Munka 29,1 Jób pedig folytatta példázatát, és így szólt: 29:2 Ó, bárcsak olyan lennék, mint a múlt hónapokban, mint azokban a napokban, amikor Isten megőrzött engem; 29,3 Amikor az ő gyertyája világított a fejemen, és amikor az ő fényénél jártam a sötétségen keresztül; 29:4 Mint fiatalságom napjaiban, amikor Isten titka rajtam volt tabernákulum; 29:5 Amikor még velem volt a Mindenható, amikor körülöttem jártak gyermekeim; 29:6 Amikor vajjal megmostam lépteimet, és a szikla folyókat ontott belőlem olaj; 29,7 Amikor kimentem a városon át a kapuhoz, amikor előkészítettem az ülésemet az utca! 29:8 Az ifjak megláttak engem, és elrejtőztek, az öregek pedig felkeltek és felálltak fel. 29,9 A fejedelmek nem beszéltek, és a szájukra tették kezüket. 29:10 A nemesek hallgattak, és nyelvük a tetőhöz hasadt a szájukat. 29:11 Amikor a fül hallott engem, megáldott engem; és amikor a szem meglátott engem, azt tanúságot tett nekem: 29,12 Mert megmentettem a szegényt, aki kiált, és az árvát és őt hogy senki sem tudott segíteni rajta. 29:13 A veszendőnek áldása szállt rám, és én okoztam az özvegy szíve örömére énekelni. 29,14 Felöltöztem az igazságosságra, és felöltöztetett; ítéletem olyan volt, mint a köntös és egy diadém. 29,15 Szeme voltam a vaknak, és lába voltam a sántáknak. 29,16 Atyja voltam a szegényeknek, és az okot, amelyet nem ismertem, kerestem ki. 29,17 És összetörtem a gonosznak állkapcsát, és kitéptem a zsákmányt fogak. 29,18 Akkor azt mondtam: Meghalok a fészkemben, és megsokasítom napjaimat, mint homok. 29,19 Gyökeremet a vizek terjesztették ki, és harmat feküdt rajtam egész éjjel ág. 29,20 Dicsőségem friss volt bennem, és íjam megújult a kezemben. 29:21 Az emberek meghallgattak engem, vártak, és hallgattak tanácsomra. 29:22 Az én szavaim után nem szóltak többé; és a beszédem rájuk esett. 29:23 És úgy vártak engem, mint az esőt; és szélesre tátották a szájukat ami a késői esőt illeti. 29:24 Ha nevettem rajtuk, nem hitték el; és az én fényem az arcukat nem vetették le. 29,25 Kiválasztottam útjukat, főnökként ültem, és királyként laktam a seregben, mint aki megvigasztalja a gyászolókat.