Jeremiás 20,1 Pashur, Immer pap fia, aki egyben fő helytartó is volt az ÚR háza meghallotta, hogy Jeremiás ezeket prófétálta. 20,2 Akkor Pashur megverte Jeremiást, a prófétát, és berakta a tőkébe Benjámin magas kapujában voltak, amely az ÚR háza mellett volt. 20:3 És lőn másnap, hogy Pashur kihozta Jeremiást ki a készletekből. És monda néki Jeremiás: Nem hívott az Úr a te neved Pashur, de Magormissabib. 20,4 Mert így szól az ÚR: Íme, rémületté teszlek magad előtt, és minden barátodnak, és elesnek kardjuk által ellenségek, és a te szemeid meglátják, és odaadom egész Júdát Babilon királyának kezébe, és fogságba viszi őket Babilon, és megöli őket karddal. 20,5 Sőt, átadom ennek a városnak minden erejét és mindenét annak munkája, és minden értékes dolga, és minden Júda királyainak kincseit az ő kezükbe adom ellenségek, akik elpusztítják őket, elfoglalják és elviszik őket Babilon. 20:6 Te pedig, Pashur, és mindnyájan, akik a te házadban laknak, menj be fogságba kerülsz, és eljössz Babilonba, és ott fogsz meghalni, és ott temessenek el téged és minden barátodat, akikhez van hazugságokat jósolt. 20:7 Ó, Uram, becsaptál engem, és engem is megtévesztettek: te erősebb vagy mint én, és győzedelmeskedtem nekem. 20:8 Mert mióta beszélek, kiáltok, erőszakot és zsákmányt kiáltok; mert a az ÚR beszéde naponta gyalázattá és gúnygá lett előttem. 20,9 Akkor azt mondtam: Nem emlegetem őt, és nem beszélek többé az övében név. De az ő szava úgy volt a szívemben, mint az égő tűz, amely bezárult az én szívembe csontok, és elfáradtam a türelemben, és nem tudtam maradni. 20,10 Mert hallottam sokak rágalmazását, félelmet mindenfelől. Jelentsd, mondják, és beszámolunk róla. Minden ismerősöm figyelte, hogy megállok, mondván: Talán elcsábítják, és győzni fogunk vele, és bosszút állunk rajta. 20,11 De az ÚR velem van, mint egy rettenetes hatalmas; az üldözők megbotlanak, és nem győznek: lesznek nagyon szégyellve; mert nem boldogulnak: örök zűrzavaruk soha nem felejthető el. 20,12 Hanem, Seregek Ura, aki próbára teszed az igazat, és látod a gyeplőt és a szív, hadd lássam rajtuk bosszúdat; mert néked nyitottam meg az én ügyem. 20,13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a lelket a szegények a gonosztevők kezéből. 20:14 Átkozott a nap, amelyen én születtem; ne az a nap, amelyen anyám áldott legyek. 20,15 Átkozott az az ember, aki hírt hozott atyámnak, mondván: Fiú! született neked; nagyon örült neki. 20,16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket az Úr lerombolt és megbánt nem: és hallja meg reggel a kiáltást és a kiáltozást dél; 20:17 Mert nem az anyaméhtől fogva ölt meg engem; vagy hogy anyám lehetett a síromat, és a méhét, hogy mindig nagyszerű legyen velem. 20,18 Ezért jöttem ki az anyaméhből, hogy lássam a fáradságot és a bánatot, napokat kell szégyenkezve elfogyasztani?