Jeremiás
24,1 Megmutatta nekem az ÚR, és íme, két kosár füge volt a
az ÚR temploma, miután Nabukodonozor, Babilónia királya volt
foglyul ejtette Jekóniást, Jójákim fiát, Júda királyát, és
Júda fejedelmei az ácsokkal és kovácsokkal együtt Jeruzsálemből,
és elhozta őket Babilonba.
24,2 Az egyik kosárban nagyon jó füge volt, olyan, mint az első érett füge.
a másik kosárban pedig nagyon rossz füge volt, amit nem lehetett megenni,
olyan rosszak voltak.
24:3 És monda nékem az Úr: Mit látsz, Jeremiás? És mondám: Füge;
a jó füge, nagyon jó; és a gonosz, nagyon gonosz, amit nem lehet megenni,
olyan gonoszak.
24,4 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
24:5 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene; Ahogy ezek a jó fügék, én is úgy fogok
ismerd el azokat, akiket Júda fogságába hurcoltak, akiket én birtokolok
kiküldték erről a helyről a káldeusok földjére a javukra.
24,6 Mert szemeimet rájuk vetem, és visszahozom őket
erre a földre: és felépítem őket, és nem rombolom le; és én fogok
ültesd el, és ne szedd le őket.
24:7 És szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Úr, és ők
az én népem leszek, és én leszek az ő Istenük, mert visszatérnek hozzájuk
engem teljes szívükből.
24:8 És mint a gonosz füge, amelyet nem lehet megenni, olyan gonoszak; biztosan
így szól az Úr: Így adom Sedékiást, Júda királyát és az övéit
fejedelmek és Jeruzsálem maradéka, akik ezen a földön maradnak, és
akik Egyiptom földjén laknak:
24,9 És átadom őket, hogy elköltözzenek a föld minden országába
bántásukért, szemrehányás és közmondás, gúny és átok, be
minden helyre, ahová elvezetem őket.
24,10 És elküldöm közéjük a kardot, az éhséget és a dögvészt,
amíg el nem pusztítják őket arról a földről, amelyet nekik adtam és nekik adtam
az apjukat.