Munka
37:1 Erre az én szívem is megremeg, és kimozdul helyéről.
37,2 Figyelmesen hallgasd meg hangjának zúgását, és a hangot, amely kijön
az ő szája.
37:3 Ő irányítja azt az egész mennyország alá, és villámait a végsőkig
a Földről származó.
37:4 Utána hang zúg, mennydörög az ő hangjával
kiválóság; és nem hagyja el őket, ha meghallják a hangját.
37:5 Isten csodálatosan mennydörög a hangjával; nagy dolgokat tesz, amiket
nem tudjuk felfogni.
37:6 Mert azt mondja a hónak: Légy a földön! hasonlóan a kicsihez
esőre, és erejének nagy esőjére.
37:7 Minden ember kezét megpecsételi; hogy minden ember ismerje a munkáját.
37,8 Azután a barmok barlangokba mennek, és a helyükön maradnak.
37:9 Délről forgószél jön, északról pedig hideg.
37,10 Isten lehelete adja a fagyot, és a vizek szélessége
feszült.
37:11 Az öntözéssel is elfárasztja a sűrű felhőt, szétszórja fényét
felhő:
37:12 És megfordult az ő tanácsai, hogy megtegyék
bármit parancsol nekik a világ színén a földön.
37:13 Elhozza, akár megjavításra, akár földjére, akár azért
kegyelem.
37:14 Hallgass erre, ó Jób, állj meg, és nézd meg a csodákat!
Istené.
37:15 Tudod-e, mikor rendezte el őket Isten, és hozta létre felhőjének fényét?
ragyog?
37,16 Tudod-e a felhők egyensúlyát, csodáit?
ami tökéletes tudásban?
37:17 Milyen melegek a ruháid, amikor a déli szél elcsendesíti a földet?
37,18 Kiteríted-e vele az eget, amely erős és mint az olvadt
látszó üveg?
37:19 Taníts meg minket, mit mondjunk neki; mert beszédünket nem rendezhetjük úgy
a sötétség oka.
37:20 Megmondják neki, hogy beszélek? ha valaki beszél, bizonyára az lesz
elnyelte.
37:21 És most az emberek nem azt a fényes fényt látják, amely a felhőkben van, hanem a
szél jár, és megtisztítja őket.
37:22 Szép idő jön északról: Istennél rettenetes fenség.
37,23 A Mindenhatót megérintve nem találhatjuk ki: ereje kiváló,
és az ítéletben és a bőséges igazságszolgáltatásban: nem fog sanyargatni.
37:24 Az emberek azért félnek tőle: nem tiszteli azokat, akik bölcs szívűek.