Joel 1,1 Az ÚR beszéde Jóelhez, Petuel fiához. 1,2 Halljátok ezt, ti öregek, és figyeljetek e föld minden lakói. Megtörtént ez a ti napjaitokban, sőt atyáitok idejében? 1,3 Szóljatok erről gyermekeiteknek, és hadd mondják el fiaitok gyermekeiknek, és gyermekeik egy másik generáció. 1:4 Amit a pálmaféreg hagyott, azt a sáska megette; és az amit a sáska elhagyott, megette a rákféreg; és amit a rákféreg elhagyta, megette a hernyó. 1:5 Ébredjetek, részegesek, és sírjatok; és jajgassatok mindnyájan, ti borivók, az újbor miatt; mert le van vágva a szádról. 1,6 Mert erős és számtalan nemzet jött fel földemre, akinek a fogak az oroszlán fogai, és a nagyok orczái vannak oroszlán. 1:7 Pusztává tette szőlőmet, és megkérgette a fügefámat, ő alkotta tisztán tisztítsd meg és dobd el; annak ágait fehérítik. 1,8 Siratja ifjúkora férjét, mint egy zsákruhával felözött szűz. 1,9 Az étel- és italáldozatot kivágják a házból az Úr; a papok, az ÚR szolgái gyászolnak. 1:10 Elpusztult a mező, gyászol a föld; mert a kukorica kárba veszett: az új a bor kiszáradt, az olaj elsorvad. 1:11 Szégyellje magát, ó ti munkások; jajgassatok, szőlősgazdák, a búzáért! és az árpához; mert a mező aratása elvész. 1,12 Kiszáradt a szőlőtőke, és elsorvad a fügefa; a gránátalma fa, a pálmafa is, és az almafa, sőt az összes fája mező, elszáradt, mert elszáradt az öröm az emberek fiaitól. 1,13 Övezzétek fel magatokat és jajgassatok, ti papok, jajgassatok, szolgái. oltár: gyertek, feküdjetek egész éjjel zsákruhában, Istenem szolgái: mert a Az ételáldozat és az italáldozat visszatartott házától a te Istened. 1,14 Szenteljétek meg a böjtöt, hívjatok ünnepélyes gyülekezést, gyűjtsétek össze a véneket és mindenkit az ország lakosait az Úrnak, a te Istenednek házába, és kiálts az ÚRnak. 1:15 Jaj a napért! mert közel van az ÚR napja, és mint a pusztulás jön a Mindenhatótól. 1,16 Nem vágják-e le a húst a szemünk láttára, igen, az örömet és a vígasságot? Istenünk háza? 1,17 A mag elrothadt rögök alatt, a cseresznyek elpusztultak, az istállókat lebontják; mert elszáradt a kukorica. 1:18 Hogy nyögnek a vadállatok! a marhacsordák megzavarodnak, mert nincs legelőjük; igen, a juhnyájak elpusztultak. 1,19 Uram, hozzád kiáltok, mert a tűz megemésztette a legelőket. a pusztát, és a láng megégette a mező minden fáját. 1,20 A mezei vadak is hozzád kiáltanak, mert a vizek folyói kiszáradt, és a tűz megemésztette a puszta legelőit.