Jeremiás 6:1 Ó, Benjámin fiai, gyűljetek össze, hogy elfussatok a világ közepéből. Jeruzsálemet, és fújd meg a trombitát Tekoában, és tedd fel a tűz jelét Bethhaccerem: mert a gonosz és nagy gonosz megjelenik északról megsemmisítés. 6:2 Sion leányát egy kedves és finom asszonyhoz hasonlítottam. 6:3 Jönnek hozzá a pásztorok nyájaikkal; pályára lépnek sátraik ellene köröskörül; mindenki az övéből táplálkozik hely. 6:4 Készítsetek háborút ellene; keljünk fel, és menjünk fel délben. Jaj neked minket! mert a nap elmúlik, mert az est árnyai megnyúlnak ki. 6,5 Keljetek fel, menjünk éjszaka, és romboljuk le palotáit. 6,6 Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki a fákat, és vessetek hegy Jeruzsálem ellen: ez az a város, amelyet meg kell látogatni; ő teljesen az elnyomás a közepette. 6:7 Mint a forrás kiűzi vizét, úgy űzi ki gonoszságát. erőszak és zsákmány hallatszik benne; előttem folyamatosan a bánat és sebeket. 6:8 Tanulj meg, Jeruzsálem, nehogy eltávozzon tőled az én lelkem; nehogy én tegyél pusztasággá, lakatlan földdé. 6:9 Ezt mondja a Seregek Ura: A maradékot alaposan leszedik Izráel, mint a szőlőtőke: fordítsd vissza a kezedet, mint a szőlőtőkék kosarak. 6,10 Kinek szóljak és figyelmeztetjek, hogy meghallják? íme, fülük körülmetéletlen, és nem hallgatnak; íme, a beszéd az Úr gyalázat számukra; nincs örömük benne. 6:11 Ezért telve vagyok az Úr haragjával; Belefáradtam a betartásba: Kiöntöm a külföldön élő gyermekekre és a gyülekezetre ifjak együtt: mert még a férjet is elviszik a feleséggel, az öreg vele, hogy tele van nappal. 6:12 És házaik másoké lesznek, szántóikkal együtt feleségek együtt, mert kinyújtom kezemet a lakóira a földet, azt mondja az Úr. 6:13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki kapzsiságra adott; és a prófétától a papig minden valaki hamisan bánik. 6,14 Kissé meggyógyították népem leányának sebét is, mondván: Békesség, békesség; amikor nincs béke. 6:15 Szégyellték magukat, amikor utálatosságot követtek el? nem, azok voltak Egyáltalán nem szégyellték magukat, és nem is pirulhattak el, ezért elesnek azok közé, akik elesnek: amikor meglátogatom őket, elvesznek le, azt mondja az ÚR. 6,16 Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon, lássatok, és kérjétek a régit. ösvények, hol van a jó út, és járjatok azon, és nyugalmat találtok a lelketekért. De ők azt mondták: Nem járunk ott. 6,17 Őröket is állítottam rátok, mondván: Hallgassatok a szavaira! trombita. De ők azt mondták: Nem hallgatunk. 6:18 Halljátok hát, nemzetek, és tudjátok meg, gyülekezet, mi van közöttük őket. 6:19 Halld, ó föld: íme, gonoszságot hozok erre a népre, méghozzá a népre gondolataik gyümölcse, mert nem hallgattak szavaimra, törvényemnek sem, de elutasította. 6:20 Mi czélra jön nekem tömjén Sébától és édes? nád messzi országból? égőáldozataid nem elfogadhatók, sem édes nekem az áldozataid. 6,21 Ezért ezt mondja az ÚR: Íme, botrányokat vetek elé. ez a nép, az atyák és a fiak együtt esnek rájuk; a szomszéd és barátja elpusztul. 6,22 Ezt mondja az ÚR: Íme, nép jön az északi vidékről, és nagy nemzet támad fel a föld széléről. 6:23 Megragadják az íjat és a lándzsát; kegyetlenek és nem irgalmaznak; hangjuk zúg, mint a tenger; és lovakon ülnek, beszállnak állj harcba ellened, Sion leánya! 6:24 Hallottuk annak hírét: kezünk elgyengül, gyötrelem szállta meg fogj meg minket, és a fájdalom, mint egy szülõ asszony. 6:25 Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton; a kardjáért a ellenség és félelem minden oldalon. 6:26 Ó, népem leánya, övezd fel magad zsákruhával, és húzd meg magad hamu: gyászoljatok, mint egyszülött fiát, legkeserűbb siralmat: mert hirtelen ránk jön a megrontó. 6:27 Toronynak és erődítménnyé tettelek téged népem között, hogy te talán ismerik és kipróbálják az útjukat. 6,28 Valamennyien súlyos lázadók, rágalmakkal járnak; réz. és vas; mind korruptak. 6:29 A fújtató megégett, az ólom megemésztette a tűzet; az alapító hiába olvad meg, mert a gonoszokat nem koptatják ki. 6:30 Rossz ezüstnek hívják őket, mert az Úr megvetette őket.