Munka 2,1 Ismét volt egy nap, amikor Isten fiai eljöttek, hogy megjelenjenek az Úr előtt, és a Sátán is eljött közéjük, hogy megjelenjen az ÚR előtt. 2:2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnan jössz? És a Sátán felelt az ÚR, és monda: A földről ide-oda járva, és attól, hogy fel-alá járkáljunk benne. 2,3 És monda az Úr a Sátánnak: Meggondoltad-e szolgámat, Jóbot? nincs hozzá hasonló a földön, tökéletes és igaz ember, egy aki féli az Istent, és kerüli a gonoszt? és még mindig ragaszkodik az övéhez feddhetetlenség, bár te indítottál ellene, hogy elpusztítsam őt kívülről ok. 2,4 Sátán így válaszolt az Úrnak: Bőrt bőrért, igen, mindent, ami a az embernek van akarata az életéért. 2,5 De most nyújtsd ki a kezedet, és érintsd meg a csontját és a húsát, és őt arcod elé fog átkozni. 2:6 És monda az Úr a Sátánnak: Íme, a te kezedben van; de mentse meg az övét élet. 2,7 Kiment tehát a Sátán az ÚR színe elől, és megverte Jóbot fájó kelések a talpától a koronáig. 2:8 És vett egy cserépfoszlányt, hogy megkaparja magát; és leült a hamvak között. 2:9 És monda néki a felesége: Megtartod még feddhetetlenségedet? átkozd az Istent, és halj meg. 2,10 Ő azonban ezt mondta neki: Úgy beszélsz, mint a bolond asszonyok közül beszél. Mit? kapunk-e jót Isten kezéből, és fogunk-e nem fogadja el a gonoszt? Mindebben Jób nem vétkezett ajkával. 2:11 Most, amikor Jób három barátja meghallotta ezt a sok gonoszságot, ami történt őt, kiki a maga helyéről jött; A temani Elifáz és A súhi Bildád és a naamati Cófár, mert ők készítettek egy közös időpontot, hogy gyászoljunk vele és vigasztaljuk. 2,12 Amikor pedig távolról felemelték szemeiket, és nem ismerték meg őt, felemelték hangjukat, és sírtak; és ki-ki meghasadja a maga palástját, és port szórtak fejükre az ég felé. 2,13 Leültek hát vele a földön hét nap és hét éjjel, és senki sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy nagy a gyásza nagy.