Jeremiás 15,1 Akkor így szólt hozzám az ÚR: Ha Mózes és Sámuel állna előttem, elmém nem járhatott erre a népre: vesd el őket szemem elől, és hadd menjenek elő. 15:2 És lészen, ha azt mondják néked: Hová menjünk? tovább? akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr; Olyanok, mint amilyenek halál, halál; és a kik kardhoz valók, a kardhoz; és ilyenek mint az éhínségnek, az éhínségnek; és olyanok, amelyek a fogságra valók, a fogságba. 15:3 És négy fajtát rendelek reájok, azt mondja az Úr: a kardot öld meg, és a kutyákat tépd meg, és az ég madarait és a vadállatokat a földről, hogy felfalja és elpusztítsa. 15,4 És elmozdítom őket a föld minden királyságába, Manassé, Ezékiás fia, Júda királya miatt, amiért ő tette Jeruzsálemben. 15:5 Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem? vagy ki fog siránkozni téged? vagy ki menjen félre, hogy megkérdezze, hogy vagy? 15,6 Elhagytál engem, azt mondja az Úr, hátrébb mentél. Kinyújtom-e kezemet ellened, és elpusztítalak? fáradt vagyok bűnbánattal. 15:7 És legyezővel legyezem őket a föld kapujában; gyászolni fogok a gyermekeket, elpusztítom népemet, mert nem térnek vissza onnan az útjaikat. 15:8 Özvegyeik megszaporodtak nekem a tengerek homokja felett: van rontott rájuk a fiatal férfiak anyja ellen délben: hirtelen ráborítottam, és rettegésben részesítettem a város. 15:9 A ki hetet szült, elsorvad, kiadta a szellemet; neki lenyugodott a nap, amikor még nappal volt: szégyellte és megszégyenülten, és a maradékot kardnak adom ellenségeik, azt mondja az Úr. 15:10 Jaj nekem, anyám, hogy viszály embernek és férfinak szültél nekem viszály az egész földdel! Nem adtam kölcsön uzsorát, sem férfiakat uzsora kölcsönt adtak nekem; de mindegyikük átkoz engem. 15:11 Monda az Úr: Bizony jó lesz a maradékodnak; bizony fogom kényszerítsd az ellenséget, hogy jó könyörögjön hozzád a gonosz idején és az időben a szenvedéstől. 15:12 A vas összetöri az északi vasat és az acélt? 15,13 A te vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom ingyen, és azt minden bűnödért, méghozzá minden határodban. 15:14 És átviszlek ellenségeiddel egy olyan földre, amelyet te nem tudhatom, mert haragomban tűz lobban fel, amely felgyullad te. 15,15 Uram, te tudod: emlékezz meg rólam, látogass meg, és állj bosszút az én üldözők; ne vess el engem hosszútűrésedben: tudd meg ezt a te kedvedért azért elszenvedtem a feddést. 15:16 Megtalálták a te szavaidat, és megettem azokat; és a te igéd hozzám szólt Öröm és örvendezés szívemnek, mert a te neveden vagyok, Uram, Istenem a házigazdák közül. 15:17 Nem ültem a gúnyolódók gyülekezetében, és nem örültem; Egyedül ültem a te kezed miatt: mert haraggal töltöttél el engem. 15:18 Miért örökkévaló az én fájdalmam, és miért nem gyógyítható sebem, amely nem akar lenni? gyógyult? olyan leszel-e számomra, mint a hazug, és mint a víz? nem sikerül? 15:19 Ezért ezt mondja az Úr: Ha visszatérsz, elhozlak téged ismét, és te állsz előttem, és ha előveszed a drága a hitványtól, olyan leszel, mint az én szám; térjenek vissza hozzájuk téged; de ne térj vissza hozzájuk. 15:20 És csinállak téged ennek a népnek elkerített rézfallal, és ők harcolni fognak ellened, de nem győznek rajtad, mert én veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, azt mondja az Úr. 15,21 És megszabadítlak a gonoszok kezéből, és megváltalak téged a rettenetesek kezéből.