Jeremiás 7,1 A szó, amely Jeremiáshoz szólt az ÚRtól, mondván: 7,2 Állj be az ÚR házának kapujába, és hirdesd ott ezt az igét, és mondd: Halljátok az ÚR beszédét, Júda mindnyájan, akik bementek ezekre kapuk az ÚR imádására. 7:3 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Javítsátok útaitokat, és cselekedeteidet, és e helyen foglak lakni. 7,4 Ne bízzatok a hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, a templom az Úré, az ÚR temploma ezek. 7:5 Mert ha alaposan megjavítjátok utaitokat és tetteiteket; ha alaposan ítéletet hajt végre egy férfi és felebarátja között; 7:6 Ha nem szorongatjátok az idegent, árvát, özvegyet és fészert ne ártatlan vér ezen a helyen, se más istenek után ne járj hozzád sért: 7,7 Akkor lakhelyet adok titeket ezen a helyen, azon a földön, amelyet adtam atyáitok, örökkön-örökké. 7:8 Íme, hazug szavakban bíztok, amelyek nem használnak. 7,9 lopsz, gyilkolsz, házasságtörést követsz el, hamisan esküdsz és égetsz? tömjénezzetek Baálnak, és járjatok idegen istenek után, akiket nem ismertek; 7,10 És gyere és állj elém ebben a házban, amelyet az én nevemről neveznek, és azt mondják: Arra vagyunk alkalmasak, hogy mindezeket az útálatosságokat cselekedjük? 7,11 Rablók barlangjává lett-é ez a ház, amelyet az én nevemről neveznek? a szemeid? Íme, én is láttam, azt mondja az Úr. 7,12 De most menjetek az én helyemre, amely Silóban volt, ahol nevemet adtam az elsőt, és nézd meg, mit tettem vele népem gonoszsága miatt Izrael. 7,13 És most, mivel mindezeket a cselekedeteket elvégeztétek, azt mondja az Úr és én szólt hozzátok, korán felkelve és beszélt, de nem hallottátok; és én hívtalak titeket, de nem válaszoltatok; 7:14 Ezért cselekszem ezzel a házzal, amelyet az én nevemről neveznek, és amelyben bízzatok, és abban a helyen, amelyet adtam nektek és atyáitoknak, mint Megtettem Shiloh-val. 7,15 És elvetlek titeket szemem elől, mint ahogyan mindnyájatokat atyámfiai, Efraim egész magvát. 7,16 Azért ne imádkozz ezért a népért, se kiáltást, se imádságot ne emelj fel értük ne könyörögj én hozzám, mert nem hallgatlak meg. 7:17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és utcáin Jeruzsálem? 7,18 A gyermekek fát szednek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig gyúrják a tésztájukat, süteményeket készítsenek a menny királynőjének, és kiöntsék italáldozatokat más isteneknek, hogy haragra gerjedjenek. 7:19 Haragra ingerelnek? azt mondja az Úr: ne bosszankodjanak magukat saját arcuk zavarába? 7:20 Azért ezt mondja az Úr Isten; Íme, meglesz az én haragom és haragom kiárasztják erre a helyre, az emberekre, a vadállatokra és a a mező fái és a föld gyümölcsei; és égni fog, és nem kell kioltani. 7:21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene; Tedd le az égett áldozzatok áldozatotoknak, és egyetek húst. 7,22 Mert nem szóltam atyáitokhoz, és nem parancsoltam nekik azon a napon, amikor én kihozta őket Egyiptom földjéről, az égőáldozatokról ill áldozatok: 7,23 De ezt parancsoltam nekik, mondván: Hallgassatok az én szavamra, és én az leszek a ti Istenetek, és az én népem lesztek, és járjatok minden utakon, amin én megparancsolták neked, hogy jó dolgod legyen. 7,24 De ők nem hallgattak, és fülüket nem hajtották, hanem bejártak tanácsok és gonosz szívük képzeletében, és hátramentek, és nem előre. 7,25 Attól a naptól fogva, amelyen atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről ma minden nap elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétát korán felkelni és elküldeni nekik: 7,26 De nem hallgattak rám, és nem hajtották fülüket, hanem megkeménykedtek a nyakuk: rosszabbul jártak, mint apáik. 7:27 Ezért mondd el nekik mindezeket a szavakat; de nem fognak hallgass rád: te is hívd őket; de nem fognak válaszolj neked. 7:28 De mondd meg nekik: Ez az a nemzet, amely nem engedelmeskedik az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, nem fogadják el a fenyítést: az igazság elpusztultak, és kivágták szájukból. 7,29 Vágd le a hajad, Jeruzsálem, vesd el, és fogd fel siránkozás magas helyek miatt; mert az Úr megvetette és elhagyta haragjának generációja. 7,30 Mert Júda fiai gonoszt tettek az én szemeimben, azt mondja az Úr. utálatosságaikat abban a házban helyezték el, amelyet én hívok nevet, szennyezni. 7,31 És felépítették Tófet magaslatait, amely a völgyben van Hinnom fia, hogy fiaikat és leányaikat tűzben égesse el; amit nem parancsoltam nekik, és nem jött be a szívembe. 7,32 Azért íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr, hogy többé nem lesz Tófetnek hívják, nem is Hinnom fiának völgyének, hanem a völgyének mészárlás: mert Tófetben temetnek el, míg nem lesz hely. 7:33 És ennek a népnek teteme legyen eledel a madaraknak az égre és a föld vadjaira; és senki sem rontja el őket. 7,34 Akkor megszüntetem Júda városait és a városokat Jeruzsálem utcáin, a vidámság hangja és az öröm hangja, a a vőlegény hangja és a menyasszony hangja; elhagyatott legyen.