Munka
30:1 Most pedig a nálam fiatalabbak kigúnyolnak engem, akiknek atyái
Megvetettem volna, ha a nyájam kutyáival ültem volna össze.
30:2 Igen, hová válhat nékem kezeik ereje, akiben régi
kor elpusztult?
30:3 A hiány és az éhség miatt magányosak voltak; a vadonba menekül
a korábbi idő elhagyatott és pazarlás.
30,4 Kik mályvát vágtak a bokrok mellett, és boróka gyökereket a húsuknak.
30:5 Kiűzték őket az emberek közül (kiáltottak utánuk, mint a
tolvaj;)
30,6 A völgyek szikláin, a föld barlangjaiban és a
sziklák.
30:7 A bokrok között zokogtak; a csalán alatt gyűltek össze
együtt.
30:8 Bolondok fiai voltak, sőt, alantasok fiai, hitványabbak voltak
mint a föld.
30:9 És most én vagyok az ő énekük, igen, én vagyok a beszédük.
30,10 Utálnak engem, távol menekülnek előlem, és nem kímélnek arcomba köpni.
30,11 Mivel eloldotta kötelemet, és megsajtott engem, meg is engedték
oldja el előttem a kantárt.
30:12 Jobb kezem felől emelkedik az ifjúság; eltaszítják a lábamat, és ők
emeljétek fel ellenem pusztításuk útjait.
30,13 Elrontják utamat, előrehozzák szerencsétlenségemet, nincs segítőjük.
30:14 Úgy jöttek rám, mint a víz széles betörése: a pusztaságban
rám gördültek.
30:15 A rettegés reám fordult: üldözik lelkemet, mint a szél, és az én
a jólét felhőként múlik el.
30:16 És most kiöntött rám lelkem; elteltek a megpróbáltatások napjai
tarts ki engem.
30,17 Csontjaim átszúródnak bennem az éjszakai időszakban, és inaim nem veszik el.
pihenés.
30:18 Betegségem nagy ereje által megváltozott a ruhám, megkötöz engem
körülbelül mint a kabátom gallérja.
30,19 Bedobott engem a sárba, és olyanná váltam, mint a por és a hamu.
30:20 Hozzád kiáltok, de te nem hallgatsz meg: felállok, és te
ne foglalkozz velem.
30,21 Kegyetlen lettél velem, erős kezeddel szembeszállsz
ellenem.
30:22 Felemelsz engem a szélnek; ráveted, hogy lovagoljak rajta, és
feloldja az anyagomat.
30,23 Mert tudom, hogy halálra viszel, és a kijelölt házba viszel
minden élő számára.
30:24 De nem nyújtja ki a kezét a sírig, bár sírnak
pusztulásában.
30:25 Nem sírtam-e azt, aki bajba jutott? nem szomorkodott miatta a lelkem
a szegények?
30:26 Amikor a jót vártam, akkor jött rám a rossz, és amikor vártam
fény, jött a sötétség.
30,27 Belem felforrt, és nem pihent, a nyomorúság napjai megakadályoztak.
30:28 Gyászolva mentem nap nélkül: felálltam és sírtam a
gyülekezet.
30:29 Testvére vagyok a sárkányoknak és társa a baglyoknak.
30:30 Fekete a bőröm, és a csontjaim égnek a hőségtől.
30,31 Az én hárfám is gyászra vált, és az én orgánum az ő hangjukká
hogy sír.