Munka
11,1 És felele a naamati Cófár, és monda:
11:2 Nem kellene-e válaszolni a szavak sokaságára? és tele kell-e az emberrel
jogos a beszéd?
11:3 Hazugságaid elhallgattatják az embereket? és amikor gúnyolódsz, tedd
senki sem szégyell téged?
11,4 Mert azt mondtad: Az én tanításom tiszta, és én tiszta vagyok a te szemeid előtt.
11:5 De ó, bárcsak szólna az Isten, és megnyitná ajkát ellened;
11:6 És hogy megmutassa neked a bölcsesség titkait, hogy azok kettősek
arra, ami van! Tudd meg tehát, hogy Isten kevesebbet követel tőled
megérdemli a te gonoszságod.
11:7 Meg tudod-e kutatni az Istent? meg tudod-e találni a Mindenhatót
a tökéletességig?
11:8 Olyan magas, mint az ég; mit tehetsz? mélyebb a pokolnál; mit
tudod?
11,9 Mérete hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél.
11,10 Ha elvág, és elhallgat, vagy összegyűlik, ki akadályozhatja meg?
11:11 Mert ismeri a hiábavaló embereket, látja a gonoszságot is; akkor nem lesz
gondold át?
11,12 Mert a hiábavaló ember bölcs lenne, ha az ember úgy születik, mint a vadszamár csikója.
11:13 Ha felkészíted szívedet, és kinyújtod feléje kezeidet;
11,14 Ha gonoszság van a kezedben, távolítsd el, és ne engedd a gonoszságot
lakozz a te sátoraidban.
11:15 Mert akkor felemeled a te arcodat makulátlanul; igen, az leszel
állhatatosak és ne féljetek:
11:16 Mert elfelejted nyomorúságodat, és úgy emlékezel rá, mint a vizekre
elmúlik:
11,17 És világosabb lesz a te korod a délnél, ragyogni fogsz,
olyan leszel, mint reggel.
11:18 És biztonságban leszel, mert van remény; igen, ásni kell
körülötted, és biztonságban nyugodj meg.
11:19 Te is feküdj le, és senki meg nem ijeszt; igen, sok
perelni fog neked.
11:20 De a gonoszok szeme elenyészik, és nem menekülnek meg
reményük olyan lesz, mint a szellem feladása.