Jeremiás
12:1 Igazságos vagy, ó, Uram, ha perlekedek veled, mégis hadd beszéljek veled
te a te ítéleteidről: Miért boldogul a gonoszok útja?
miért boldogok mindazok, akik nagyon alattomosan viselkednek?
12,2 Te ültetted el őket, igen, gyökeret vertek: nőnek, igen,
teremj gyümölcsöt: közel vagy az ő szájukban, és távol az ő szájuktól
kantár.
12,3 De te, Uram, ismersz engem; láttál engem, és kipróbáltad a szívemet
hozzád: húzd ki őket, mint a vágójuhokat, és készülj
őket a vágás napjára.
12:4 Meddig gyászol a föld, és száradnak el minden mező füvei?
a benne lakók gonoszsága? az állatokat megemésztik, és
a madarak; mert azt mondták: Nem látja a végünket.
12,5 Ha a gyalogosokkal futottál, és elfárasztanak téged, hogyan
tudsz küzdeni a lovakkal? és ha a béke földjén, ahol
bíztál, fárasztanak téged, hát mit fogsz tenni a duzzanatban
Jordániából?
12:6 Mert még a te testvéreid és atyád háza is üzleteltek
árulóan veled; igen, sokaságot hívtak utánad:
ne higgy nekik, bár szép szavakat szólnak hozzád.
12:7 Elhagytam házamat, elhagytam örökségemet; megadtam a
lelkem szeretett ellenségei kezébe.
12:8 Örökségem olyan számomra, mint az oroszlán az erdőben; ellene kiált
én: ezért gyűlöltem.
12:9 Az én örökségem olyan számomra, mint a pettyes madár, a madarak köröskörül
ellene; gyertek, gyűjtsétek össze a mezei vadakat, gyertek
felfal.
12,10 Sok pásztor pusztította el szőlőmet, taposta részemet
láb alatt, kietlen vadonná tették kellemes részemet.
12:11 Pusztává tették, és pusztán gyászol engem; a
az egész föld pusztasággá lett, mert senki sem veszi a szívére.
12:12 A pusztában minden magaslatra érkeztek a pusztítók, mert
az ÚR kardja megemészti a föld egyik végétől egészen
a föld másik vége: egy testnek sem lesz békessége.
12,13 Búzát vetettek, de tövist aratnak;
fájdalmat, de nem használnak, és szégyellni fogják jövedelmedet
az ÚR ádáz haragja miatt.
12,14 Ezt mondja az ÚR minden gonosz felebarátom ellen, aki érinti
örökség, amelyet népemnek, Izraelnek örökségül adtam; Íme, én
kiszakítja őket földjükről, és kiszakítja Júda házát
közöttük.
12:15 És lészen, hogy miután kitéptem őket, megteszem
térjetek vissza, és könyörüljetek rajtuk, és visszahozom őket, minden
ember az ő örökségének, és mindenki a földjének.
12:16 És lesz, ha szorgalmasan tanulják az én útjaim
nép, hogy esküdjetek az én nevemre: Él az Úr! ahogyan népemet tanították
esküdni Baálra; akkor felépülnek népem között.
12:17 De ha nem engedelmeskednek, akkor azt teljesen kiszedem és elpusztítom
nemzet, azt mondja az Úr.