Munka
29,1 Jób pedig folytatta példázatát, és így szólt:
29:2 Ó, bárcsak olyan lennék, mint a múlt hónapokban, mint azokban a napokban, amikor Isten megőrzött engem;
29,3 Amikor az ő gyertyája világított a fejemen, és amikor az ő fényénél jártam
a sötétségen keresztül;
29:4 Mint fiatalságom napjaiban, amikor Isten titka rajtam volt
tabernákulum;
29:5 Amikor még velem volt a Mindenható, amikor körülöttem jártak gyermekeim;
29:6 Amikor vajjal megmostam lépteimet, és a szikla folyókat ontott belőlem
olaj;
29,7 Amikor kimentem a városon át a kapuhoz, amikor előkészítettem az ülésemet
az utca!
29:8 Az ifjak megláttak engem, és elrejtőztek, az öregek pedig felkeltek és felálltak
fel.
29,9 A fejedelmek nem beszéltek, és a szájukra tették kezüket.
29:10 A nemesek hallgattak, és nyelvük a tetőhöz hasadt
a szájukat.
29:11 Amikor a fül hallott engem, megáldott engem; és amikor a szem meglátott engem, azt
tanúságot tett nekem:
29,12 Mert megmentettem a szegényt, aki kiált, és az árvát és őt
hogy senki sem tudott segíteni rajta.
29:13 A veszendőnek áldása szállt rám, és én okoztam
az özvegy szíve örömére énekelni.
29,14 Felöltöztem az igazságosságra, és felöltöztetett; ítéletem olyan volt, mint a köntös és
egy diadém.
29,15 Szeme voltam a vaknak, és lába voltam a sántáknak.
29,16 Atyja voltam a szegényeknek, és az okot, amelyet nem ismertem, kerestem
ki.
29,17 És összetörtem a gonosznak állkapcsát, és kitéptem a zsákmányt
fogak.
29,18 Akkor azt mondtam: Meghalok a fészkemben, és megsokasítom napjaimat, mint
homok.
29,19 Gyökeremet a vizek terjesztették ki, és harmat feküdt rajtam egész éjjel
ág.
29,20 Dicsőségem friss volt bennem, és íjam megújult a kezemben.
29:21 Az emberek meghallgattak engem, vártak, és hallgattak tanácsomra.
29:22 Az én szavaim után nem szóltak többé; és a beszédem rájuk esett.
29:23 És úgy vártak engem, mint az esőt; és szélesre tátották a szájukat
ami a késői esőt illeti.
29:24 Ha nevettem rajtuk, nem hitték el; és az én fényem
az arcukat nem vetették le.
29,25 Kiválasztottam útjukat, főnökként ültem, és királyként laktam a seregben,
mint aki megvigasztalja a gyászolókat.