Munka 30:1 Most pedig a nálam fiatalabbak kigúnyolnak engem, akiknek atyái Megvetettem volna, ha a nyájam kutyáival ültem volna össze. 30:2 Igen, hová válhat nékem kezeik ereje, akiben régi kor elpusztult? 30:3 A hiány és az éhség miatt magányosak voltak; a vadonba menekül a korábbi idő elhagyatott és pazarlás. 30,4 Kik mályvát vágtak a bokrok mellett, és boróka gyökereket a húsuknak. 30:5 Kiűzték őket az emberek közül (kiáltottak utánuk, mint a tolvaj;) 30,6 A völgyek szikláin, a föld barlangjaiban és a sziklák. 30:7 A bokrok között zokogtak; a csalán alatt gyűltek össze együtt. 30:8 Bolondok fiai voltak, sőt, alantasok fiai, hitványabbak voltak mint a föld. 30:9 És most én vagyok az ő énekük, igen, én vagyok a beszédük. 30,10 Utálnak engem, távol menekülnek előlem, és nem kímélnek arcomba köpni. 30,11 Mivel eloldotta kötelemet, és megsajtott engem, meg is engedték oldja el előttem a kantárt. 30:12 Jobb kezem felől emelkedik az ifjúság; eltaszítják a lábamat, és ők emeljétek fel ellenem pusztításuk útjait. 30,13 Elrontják utamat, előrehozzák szerencsétlenségemet, nincs segítőjük. 30:14 Úgy jöttek rám, mint a víz széles betörése: a pusztaságban rám gördültek. 30:15 A rettegés reám fordult: üldözik lelkemet, mint a szél, és az én a jólét felhőként múlik el. 30:16 És most kiöntött rám lelkem; elteltek a megpróbáltatások napjai tarts ki engem. 30,17 Csontjaim átszúródnak bennem az éjszakai időszakban, és inaim nem veszik el. pihenés. 30:18 Betegségem nagy ereje által megváltozott a ruhám, megkötöz engem körülbelül mint a kabátom gallérja. 30,19 Bedobott engem a sárba, és olyanná váltam, mint a por és a hamu. 30:20 Hozzád kiáltok, de te nem hallgatsz meg: felállok, és te ne foglalkozz velem. 30,21 Kegyetlen lettél velem, erős kezeddel szembeszállsz ellenem. 30:22 Felemelsz engem a szélnek; ráveted, hogy lovagoljak rajta, és feloldja az anyagomat. 30,23 Mert tudom, hogy halálra viszel, és a kijelölt házba viszel minden élő számára. 30:24 De nem nyújtja ki a kezét a sírig, bár sírnak pusztulásában. 30:25 Nem sírtam-e azt, aki bajba jutott? nem szomorkodott miatta a lelkem a szegények? 30:26 Amikor a jót vártam, akkor jött rám a rossz, és amikor vártam fény, jött a sötétség. 30,27 Belem felforrt, és nem pihent, a nyomorúság napjai megakadályoztak. 30:28 Gyászolva mentem nap nélkül: felálltam és sírtam a gyülekezet. 30:29 Testvére vagyok a sárkányoknak és társa a baglyoknak. 30:30 Fekete a bőröm, és a csontjaim égnek a hőségtől. 30,31 Az én hárfám is gyászra vált, és az én orgánum az ő hangjukká hogy sír.