Jeremiás
20,1 Pashur, Immer pap fia, aki egyben fő helytartó is volt
az ÚR háza meghallotta, hogy Jeremiás ezeket prófétálta.
20,2 Akkor Pashur megverte Jeremiást, a prófétát, és berakta a tőkébe
Benjámin magas kapujában voltak, amely az ÚR háza mellett volt.
20:3 És lőn másnap, hogy Pashur kihozta Jeremiást
ki a készletekből. És monda néki Jeremiás: Nem hívott az Úr
a te neved Pashur, de Magormissabib.
20,4 Mert így szól az ÚR: Íme, rémületté teszlek magad előtt,
és minden barátodnak, és elesnek kardjuk által
ellenségek, és a te szemeid meglátják, és odaadom egész Júdát
Babilon királyának kezébe, és fogságba viszi őket
Babilon, és megöli őket karddal.
20,5 Sőt, átadom ennek a városnak minden erejét és mindenét
annak munkája, és minden értékes dolga, és minden
Júda királyainak kincseit az ő kezükbe adom
ellenségek, akik elpusztítják őket, elfoglalják és elviszik őket
Babilon.
20:6 Te pedig, Pashur, és mindnyájan, akik a te házadban laknak, menj be
fogságba kerülsz, és eljössz Babilonba, és ott fogsz meghalni, és
ott temessenek el téged és minden barátodat, akikhez van
hazugságokat jósolt.
20:7 Ó, Uram, becsaptál engem, és engem is megtévesztettek: te erősebb vagy
mint én, és győzedelmeskedtem
nekem.
20:8 Mert mióta beszélek, kiáltok, erőszakot és zsákmányt kiáltok; mert a
az ÚR beszéde naponta gyalázattá és gúnygá lett előttem.
20,9 Akkor azt mondtam: Nem emlegetem őt, és nem beszélek többé az övében
név. De az ő szava úgy volt a szívemben, mint az égő tűz, amely bezárult az én szívembe
csontok, és elfáradtam a türelemben, és nem tudtam maradni.
20,10 Mert hallottam sokak rágalmazását, félelmet mindenfelől. Jelentsd, mondják,
és beszámolunk róla. Minden ismerősöm figyelte, hogy megállok, mondván:
Talán elcsábítják, és győzni fogunk vele, és
bosszút állunk rajta.
20,11 De az ÚR velem van, mint egy rettenetes hatalmas;
az üldözők megbotlanak, és nem győznek: lesznek
nagyon szégyellve; mert nem boldogulnak: örök zűrzavaruk
soha nem felejthető el.
20,12 Hanem, Seregek Ura, aki próbára teszed az igazat, és látod a gyeplőt és
a szív, hadd lássam rajtuk bosszúdat; mert néked nyitottam meg
az én ügyem.
20,13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a lelket
a szegények a gonosztevők kezéből.
20:14 Átkozott a nap, amelyen én születtem; ne az a nap, amelyen anyám
áldott legyek.
20,15 Átkozott az az ember, aki hírt hozott atyámnak, mondván: Fiú!
született neked; nagyon örült neki.
20,16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket az Úr lerombolt és megbánt
nem: és hallja meg reggel a kiáltást és a kiáltozást
dél;
20:17 Mert nem az anyaméhtől fogva ölt meg engem; vagy hogy anyám lehetett
a síromat, és a méhét, hogy mindig nagyszerű legyen velem.
20,18 Ezért jöttem ki az anyaméhből, hogy lássam a fáradságot és a bánatot,
napokat kell szégyenkezve elfogyasztani?