Jeremiás
15,1 Akkor így szólt hozzám az ÚR: Ha Mózes és Sámuel állna előttem,
elmém nem járhatott erre a népre: vesd el őket szemem elől, és
hadd menjenek elő.
15:2 És lészen, ha azt mondják néked: Hová menjünk?
tovább? akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr; Olyanok, mint amilyenek
halál, halál; és a kik kardhoz valók, a kardhoz; és ilyenek
mint az éhínségnek, az éhínségnek; és olyanok, amelyek a fogságra valók,
a fogságba.
15:3 És négy fajtát rendelek reájok, azt mondja az Úr: a kardot
öld meg, és a kutyákat tépd meg, és az ég madarait és a vadállatokat
a földről, hogy felfalja és elpusztítsa.
15,4 És elmozdítom őket a föld minden királyságába,
Manassé, Ezékiás fia, Júda királya miatt, amiért ő
tette Jeruzsálemben.
15:5 Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem? vagy ki fog siránkozni
téged? vagy ki menjen félre, hogy megkérdezze, hogy vagy?
15,6 Elhagytál engem, azt mondja az Úr, hátrébb mentél.
Kinyújtom-e kezemet ellened, és elpusztítalak? fáradt vagyok
bűnbánattal.
15:7 És legyezővel legyezem őket a föld kapujában; gyászolni fogok
a gyermekeket, elpusztítom népemet, mert nem térnek vissza onnan
az útjaikat.
15:8 Özvegyeik megszaporodtak nekem a tengerek homokja felett: van
rontott rájuk a fiatal férfiak anyja ellen
délben: hirtelen ráborítottam, és rettegésben részesítettem
a város.
15:9 A ki hetet szült, elsorvad, kiadta a szellemet; neki
lenyugodott a nap, amikor még nappal volt: szégyellte és
megszégyenülten, és a maradékot kardnak adom
ellenségeik, azt mondja az Úr.
15:10 Jaj nekem, anyám, hogy viszály embernek és férfinak szültél nekem
viszály az egész földdel! Nem adtam kölcsön uzsorát, sem férfiakat
uzsora kölcsönt adtak nekem; de mindegyikük átkoz engem.
15:11 Monda az Úr: Bizony jó lesz a maradékodnak; bizony fogom
kényszerítsd az ellenséget, hogy jó könyörögjön hozzád a gonosz idején és az időben
a szenvedéstől.
15:12 A vas összetöri az északi vasat és az acélt?
15,13 A te vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom ingyen,
és azt minden bűnödért, méghozzá minden határodban.
15:14 És átviszlek ellenségeiddel egy olyan földre, amelyet te
nem tudhatom, mert haragomban tűz lobban fel, amely felgyullad
te.
15,15 Uram, te tudod: emlékezz meg rólam, látogass meg, és állj bosszút az én
üldözők; ne vess el engem hosszútűrésedben: tudd meg ezt a te kedvedért
azért elszenvedtem a feddést.
15:16 Megtalálták a te szavaidat, és megettem azokat; és a te igéd hozzám szólt
Öröm és örvendezés szívemnek, mert a te neveden vagyok, Uram, Istenem
a házigazdák közül.
15:17 Nem ültem a gúnyolódók gyülekezetében, és nem örültem; Egyedül ültem
a te kezed miatt: mert haraggal töltöttél el engem.
15:18 Miért örökkévaló az én fájdalmam, és miért nem gyógyítható sebem, amely nem akar lenni?
gyógyult? olyan leszel-e számomra, mint a hazug, és mint a víz?
nem sikerül?
15:19 Ezért ezt mondja az Úr: Ha visszatérsz, elhozlak téged
ismét, és te állsz előttem, és ha előveszed a
drága a hitványtól, olyan leszel, mint az én szám; térjenek vissza hozzájuk
téged; de ne térj vissza hozzájuk.
15:20 És csinállak téged ennek a népnek elkerített rézfallal, és ők
harcolni fognak ellened, de nem győznek rajtad, mert én
veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, azt mondja az Úr.
15,21 És megszabadítlak a gonoszok kezéből, és megváltalak
téged a rettenetesek kezéből.