Jeremiás 12:1 Igazságos vagy, ó, Uram, ha perlekedek veled, mégis hadd beszéljek veled te a te ítéleteidről: Miért boldogul a gonoszok útja? miért boldogok mindazok, akik nagyon alattomosan viselkednek? 12,2 Te ültetted el őket, igen, gyökeret vertek: nőnek, igen, teremj gyümölcsöt: közel vagy az ő szájukban, és távol az ő szájuktól kantár. 12,3 De te, Uram, ismersz engem; láttál engem, és kipróbáltad a szívemet hozzád: húzd ki őket, mint a vágójuhokat, és készülj őket a vágás napjára. 12:4 Meddig gyászol a föld, és száradnak el minden mező füvei? a benne lakók gonoszsága? az állatokat megemésztik, és a madarak; mert azt mondták: Nem látja a végünket. 12,5 Ha a gyalogosokkal futottál, és elfárasztanak téged, hogyan tudsz küzdeni a lovakkal? és ha a béke földjén, ahol bíztál, fárasztanak téged, hát mit fogsz tenni a duzzanatban Jordániából? 12:6 Mert még a te testvéreid és atyád háza is üzleteltek árulóan veled; igen, sokaságot hívtak utánad: ne higgy nekik, bár szép szavakat szólnak hozzád. 12:7 Elhagytam házamat, elhagytam örökségemet; megadtam a lelkem szeretett ellenségei kezébe. 12:8 Örökségem olyan számomra, mint az oroszlán az erdőben; ellene kiált én: ezért gyűlöltem. 12:9 Az én örökségem olyan számomra, mint a pettyes madár, a madarak köröskörül ellene; gyertek, gyűjtsétek össze a mezei vadakat, gyertek felfal. 12,10 Sok pásztor pusztította el szőlőmet, taposta részemet láb alatt, kietlen vadonná tették kellemes részemet. 12:11 Pusztává tették, és pusztán gyászol engem; a az egész föld pusztasággá lett, mert senki sem veszi a szívére. 12:12 A pusztában minden magaslatra érkeztek a pusztítók, mert az ÚR kardja megemészti a föld egyik végétől egészen a föld másik vége: egy testnek sem lesz békessége. 12,13 Búzát vetettek, de tövist aratnak; fájdalmat, de nem használnak, és szégyellni fogják jövedelmedet az ÚR ádáz haragja miatt. 12,14 Ezt mondja az ÚR minden gonosz felebarátom ellen, aki érinti örökség, amelyet népemnek, Izraelnek örökségül adtam; Íme, én kiszakítja őket földjükről, és kiszakítja Júda házát közöttük. 12:15 És lészen, hogy miután kitéptem őket, megteszem térjetek vissza, és könyörüljetek rajtuk, és visszahozom őket, minden ember az ő örökségének, és mindenki a földjének. 12:16 És lesz, ha szorgalmasan tanulják az én útjaim nép, hogy esküdjetek az én nevemre: Él az Úr! ahogyan népemet tanították esküdni Baálra; akkor felépülnek népem között. 12:17 De ha nem engedelmeskednek, akkor azt teljesen kiszedem és elpusztítom nemzet, azt mondja az Úr.