Jeremiás 17:1 Júda bűne vastollal van megírva, és a hegyével gyémánt: szívük asztalára és szarvaira van vésve oltáraidról; 17:2 Míg gyermekeik oltáraikra és ligeteikre emlékeznek zöld fák a magas dombokon. 17:3 Ó hegyem a mezőn, odaadom vagyonodat és minden vagyonodat kincsek zsákmányul, és a te bûnök magaslatai, minden tiéd határok. 17,4 Te pedig még magadat is szakítsd meg örökségedtől, amelyet én adott neked; és szolgálni foglak ellenségeidnek a földön amelyet nem ismersz, mert tüzet gyújtottatok haragomban, amely örökké égni fog. 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az ember, aki emberben bízik és alkot megtestesíti karját, és szíve eltávolodik az Úrtól. 17:6 Mert olyan lesz, mint a pusztában a bogány, és nem látja, mikor jó jön; hanem a puszta kiszáradt helyein laknak majd sós föld és nem lakott. 17:7 Boldog ember, aki az Úrban bízik, és akinek reménysége az Úr van. 17:8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett és elterülő fa gyökerei a folyó mellett, és nem látják, mikor jön a hő, hanem a levelét zöldnek kell lennie; és ne legyen óvatos az aszály évében sem megszűnik gyümölcsöt hozni. 17:9 Csalárdabb a szív mindennél, és kétségbeesetten gonosz: ki tud tudd? 17,10 Én, az ÚR, a szívet kutatom, a gyeplőt próbálom, méghozzá mindenkinek az ő útjai szerint és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint. 17:11 Mint a fogoly tojáson ül, és nem kelteti ki őket; hát ő azt gazdagságot szerez, és nem jogosan, az övéi között hagyja napokig, és a végén bolond lesz. 17:12 Kezdettől fogva dicsőséges magas trón a mi szentélyünk helye. 17,13 Uram, Izráel reménysége, mindazok, akik elhagynak téged, megszégyenülnek, és akik eltávolodnak tőlem, meg lesznek írva a földre, mert ők elhagyták az Urat, az élő vizek forrását. 17:14 Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok; ments meg, és üdvözülök: mert te vagy az én dicséretem. 17,15 Ímé, azt mondják nekem: Hol van az Úr igéje? hadd jöjjön Most. 17:16 Ami engem illet, nem siettem, hogy pásztor legyek, és kövesselek téged: én sem kívántam a gyászos napot; te tudod: ami kijött az ajkaim közvetlenül előtted voltak. 17:17 Ne légy nékem rettegés, te vagy az én reménységem a gonosz napján. 17,18 Megszégyenüljenek azok, akik üldöznek engem, de engem ne szégyenítsenek meg! ők rettegjenek, de én ne rettegjek: hozd rájuk a a gonosz napja, és kettős pusztítással pusztítsd el őket. 17:19 Ezt mondta nekem az Úr: Menjetek és álljatok be a gyermekei kapujába a nép, amelyen Júda királyai bemennek, és amelyen keresztül mennek ki és Jeruzsálem minden kapuján; 17,20 És mondd nékik: Halljátok az ÚR beszédét, Júda királyai! egész Júda és Jeruzsálem minden lakója, a kik ezeken keresztül bemennek kapuk: 17:21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne viseljetek terhet szombatnap, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin; 17,22 És ne vigyetek ki terhet házaitok közül szombaton, és ne csináljatok semmit, hanem szenteljétek meg a szombatot, amint parancsoltam az apádat. 17,23 De ők nem engedelmeskedtek, fülüket sem hajtották, hanem nyakukat csinálták. merevek, hogy ne hallják és ne kapjanak tanítást. 17:24 És lészen, ha szorgalmasan hallgattok rám, mondja a Uram, hogy ne vigyen be terhet e város kapuin keresztül szombatnapot, de szenteljétek meg a szombatot, hogy ne dolgozzatok azon; 17,25 Akkor mennek be e város kapuin királyok és fejedelmek Dávid trónján ülve, szekereken és lovakon ülve, ők és fejedelmeik, Júda férfiai és lakói Jeruzsálem: és ez a város örökké megmarad. 17,26 Júda városaiból és a környező helyekről jönnek Jeruzsálemből és Benjámin földjéről, és a síkságról és onnan a hegyek és dél felől égőáldozatot hozva, és áldozatokat, ételáldozatokat, tömjént és áldozatot hozni dicséret az ÚR házának. 17:27 De ha nem hallgattok rám, hogy megszenteljem a szombatot, és ne terhet viselni, akár szombaton bemenni Jeruzsálem kapuján nap; akkor tüzet gyújtok annak kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem oltják ki.