Munka
2,1 Ismét volt egy nap, amikor Isten fiai eljöttek, hogy megjelenjenek
az Úr előtt, és a Sátán is eljött közéjük, hogy megjelenjen
az ÚR előtt.
2:2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnan jössz? És a Sátán
felelt az ÚR, és monda: A földről ide-oda járva, és
attól, hogy fel-alá járkáljunk benne.
2,3 És monda az Úr a Sátánnak: Meggondoltad-e szolgámat, Jóbot?
nincs hozzá hasonló a földön, tökéletes és igaz ember, egy
aki féli az Istent, és kerüli a gonoszt? és még mindig ragaszkodik az övéhez
feddhetetlenség, bár te indítottál ellene, hogy elpusztítsam őt kívülről
ok.
2,4 Sátán így válaszolt az Úrnak: Bőrt bőrért, igen, mindent, ami a
az embernek van akarata az életéért.
2,5 De most nyújtsd ki a kezedet, és érintsd meg a csontját és a húsát, és őt
arcod elé fog átkozni.
2:6 És monda az Úr a Sátánnak: Íme, a te kezedben van; de mentse meg az övét
élet.
2,7 Kiment tehát a Sátán az ÚR színe elől, és megverte Jóbot
fájó kelések a talpától a koronáig.
2:8 És vett egy cserépfoszlányt, hogy megkaparja magát; és leült
a hamvak között.
2:9 És monda néki a felesége: Megtartod még feddhetetlenségedet?
átkozd az Istent, és halj meg.
2,10 Ő azonban ezt mondta neki: Úgy beszélsz, mint a bolond asszonyok közül
beszél. Mit? kapunk-e jót Isten kezéből, és fogunk-e
nem fogadja el a gonoszt? Mindebben Jób nem vétkezett ajkával.
2:11 Most, amikor Jób három barátja meghallotta ezt a sok gonoszságot, ami történt
őt, kiki a maga helyéről jött; A temani Elifáz és
A súhi Bildád és a naamati Cófár, mert ők készítettek egy
közös időpontot, hogy gyászoljunk vele és vigasztaljuk.
2,12 Amikor pedig távolról felemelték szemeiket, és nem ismerték meg őt,
felemelték hangjukat, és sírtak; és ki-ki meghasadja a maga palástját, és
port szórtak fejükre az ég felé.
2,13 Leültek hát vele a földön hét nap és hét éjjel,
és senki sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy nagy a gyásza
nagy.