Jeremiás
17:1 Júda bűne vastollal van megírva, és a hegyével
gyémánt: szívük asztalára és szarvaira van vésve
oltáraidról;
17:2 Míg gyermekeik oltáraikra és ligeteikre emlékeznek
zöld fák a magas dombokon.
17:3 Ó hegyem a mezőn, odaadom vagyonodat és minden vagyonodat
kincsek zsákmányul, és a te bûnök magaslatai, minden tiéd
határok.
17,4 Te pedig még magadat is szakítsd meg örökségedtől, amelyet én
adott neked; és szolgálni foglak ellenségeidnek a földön
amelyet nem ismersz, mert tüzet gyújtottatok haragomban, amely
örökké égni fog.
17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az ember, aki emberben bízik és alkot
megtestesíti karját, és szíve eltávolodik az Úrtól.
17:6 Mert olyan lesz, mint a pusztában a bogány, és nem látja, mikor
jó jön; hanem a puszta kiszáradt helyein laknak majd
sós föld és nem lakott.
17:7 Boldog ember, aki az Úrban bízik, és akinek reménysége az Úr
van.
17:8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett és elterülő fa
gyökerei a folyó mellett, és nem látják, mikor jön a hő, hanem a levelét
zöldnek kell lennie; és ne legyen óvatos az aszály évében sem
megszűnik gyümölcsöt hozni.
17:9 Csalárdabb a szív mindennél, és kétségbeesetten gonosz: ki tud
tudd?
17,10 Én, az ÚR, a szívet kutatom, a gyeplőt próbálom, méghozzá mindenkinek
az ő útjai szerint és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint.
17:11 Mint a fogoly tojáson ül, és nem kelteti ki őket; hát ő azt
gazdagságot szerez, és nem jogosan, az övéi között hagyja
napokig, és a végén bolond lesz.
17:12 Kezdettől fogva dicsőséges magas trón a mi szentélyünk helye.
17,13 Uram, Izráel reménysége, mindazok, akik elhagynak téged, megszégyenülnek, és
akik eltávolodnak tőlem, meg lesznek írva a földre, mert ők
elhagyták az Urat, az élő vizek forrását.
17:14 Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok; ments meg, és üdvözülök:
mert te vagy az én dicséretem.
17,15 Ímé, azt mondják nekem: Hol van az Úr igéje? hadd jöjjön
Most.
17:16 Ami engem illet, nem siettem, hogy pásztor legyek, és kövesselek téged:
én sem kívántam a gyászos napot; te tudod: ami kijött
az ajkaim közvetlenül előtted voltak.
17:17 Ne légy nékem rettegés, te vagy az én reménységem a gonosz napján.
17,18 Megszégyenüljenek azok, akik üldöznek engem, de engem ne szégyenítsenek meg!
ők rettegjenek, de én ne rettegjek: hozd rájuk a
a gonosz napja, és kettős pusztítással pusztítsd el őket.
17:19 Ezt mondta nekem az Úr: Menjetek és álljatok be a gyermekei kapujába
a nép, amelyen Júda királyai bemennek, és amelyen keresztül mennek
ki és Jeruzsálem minden kapuján;
17,20 És mondd nékik: Halljátok az ÚR beszédét, Júda királyai!
egész Júda és Jeruzsálem minden lakója, a kik ezeken keresztül bemennek
kapuk:
17:21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne viseljetek terhet
szombatnap, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin;
17,22 És ne vigyetek ki terhet házaitok közül szombaton,
és ne csináljatok semmit, hanem szenteljétek meg a szombatot, amint parancsoltam
az apádat.
17,23 De ők nem engedelmeskedtek, fülüket sem hajtották, hanem nyakukat csinálták.
merevek, hogy ne hallják és ne kapjanak tanítást.
17:24 És lészen, ha szorgalmasan hallgattok rám, mondja a
Uram, hogy ne vigyen be terhet e város kapuin keresztül
szombatnapot, de szenteljétek meg a szombatot, hogy ne dolgozzatok azon;
17,25 Akkor mennek be e város kapuin királyok és fejedelmek
Dávid trónján ülve, szekereken és lovakon ülve,
ők és fejedelmeik, Júda férfiai és lakói
Jeruzsálem: és ez a város örökké megmarad.
17,26 Júda városaiból és a környező helyekről jönnek
Jeruzsálemből és Benjámin földjéről, és a síkságról és onnan
a hegyek és dél felől égőáldozatot hozva, és
áldozatokat, ételáldozatokat, tömjént és áldozatot hozni
dicséret az ÚR házának.
17:27 De ha nem hallgattok rám, hogy megszenteljem a szombatot, és ne
terhet viselni, akár szombaton bemenni Jeruzsálem kapuján
nap; akkor tüzet gyújtok annak kapuiban, és megemészti
Jeruzsálem palotáit, és nem oltják ki.