Jeremiás
26,1 Jójákimnak, Jósiás fiának, az ország királyának uralkodásának kezdetén.
Júda ezt a szót vette az ÚRtól, mondván:
26:2 Ezt mondja az Úr: Állj az ÚR házának udvarába, és beszélj
Júda minden városába, amelyek az ÚR házába jönnek imádni,
mindazokat a szavakat, amelyeket parancsolok neked, hogy mondd el nekik; csökkenteni nem a
szó:
26,3 Ha így van, hallgatnak, és mindenki letérít gonosz útjáról, hogy én
megbánhat engem a rossz miatt, amit szándékomban áll megtenni velük miatt
tetteik gonoszságát.
26:4 És mondd nékik: Ezt mondja az Úr; Ha nem
hallgass rám, hogy törvényem szerint járj, amelyet eléd tártam,
26:5 Hogy hallgassak szolgáim, a próféták szavaira, akikhez küldtem
ti, akik korán felkeltek, és elkülditek őket, de nem hallgattatok;
26:6 Akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Siló, és átokká teszem ezt a várost
a föld minden nemzetének.
26:7 Hallották tehát a papok, a próféták és az egész nép Jeremiást
mondván ezeket a szavakat az ÚR házában.
26:8 És lőn, amikor Jeremiás befejezte mindezt
az ÚR megparancsolta neki, hogy szóljon az egész néphez, hogy a
A papok, a próféták és az egész nép megfogták, mondván: Tedd
biztosan meghal.
26,9 Miért prófétáltál az ÚR nevében, mondván: Ez a ház?
olyan lesz, mint Siló, és ez a város pusztaság nélkül lesz
lakos? És az egész nép összegyűlt Jeremiás ellen a
az ÚR háza.
26,10 Amikor Júda fejedelmei meghallották ezeket, feljöttek az országból
a király házát az ÚR házához, és leült a bejáratába
az ÚR házának új kapuja.
26,11 Akkor szóltak a papok és a próféták a fejedelmeknek és mindenkinek
emberek, mondván: Ez az ember méltó a halálra; mert prófétált
e város ellen, amint füleitekkel hallottátok.
26,12 És szóla Jeremiás minden fejedelemhez és az egész néphez, mondván:
Engem az Úr küldött, hogy prófétáljak e ház és e város ellen
mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok.
26,13 Most tehát változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és engedelmeskedjetek az ő szavára
ÚR, a te Istened; és az Úr megbánja őt a gonoszság miatt
kimondják ellened.
26,14 Ami engem illet, íme, a kezedben vagyok: tégy velem, amint jónak látod és
találkozunk veled.
26:15 De bizonyosan tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, biztosan meg fogtok tenni
ártatlan vért hozzatok magatokra, erre a városra és azokra
annak lakói, mert az ÚR valóban küldött engem hozzátok
mondd ki ezeket a szavakat a füledbe.
26:16 Akkor mondának a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a papoknak
próféták; Ez az ember nem méltó a halálra, mert szólt hozzánk a világban
az ÚR, a mi Istenünk neve.
26,17 Ekkor felkeltek némelyek a föld vénei közül, és szóltak mindnyájuknak
népgyűlés, mondván:
26,18 A moraszti Mikeás prófétált Ezékiásnak, Júda királyának idejében,
és szóla Júda egész népéhez, mondván: Ezt mondja az Úr
otthont ad; Felszántják Siont, mint egy mezőt, és Jeruzsálem lesz
halmok, és a ház hegye, mint az erdő magaslatai.
26,19 Megölte-e egyáltalán Ezékiás, Júda királya és egész Júda? vajon ő
ne féljétek az Urat, és könyörögtek az ÚRhoz, és az Úr megbánta őt
a gonoszságot, amelyet ellenük hirdetett? Így beszerezhetnénk
nagy gonoszság a lelkünk ellen.
26,20 És volt egy ember is, aki prófétált az ÚR nevében, Urija
Semája fia, Kirjáth-Jeárimból, aki e város ellen prófétált
és e föld ellen Jeremiás minden szava szerint:
26:21 És amikor Jójákim király, minden vitézével és minden
fejedelmek, meghallotta szavait, a király meg akarta ölni: de mikor
Uriás meghallotta, megijedt, elfutott, és Egyiptomba ment;
26,22 Jójákim király férfiakat küldött Egyiptomba, mégpedig Elnátánt, a fiát.
Akbór és néhány férfi vele Egyiptomba.
26:23 És kihozták Uriást Egyiptomból, és elvitték őt
Jójákim király; aki megölte őt karddal, és eldobta holttestét
az egyszerű emberek sírjaiba.
26,24 Mindazonáltal Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt,
hogy ne adják a nép kezébe, hogy odaadják
halál.