Jeremiás
9:1 Ó, bárcsak vizek volnának a fejem, és könnyek forrásai a szemeim, hogy én
éjjel-nappal sírhatnék népem leányának megöltéért!
9:2 Ó, bárcsak lenne szállásom a pusztában vándoroknak; hogy én
elhagyhatja népemet, és eltávozik tőlük! mert mindnyájan házasságtörők, an
áruló férfiak gyülekezete.
9:3 És meghajlítják nyelvüket, mint íjukat a hazugságért, de nem azok
vitézek az igazságért a földön; mert a gonosztól továbbhaladnak
gonosz, és nem ismernek engem, azt mondja az Úr.
9,4 Vigyázzatok mindenkire az ő felebarátaira, és senkiben se bízzatok
testvér: mert minden testvér teljesen kiszorítja, és minden felebarát
rágalmakkal fog járni.
9:5 És mindenki megtéveszti a felebarátját, és nem beszélik
igazság: megtanították a nyelvüket hazugságra, és elfáradtak
gonoszságot elkövetni.
9:6 Lakhelyed álnokság közepette van; csalással megtagadják
hogy megismerjenek engem, azt mondja az Úr.
9:7 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Íme, megolvasztom őket, és
próbáld ki őket; mert mit tegyek népem leányáért?
9:8 Nyelvük olyan, mint a kilőtt nyíl; hamisságot beszél: egy beszél
szájával békésen felebarátjának, de szívében az övét teszi
várjon.
9:9 Nem látogathatom meg őket ezek miatt? azt mondja az Úr: nem az én
bosszút áll a lélek egy ilyen nemzeten, mint ez?
9,10 A hegyekért sírok és jajgatok, és a
siralom a pusztai lakhelyek, mert felégettek,
hogy senki ne tudjon átmenni rajtuk; a férfiak sem hallják a hangját
a szarvasmarha; az ég madarai és a fenevad is elfutottak; ők
elmentek.
9:11 Jeruzsálemet halomokká és sárkányok barlangjává teszem; és elkészítem
Júda városai elpusztultak, lakos nélkül.
9:12 Ki az a bölcs, aki ezt megérti? és ki ő kinek a
az Úr szája szólt, hogy kijelentse, mi a föld
elvész és megég, mint a puszta, amelyen senki sem megy át?
9:13 És monda az ÚR: Mert elhagyták az én törvényemet, amelyet elé állítottam
és nem hallgattak az én szavamra, és nem jártak abban;
9:14 Hanem saját szívük képzelete szerint jártak, és azután
Baálok, amelyeket atyáik tanítottak nekik:
9:15 Azért ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Íme, én
eteti őket, még ezt a népet is, ürmével, és ad nekik vizet
epe inni.
9,16 És szétszórom őket a pogányok közé, akiket sem ők, sem az övék nem
az atyák tudták, és kardot küldök utánuk, amíg meg nem kapom
fogyasztotta őket.
9,17 Ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok, és hívjatok gyászt!
nők, hogy jöjjenek; és ravasz asszonyokért küldjetek, hogy tudjanak
jön:
9,18 És siessenek, és sírjanak értünk, hogy a mi szemünk meglegyen
lefolynak a könnyek, és a szemhéjunkból kicsordul a víz.
9,19 Mert jajveszékelés hangja hallatszik Sionból: Hogy elpusztultunk! mi vagyunk
nagyon megzavarodtunk, mert elhagytuk a földet, mert a miénk
a lakások kiűztek minket.
9,20 De halljátok az ÚR beszédét, ti asszonyok, és fogadja meg a ti fületek
az ő szája szavát, és tanítsd meg leányaidat jajveszékelni, és mindenki őt
szomszéd siránkozás.
9,21 Mert a halál bement ablakainkba, és bement palotáinkba,
hogy elvágják a gyerekeket kívülről, a fiatalokat pedig a
utcák.
9,22 Szólj: Így szól az Úr: Még az emberek teteme is trágyaként hullik
a nyílt mezőn, és mint a maroknyi az arató után, és egy sem
összegyűjti őket.
9,23 Ezt mondja az Úr: A bölcs ne dicsekedjék bölcsességével,
a hatalmas dicsekedjék az ő erejével, a gazdag ne az övével dicsekedjen
gazdagság:
9:24 De aki dicsekszik, azzal dicsekedjen, hogy érti és érti
ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki szerető irgalmasságot és ítélőképességet gyakorolok,
és igazságot a földön: mert ezekben gyönyörködöm, mondja
az Úr.
9,25 Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr, amikor megbüntetem mindazokat, akiket
körülmetélkednek a körülmetéletlenekkel;
9,26 Egyiptom, Júda és Edom, és Ammon fiai, és Moáb és minden
akik a szélső sarkokban vannak, akik a pusztában laknak: mindenkiért
ezek a népek körülmetéletlenek, és Izráel egész háza
körülmetéletlen a szívében.