Jeremiás
42,1 Azután a sereg minden parancsnoka és Johanán, Kareah fia, és
Jezánia, Hósája fia, és az egész nép a legkisebbtől fogva
a legnagyobbhoz közeledett,
42:2 És monda Jeremiás prófétának: Engedd, kérünk, a miénk!
fogadják el a könyörgést előtted, és könyörögj érettünk a te Uradhoz
Isten, még mindezért a maradékért is; (mert csak kevesen maradtunk a sok közül, mint pl
a szemed lát minket :)
42:3 Hogy az ÚR, a te Istened megmutassa nekünk az utat, amelyen járhatunk, és a
amit megtehetünk.
42:4 És monda nékik Jeremiás próféta: Hallottalak titeket; íme, én
imádkozni fogok az Úrhoz, a te Istenedhez a te beszédeid szerint; és lesz
lészen, hogy bármit válaszolna neked az Úr, azt meg fogom tenni
jelentsd ki neked; Semmit nem tartok vissza előled.
42,5 És mondának Jeremiásnak: Legyen az Úr igaz és hű tanú
közöttünk, ha nem is aszerint mindent, amiért a
Az Úr, a te Istened elküld téged hozzánk.
42,6 Akár jó, akár rossz, engedelmeskedünk a
Urunk, a mi Istenünk, akihez küldünk téged; hogy jó legyen velünk, amikor mi
engedelmeskedjetek az Úr, a mi Istenünk szavára.
42:7 És lőn tíz nap múlva, hogy eljutott az ÚR beszéde
Jeremiás.
42,8 Akkor elhívta Jóhanánt, Káreah fiát, és a parancsnokok összes vezérét
az erőket, amelyek vele voltak, és az egész népet, a legkisebbtől egészen
a legnagyobb,
42:9 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akinek ti
elküldött, hogy könyörgésedet bemutassam előtte;
42,10 Ha még ezen a földön maradsz, akkor én építlek titeket, és nem húzlak
Téged le, és én elültetlek, és nem kiszakítalak, mert megbánom
a rosszat, amit veletek tettem.
42:11 Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek; ne legyél
féljetek tőle, azt mondja az Úr, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak titeket
szabadít meg a kezéből.
42:12 És könyörülök rajtatok, hogy könyörüljön rajtatok, és
hogy visszatérj a saját földedre.
42,13 De ha azt mondjátok: Nem lakunk ezen a földön, és nem hallgatunk a szavára.
az ÚR, a te Istened,
42:14 Mondván: Nem; hanem Egyiptom földjére megyünk, ahol nem fogunk látni
harcolj, ne hallgass trombitaszót, és ne éhezz a kenyérre; és
ott fogunk lakni:
42:15 Most azért halljátok az Úr beszédét, ti Júda maradéka; És így
ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Ha teljesen beállítjátok az arcotokat
bemenni Egyiptomba, és elmenni ott tartózkodni;
42:16 Akkor lesz a kard, amelytől féltetek
utolérnek benneteket Egyiptom földjén, és az éhínség, amely miatt voltatok
félve közelednek utánad Egyiptomban; és ott leszel
meghal.
42,17 Így lesz minden férfival, aki arccal Egyiptomba megy
ott tartózkodni; kardtól, éhínségtől és haláltól halnak meg
dögvész: és egyikük sem marad meg, és nem menekül meg attól a gonosztól, amelyet én
rájuk hoz.
42:18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Ahogy a haragom és
haragom kiáradt Jeruzsálem lakóira; így
kiárad rátok haragom, amikor bementek Egyiptomba?
és ti kiáltás, megdöbbenés és átok lesztek, és a
szemrehányás; és többé nem látjátok ezt a helyet.
42:19 Azt mondta az Úr felőletek, ó, Júda maradéka! Ne menj bele
Egyiptom: tudd meg, hogy ma intelek téged.
42,20 Mert elszakadtatok szívetekben, amikor elküldtetek engem az Úrhoz,
Isten, mondván: Könyörögj érettünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! és mindenki szerint
hogy azt mondja az Úr, a mi Istenünk, hirdessétek nékünk, és megtesszük.
42:21 És most kijelentem nektek ezt a napot; de ti nem engedelmeskedtek a
az Úrnak, a te Istenednek hangja, és semmi olyasmi, amiért küldött nekem
neked.
42:22 Most tehát tudjátok meg, hogy kard által, kard által fogtok meghalni
éhínség és dögvész azon a helyen, ahová menni akartok, és
tartózkodni.