Munka 11,1 És felele a naamati Cófár, és monda: 11:2 Nem kellene-e válaszolni a szavak sokaságára? és tele kell-e az emberrel jogos a beszéd? 11:3 Hazugságaid elhallgattatják az embereket? és amikor gúnyolódsz, tedd senki sem szégyell téged? 11,4 Mert azt mondtad: Az én tanításom tiszta, és én tiszta vagyok a te szemeid előtt. 11:5 De ó, bárcsak szólna az Isten, és megnyitná ajkát ellened; 11:6 És hogy megmutassa neked a bölcsesség titkait, hogy azok kettősek arra, ami van! Tudd meg tehát, hogy Isten kevesebbet követel tőled megérdemli a te gonoszságod. 11:7 Meg tudod-e kutatni az Istent? meg tudod-e találni a Mindenhatót a tökéletességig? 11:8 Olyan magas, mint az ég; mit tehetsz? mélyebb a pokolnál; mit tudod? 11,9 Mérete hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél. 11,10 Ha elvág, és elhallgat, vagy összegyűlik, ki akadályozhatja meg? 11:11 Mert ismeri a hiábavaló embereket, látja a gonoszságot is; akkor nem lesz gondold át? 11,12 Mert a hiábavaló ember bölcs lenne, ha az ember úgy születik, mint a vadszamár csikója. 11:13 Ha felkészíted szívedet, és kinyújtod feléje kezeidet; 11,14 Ha gonoszság van a kezedben, távolítsd el, és ne engedd a gonoszságot lakozz a te sátoraidban. 11:15 Mert akkor felemeled a te arcodat makulátlanul; igen, az leszel állhatatosak és ne féljetek: 11:16 Mert elfelejted nyomorúságodat, és úgy emlékezel rá, mint a vizekre elmúlik: 11,17 És világosabb lesz a te korod a délnél, ragyogni fogsz, olyan leszel, mint reggel. 11:18 És biztonságban leszel, mert van remény; igen, ásni kell körülötted, és biztonságban nyugodj meg. 11:19 Te is feküdj le, és senki meg nem ijeszt; igen, sok perelni fog neked. 11:20 De a gonoszok szeme elenyészik, és nem menekülnek meg reményük olyan lesz, mint a szellem feladása.