Jeremiás 9:1 Ó, bárcsak vizek volnának a fejem, és könnyek forrásai a szemeim, hogy én éjjel-nappal sírhatnék népem leányának megöltéért! 9:2 Ó, bárcsak lenne szállásom a pusztában vándoroknak; hogy én elhagyhatja népemet, és eltávozik tőlük! mert mindnyájan házasságtörők, an áruló férfiak gyülekezete. 9:3 És meghajlítják nyelvüket, mint íjukat a hazugságért, de nem azok vitézek az igazságért a földön; mert a gonosztól továbbhaladnak gonosz, és nem ismernek engem, azt mondja az Úr. 9,4 Vigyázzatok mindenkire az ő felebarátaira, és senkiben se bízzatok testvér: mert minden testvér teljesen kiszorítja, és minden felebarát rágalmakkal fog járni. 9:5 És mindenki megtéveszti a felebarátját, és nem beszélik igazság: megtanították a nyelvüket hazugságra, és elfáradtak gonoszságot elkövetni. 9:6 Lakhelyed álnokság közepette van; csalással megtagadják hogy megismerjenek engem, azt mondja az Úr. 9:7 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Íme, megolvasztom őket, és próbáld ki őket; mert mit tegyek népem leányáért? 9:8 Nyelvük olyan, mint a kilőtt nyíl; hamisságot beszél: egy beszél szájával békésen felebarátjának, de szívében az övét teszi várjon. 9:9 Nem látogathatom meg őket ezek miatt? azt mondja az Úr: nem az én bosszút áll a lélek egy ilyen nemzeten, mint ez? 9,10 A hegyekért sírok és jajgatok, és a siralom a pusztai lakhelyek, mert felégettek, hogy senki ne tudjon átmenni rajtuk; a férfiak sem hallják a hangját a szarvasmarha; az ég madarai és a fenevad is elfutottak; ők elmentek. 9:11 Jeruzsálemet halomokká és sárkányok barlangjává teszem; és elkészítem Júda városai elpusztultak, lakos nélkül. 9:12 Ki az a bölcs, aki ezt megérti? és ki ő kinek a az Úr szája szólt, hogy kijelentse, mi a föld elvész és megég, mint a puszta, amelyen senki sem megy át? 9:13 És monda az ÚR: Mert elhagyták az én törvényemet, amelyet elé állítottam és nem hallgattak az én szavamra, és nem jártak abban; 9:14 Hanem saját szívük képzelete szerint jártak, és azután Baálok, amelyeket atyáik tanítottak nekik: 9:15 Azért ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Íme, én eteti őket, még ezt a népet is, ürmével, és ad nekik vizet epe inni. 9,16 És szétszórom őket a pogányok közé, akiket sem ők, sem az övék nem az atyák tudták, és kardot küldök utánuk, amíg meg nem kapom fogyasztotta őket. 9,17 Ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok, és hívjatok gyászt! nők, hogy jöjjenek; és ravasz asszonyokért küldjetek, hogy tudjanak jön: 9,18 És siessenek, és sírjanak értünk, hogy a mi szemünk meglegyen lefolynak a könnyek, és a szemhéjunkból kicsordul a víz. 9,19 Mert jajveszékelés hangja hallatszik Sionból: Hogy elpusztultunk! mi vagyunk nagyon megzavarodtunk, mert elhagytuk a földet, mert a miénk a lakások kiűztek minket. 9,20 De halljátok az ÚR beszédét, ti asszonyok, és fogadja meg a ti fületek az ő szája szavát, és tanítsd meg leányaidat jajveszékelni, és mindenki őt szomszéd siránkozás. 9,21 Mert a halál bement ablakainkba, és bement palotáinkba, hogy elvágják a gyerekeket kívülről, a fiatalokat pedig a utcák. 9,22 Szólj: Így szól az Úr: Még az emberek teteme is trágyaként hullik a nyílt mezőn, és mint a maroknyi az arató után, és egy sem összegyűjti őket. 9,23 Ezt mondja az Úr: A bölcs ne dicsekedjék bölcsességével, a hatalmas dicsekedjék az ő erejével, a gazdag ne az övével dicsekedjen gazdagság: 9:24 De aki dicsekszik, azzal dicsekedjen, hogy érti és érti ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki szerető irgalmasságot és ítélőképességet gyakorolok, és igazságot a földön: mert ezekben gyönyörködöm, mondja az Úr. 9,25 Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr, amikor megbüntetem mindazokat, akiket körülmetélkednek a körülmetéletlenekkel; 9,26 Egyiptom, Júda és Edom, és Ammon fiai, és Moáb és minden akik a szélső sarkokban vannak, akik a pusztában laknak: mindenkiért ezek a népek körülmetéletlenek, és Izráel egész háza körülmetéletlen a szívében.