért! mert közel van az ÚR napja, és mint a
pusztulás jön a Mindenhatótól.
1,16 Nem vágják-e le a húst a szemünk láttára, igen, az örömet és a vígasságot?
Istenünk háza?
1,17 A mag elrothadt rögök alatt, a cseresznyek elpusztultak,
az istállókat lebontják; mert elszáradt a kukorica.
1:18 Hogy nyögnek a vadállatok! a marhacsordák megzavarodnak, mert
nincs legelőjük; igen, a juhnyájak elpusztultak.
1,19 Uram, hozzád kiáltok, mert a tűz megemésztette a legelőket.
a pusztát, és a láng megégette a mező minden fáját.
1,20 A mezei vadak is hozzád kiáltanak, mert a vizek folyói
kiszáradt, és a tűz megemésztette a puszta legelőit.