Jeremiás 26,1 Jójákimnak, Jósiás fiának, az ország királyának uralkodásának kezdetén. Júda ezt a szót vette az ÚRtól, mondván: 26:2 Ezt mondja az Úr: Állj az ÚR házának udvarába, és beszélj Júda minden városába, amelyek az ÚR házába jönnek imádni, mindazokat a szavakat, amelyeket parancsolok neked, hogy mondd el nekik; csökkenteni nem a szó: 26,3 Ha így van, hallgatnak, és mindenki letérít gonosz útjáról, hogy én megbánhat engem a rossz miatt, amit szándékomban áll megtenni velük miatt tetteik gonoszságát. 26:4 És mondd nékik: Ezt mondja az Úr; Ha nem hallgass rám, hogy törvényem szerint járj, amelyet eléd tártam, 26:5 Hogy hallgassak szolgáim, a próféták szavaira, akikhez küldtem ti, akik korán felkeltek, és elkülditek őket, de nem hallgattatok; 26:6 Akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Siló, és átokká teszem ezt a várost a föld minden nemzetének. 26:7 Hallották tehát a papok, a próféták és az egész nép Jeremiást mondván ezeket a szavakat az ÚR házában. 26:8 És lőn, amikor Jeremiás befejezte mindezt az ÚR megparancsolta neki, hogy szóljon az egész néphez, hogy a A papok, a próféták és az egész nép megfogták, mondván: Tedd biztosan meghal. 26,9 Miért prófétáltál az ÚR nevében, mondván: Ez a ház? olyan lesz, mint Siló, és ez a város pusztaság nélkül lesz lakos? És az egész nép összegyűlt Jeremiás ellen a az ÚR háza. 26,10 Amikor Júda fejedelmei meghallották ezeket, feljöttek az országból a király házát az ÚR házához, és leült a bejáratába az ÚR házának új kapuja. 26,11 Akkor szóltak a papok és a próféták a fejedelmeknek és mindenkinek emberek, mondván: Ez az ember méltó a halálra; mert prófétált e város ellen, amint füleitekkel hallottátok. 26,12 És szóla Jeremiás minden fejedelemhez és az egész néphez, mondván: Engem az Úr küldött, hogy prófétáljak e ház és e város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok. 26,13 Most tehát változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és engedelmeskedjetek az ő szavára ÚR, a te Istened; és az Úr megbánja őt a gonoszság miatt kimondják ellened. 26,14 Ami engem illet, íme, a kezedben vagyok: tégy velem, amint jónak látod és találkozunk veled. 26:15 De bizonyosan tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, biztosan meg fogtok tenni ártatlan vért hozzatok magatokra, erre a városra és azokra annak lakói, mert az ÚR valóban küldött engem hozzátok mondd ki ezeket a szavakat a füledbe. 26:16 Akkor mondának a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a papoknak próféták; Ez az ember nem méltó a halálra, mert szólt hozzánk a világban az ÚR, a mi Istenünk neve. 26,17 Ekkor felkeltek némelyek a föld vénei közül, és szóltak mindnyájuknak népgyűlés, mondván: 26,18 A moraszti Mikeás prófétált Ezékiásnak, Júda királyának idejében, és szóla Júda egész népéhez, mondván: Ezt mondja az Úr otthont ad; Felszántják Siont, mint egy mezőt, és Jeruzsálem lesz halmok, és a ház hegye, mint az erdő magaslatai. 26,19 Megölte-e egyáltalán Ezékiás, Júda királya és egész Júda? vajon ő ne féljétek az Urat, és könyörögtek az ÚRhoz, és az Úr megbánta őt a gonoszságot, amelyet ellenük hirdetett? Így beszerezhetnénk nagy gonoszság a lelkünk ellen. 26,20 És volt egy ember is, aki prófétált az ÚR nevében, Urija Semája fia, Kirjáth-Jeárimból, aki e város ellen prófétált és e föld ellen Jeremiás minden szava szerint: 26:21 És amikor Jójákim király, minden vitézével és minden fejedelmek, meghallotta szavait, a király meg akarta ölni: de mikor Uriás meghallotta, megijedt, elfutott, és Egyiptomba ment; 26,22 Jójákim király férfiakat küldött Egyiptomba, mégpedig Elnátánt, a fiát. Akbór és néhány férfi vele Egyiptomba. 26:23 És kihozták Uriást Egyiptomból, és elvitték őt Jójákim király; aki megölte őt karddal, és eldobta holttestét az egyszerű emberek sírjaiba. 26,24 Mindazonáltal Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, hogy ne adják a nép kezébe, hogy odaadják halál.