Jeremiás 42,1 Azután a sereg minden parancsnoka és Johanán, Kareah fia, és Jezánia, Hósája fia, és az egész nép a legkisebbtől fogva a legnagyobbhoz közeledett, 42:2 És monda Jeremiás prófétának: Engedd, kérünk, a miénk! fogadják el a könyörgést előtted, és könyörögj érettünk a te Uradhoz Isten, még mindezért a maradékért is; (mert csak kevesen maradtunk a sok közül, mint pl a szemed lát minket :) 42:3 Hogy az ÚR, a te Istened megmutassa nekünk az utat, amelyen járhatunk, és a amit megtehetünk. 42:4 És monda nékik Jeremiás próféta: Hallottalak titeket; íme, én imádkozni fogok az Úrhoz, a te Istenedhez a te beszédeid szerint; és lesz lészen, hogy bármit válaszolna neked az Úr, azt meg fogom tenni jelentsd ki neked; Semmit nem tartok vissza előled. 42,5 És mondának Jeremiásnak: Legyen az Úr igaz és hű tanú közöttünk, ha nem is aszerint mindent, amiért a Az Úr, a te Istened elküld téged hozzánk. 42,6 Akár jó, akár rossz, engedelmeskedünk a Urunk, a mi Istenünk, akihez küldünk téged; hogy jó legyen velünk, amikor mi engedelmeskedjetek az Úr, a mi Istenünk szavára. 42:7 És lőn tíz nap múlva, hogy eljutott az ÚR beszéde Jeremiás. 42,8 Akkor elhívta Jóhanánt, Káreah fiát, és a parancsnokok összes vezérét az erőket, amelyek vele voltak, és az egész népet, a legkisebbtől egészen a legnagyobb, 42:9 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akinek ti elküldött, hogy könyörgésedet bemutassam előtte; 42,10 Ha még ezen a földön maradsz, akkor én építlek titeket, és nem húzlak Téged le, és én elültetlek, és nem kiszakítalak, mert megbánom a rosszat, amit veletek tettem. 42:11 Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek; ne legyél féljetek tőle, azt mondja az Úr, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak titeket szabadít meg a kezéből. 42:12 És könyörülök rajtatok, hogy könyörüljön rajtatok, és hogy visszatérj a saját földedre. 42,13 De ha azt mondjátok: Nem lakunk ezen a földön, és nem hallgatunk a szavára. az ÚR, a te Istened, 42:14 Mondván: Nem; hanem Egyiptom földjére megyünk, ahol nem fogunk látni harcolj, ne hallgass trombitaszót, és ne éhezz a kenyérre; és ott fogunk lakni: 42:15 Most azért halljátok az Úr beszédét, ti Júda maradéka; És így ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Ha teljesen beállítjátok az arcotokat bemenni Egyiptomba, és elmenni ott tartózkodni; 42:16 Akkor lesz a kard, amelytől féltetek utolérnek benneteket Egyiptom földjén, és az éhínség, amely miatt voltatok félve közelednek utánad Egyiptomban; és ott leszel meghal. 42,17 Így lesz minden férfival, aki arccal Egyiptomba megy ott tartózkodni; kardtól, éhínségtől és haláltól halnak meg dögvész: és egyikük sem marad meg, és nem menekül meg attól a gonosztól, amelyet én rájuk hoz. 42:18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Ahogy a haragom és haragom kiáradt Jeruzsálem lakóira; így kiárad rátok haragom, amikor bementek Egyiptomba? és ti kiáltás, megdöbbenés és átok lesztek, és a szemrehányás; és többé nem látjátok ezt a helyet. 42:19 Azt mondta az Úr felőletek, ó, Júda maradéka! Ne menj bele Egyiptom: tudd meg, hogy ma intelek téged. 42,20 Mert elszakadtatok szívetekben, amikor elküldtetek engem az Úrhoz, Isten, mondván: Könyörögj érettünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! és mindenki szerint hogy azt mondja az Úr, a mi Istenünk, hirdessétek nékünk, és megtesszük. 42:21 És most kijelentem nektek ezt a napot; de ti nem engedelmeskedtek a az Úrnak, a te Istenednek hangja, és semmi olyasmi, amiért küldött nekem neked. 42:22 Most tehát tudjátok meg, hogy kard által, kard által fogtok meghalni éhínség és dögvész azon a helyen, ahová menni akartok, és tartózkodni.