Munka
42,1 Jób így válaszolt az Úrnak:
42:2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és gondolat sem lehet
elzárva tőled.
42:3 Ki az, aki tudatlan tanácsot rejteget? ezért én
kimondta, hogy nem értem; számomra túl csodálatos dolgok, amelyeket tudtam
nem.
42,4 Hallgass meg, kérlek, és szólok, kérlek tőled, és
jelentsd ki nekem.
42:5 Én fülhallással hallottam rólad, de most az én szemem lát
téged.
42:6 Ezért utálom magam, és porban és hamuban bánom.
42:7 És történt, hogy miután az Úr ezeket a szavakat mondta Jóbnak, a
Monda az Úr a témáni Elifáznak: Felgerjed az én haragom ellened, és
a te két barátod ellen, mert nem rólam beszélted, ami van
úgy van, ahogy az én szolgám, Jób.
42:8 Vigyél hát magadnak hét tulkot és hét kost, és menj az enyémhez
szolga Jób, és áldozz magadért égőáldozatot; és az én
Jób szolga imádkozik érted, őt elfogadom, hogy ne bánjak vele
ti a ti ostobaságotok után, hogy nem beszéltétek rólam azt, amit
igaza van, mint Jób szolgámnak.
42,9 Így hát a temani Elifáz, a suhi Bildád és a naamati Cófár
elment, és úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta nekik: az Úr is
elfogadta Jobot.
42,10 És az Úr megfordította Jób fogságát, amikor az övéiért imádkozott
barátok: az ÚR kétszer annyit adott Jóbnak, mint azelőtt.
42:11 Ekkor odament hozzá minden testvére, és minden nőtestvére és minden
akik azelőtt ismerősei voltak, és együtt ettek kenyeret
az õ házában, és siránkoztak õt, és mindenben vigasztalták
a veszedelmet, a melyet az ÚR hozott reá, mindenki adott neki egy darabot
pénzt, és mindenkinek egy-egy arany fülbevalót.
42,12 Az ÚR tehát jobban megáldotta Jób végét, mint az elejét
tizennégyezer juha volt, hatezer tevéje és ezer
ökrök igája, és ezer szamar.
42:13 Hét fia és három lánya is volt.
42:14 És nevezé az elsőt: Jemima; és a második neve,
Kezia; a harmadik neve pedig Kerenhappuch.
42,15 És az egész országban nem találtak olyan szép nőket, mint Jób leányai.
és apjuk örökséget adott nekik testvéreik között.
42,16 Azután élt Jób száznegyven esztendeig, és meglátta fiait
fiainak fiai, akár négy generáció.
42,17 Meghalt tehát Jób, vén vén és napokkal megtelt.