Jeremiás
14:1 Az ÚR beszéde, amely Jeremiáshoz szólt a ínségről.
14:2 Gyászol Júda, és elsorvadnak kapui; feketék hozzá a
talaj; és felszállt a jeruzsálemi kiáltás.
14:3 Az ő főembereik pedig elküldték kicsinyeiket a vizekhez: eljutottak
a gödrök, és nem találtak vizet; üresen tértek vissza edényeikkel;
szégyellték magukat és megzavarodtak, és befedték a fejüket.
14:4 Mert a föld meghasonlott, mert nem volt eső a földön, a
szégyellték magukat a szántók, befedték a fejüket.
14,5 Igen, a szarvasú is elborjúzott a mezőn, és elhagyta, mert ott
nem volt fű.
14:6 A vadszamarak pedig a magaslatokon álltak, és elpusztították
szél, mint a sárkányok; a szemük megromlott, mert nem volt fű.
14:7 Uram, bár a mi vétkeink ellenünk tanúskodnak, tedd meg a magadért
a név kedvéért: mert sok a visszaesésünk; vétkeztünk ellened.
14:8 Ó, Izráel reménysége, megmentője a nyomorúság idején, miért?
Olyannak kell lenned, mint egy idegen a földön, és mint egy vándorló
félremegy egy éjszakára?
14:9 Miért lennél olyan, mint egy döbbent ember, mint egy hatalmas ember, aki nem tud?
megment? mégis te, URam, közöttünk vagy, és a te elhívásod vagyunk
név; ne hagyj el minket.
14,10 Ezt mondja az Úr ennek a népnek: Így szerettek vándorolni,
nem tartóztatták meg lábukat, ezért nem fogadja el az Úr
őket; most megemlékezik bűneikről, és meglátogatja bűneiket.
14,11 Ekkor így szólt hozzám az Úr: Ne imádkozz ezért a népért az ő javukra!
14:12 Amikor böjtölnek, nem hallom kiáltásukat; és amikor égetve kínálják
áldozatot és áldozatot nem fogadok el, hanem elfogyasztok
kard, éhínség és dögvész által.
14,13 Ekkor így szóltam: Ó, Uram, Istenem! Íme, a próféták azt mondják nekik: Meglesz
ne lássatok kardot, és ne legyen éhségetek; de adok neked
biztosította a békét ezen a helyen.
14,14 Ekkor így szólt hozzám az Úr: A próféták hazugságokat prófétálnak az én nevemben.
nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, és nem is szóltam hozzájuk:
hamis látomást és jóslást, és valamit prófétálnak nektek
semmi, és szívük csalása.
14,15 Ezért ezt mondja az Úr a prófétákról, akik itt prófétálnak
az én nevemet, és nem küldtem el őket, de azt mondják: Kard és éhség nem lesz
légy ezen a földön; Kard és éhínség pusztítanak el ezek a próféták.
14,16 És a nép, amelynek prófétálnak, kivetik az utcákra
Jeruzsálem az éhínség és a kard miatt; és nem lesz semmijük
eltemetni őket, sem feleségeiket, sem fiaikat, sem leányaikat:
mert rájuk öntöm gonoszságukat.
14:17 Azért mondd ezt az igét nékik; Hagyja, hogy a szemem lefusson
könnyekkel éjjel-nappal, és ne szűnjenek meg: a szűzért
népem leánya megtört egy nagy töréssel, egy nagyon
súlyos ütés.
14,18 Ha kimegyek a mezőre, akkor íme, a kard által megöltek! és
ha bemegyek a városba, ímé az éhínségben szenvedőket!
igen, a próféta és a pap is egy olyan földre jár, amelyet ismer
nem.
14:19 Teljesen elvetetted Júdát? a te lelked óhajtotta-é Siont? miért kellett
megvertél minket, és nincs gyógyulásunk? békét kerestünk,
és nincs jó; és a gyógyulás idejére, és íme, a baj!
14,20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat és atyáink gonoszságát.
mert vétkeztünk ellened.
14:21 Ne utálj minket a te nevedért, ne szégyenítsd meg a te trónodat
dicsőség: emlékezz, ne szegd fel velünk kötött szövetségedet.
14:22 Van-e a pogányok hiúságai között olyan, amely esőt okozhat? vagy
adhat-e az ég záporokat? Nem vagy te, Urunk, a mi Istenünk? ebből adódóan
várni fogunk rád, mert mindezeket te alkottad.