Munka 37:1 Erre az én szívem is megremeg, és kimozdul helyéről. 37,2 Figyelmesen hallgasd meg hangjának zúgását, és a hangot, amely kijön az ő szája. 37:3 Ő irányítja azt az egész mennyország alá, és villámait a végsőkig a Földről származó. 37:4 Utána hang zúg, mennydörög az ő hangjával kiválóság; és nem hagyja el őket, ha meghallják a hangját. 37:5 Isten csodálatosan mennydörög a hangjával; nagy dolgokat tesz, amiket nem tudjuk felfogni. 37:6 Mert azt mondja a hónak: Légy a földön! hasonlóan a kicsihez esőre, és erejének nagy esőjére. 37:7 Minden ember kezét megpecsételi; hogy minden ember ismerje a munkáját. 37,8 Azután a barmok barlangokba mennek, és a helyükön maradnak. 37:9 Délről forgószél jön, északról pedig hideg. 37,10 Isten lehelete adja a fagyot, és a vizek szélessége feszült. 37:11 Az öntözéssel is elfárasztja a sűrű felhőt, szétszórja fényét felhő: 37:12 És megfordult az ő tanácsai, hogy megtegyék bármit parancsol nekik a világ színén a földön. 37:13 Elhozza, akár megjavításra, akár földjére, akár azért kegyelem. 37:14 Hallgass erre, ó Jób, állj meg, és nézd meg a csodákat! Istené. 37:15 Tudod-e, mikor rendezte el őket Isten, és hozta létre felhőjének fényét? ragyog? 37,16 Tudod-e a felhők egyensúlyát, csodáit? ami tökéletes tudásban? 37:17 Milyen melegek a ruháid, amikor a déli szél elcsendesíti a földet? 37,18 Kiteríted-e vele az eget, amely erős és mint az olvadt látszó üveg? 37:19 Taníts meg minket, mit mondjunk neki; mert beszédünket nem rendezhetjük úgy a sötétség oka. 37:20 Megmondják neki, hogy beszélek? ha valaki beszél, bizonyára az lesz elnyelte. 37:21 És most az emberek nem azt a fényes fényt látják, amely a felhőkben van, hanem a szél jár, és megtisztítja őket. 37:22 Szép idő jön északról: Istennél rettenetes fenség. 37,23 A Mindenhatót megérintve nem találhatjuk ki: ereje kiváló, és az ítéletben és a bőséges igazságszolgáltatásban: nem fog sanyargatni. 37:24 Az emberek azért félnek tőle: nem tiszteli azokat, akik bölcs szívűek.