Jeremiás 14:1 Az ÚR beszéde, amely Jeremiáshoz szólt a ínségről. 14:2 Gyászol Júda, és elsorvadnak kapui; feketék hozzá a talaj; és felszállt a jeruzsálemi kiáltás. 14:3 Az ő főembereik pedig elküldték kicsinyeiket a vizekhez: eljutottak a gödrök, és nem találtak vizet; üresen tértek vissza edényeikkel; szégyellték magukat és megzavarodtak, és befedték a fejüket. 14:4 Mert a föld meghasonlott, mert nem volt eső a földön, a szégyellték magukat a szántók, befedték a fejüket. 14,5 Igen, a szarvasú is elborjúzott a mezőn, és elhagyta, mert ott nem volt fű. 14:6 A vadszamarak pedig a magaslatokon álltak, és elpusztították szél, mint a sárkányok; a szemük megromlott, mert nem volt fű. 14:7 Uram, bár a mi vétkeink ellenünk tanúskodnak, tedd meg a magadért a név kedvéért: mert sok a visszaesésünk; vétkeztünk ellened. 14:8 Ó, Izráel reménysége, megmentője a nyomorúság idején, miért? Olyannak kell lenned, mint egy idegen a földön, és mint egy vándorló félremegy egy éjszakára? 14:9 Miért lennél olyan, mint egy döbbent ember, mint egy hatalmas ember, aki nem tud? megment? mégis te, URam, közöttünk vagy, és a te elhívásod vagyunk név; ne hagyj el minket. 14,10 Ezt mondja az Úr ennek a népnek: Így szerettek vándorolni, nem tartóztatták meg lábukat, ezért nem fogadja el az Úr őket; most megemlékezik bűneikről, és meglátogatja bűneiket. 14,11 Ekkor így szólt hozzám az Úr: Ne imádkozz ezért a népért az ő javukra! 14:12 Amikor böjtölnek, nem hallom kiáltásukat; és amikor égetve kínálják áldozatot és áldozatot nem fogadok el, hanem elfogyasztok kard, éhínség és dögvész által. 14,13 Ekkor így szóltam: Ó, Uram, Istenem! Íme, a próféták azt mondják nekik: Meglesz ne lássatok kardot, és ne legyen éhségetek; de adok neked biztosította a békét ezen a helyen. 14,14 Ekkor így szólt hozzám az Úr: A próféták hazugságokat prófétálnak az én nevemben. nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, és nem is szóltam hozzájuk: hamis látomást és jóslást, és valamit prófétálnak nektek semmi, és szívük csalása. 14,15 Ezért ezt mondja az Úr a prófétákról, akik itt prófétálnak az én nevemet, és nem küldtem el őket, de azt mondják: Kard és éhség nem lesz légy ezen a földön; Kard és éhínség pusztítanak el ezek a próféták. 14,16 És a nép, amelynek prófétálnak, kivetik az utcákra Jeruzsálem az éhínség és a kard miatt; és nem lesz semmijük eltemetni őket, sem feleségeiket, sem fiaikat, sem leányaikat: mert rájuk öntöm gonoszságukat. 14:17 Azért mondd ezt az igét nékik; Hagyja, hogy a szemem lefusson könnyekkel éjjel-nappal, és ne szűnjenek meg: a szűzért népem leánya megtört egy nagy töréssel, egy nagyon súlyos ütés. 14,18 Ha kimegyek a mezőre, akkor íme, a kard által megöltek! és ha bemegyek a városba, ímé az éhínségben szenvedőket! igen, a próféta és a pap is egy olyan földre jár, amelyet ismer nem. 14:19 Teljesen elvetetted Júdát? a te lelked óhajtotta-é Siont? miért kellett megvertél minket, és nincs gyógyulásunk? békét kerestünk, és nincs jó; és a gyógyulás idejére, és íme, a baj! 14,20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat és atyáink gonoszságát. mert vétkeztünk ellened. 14:21 Ne utálj minket a te nevedért, ne szégyenítsd meg a te trónodat dicsőség: emlékezz, ne szegd fel velünk kötött szövetségedet. 14:22 Van-e a pogányok hiúságai között olyan, amely esőt okozhat? vagy adhat-e az ég záporokat? Nem vagy te, Urunk, a mi Istenünk? ebből adódóan várni fogunk rád, mert mindezeket te alkottad.