Jeremiás
6:1 Ó, Benjámin fiai, gyűljetek össze, hogy elfussatok a világ közepéből.
Jeruzsálemet, és fújd meg a trombitát Tekoában, és tedd fel a tűz jelét
Bethhaccerem: mert a gonosz és nagy gonosz megjelenik északról
megsemmisítés.
6:2 Sion leányát egy kedves és finom asszonyhoz hasonlítottam.
6:3 Jönnek hozzá a pásztorok nyájaikkal; pályára lépnek
sátraik ellene köröskörül; mindenki az övéből táplálkozik
hely.
6:4 Készítsetek háborút ellene; keljünk fel, és menjünk fel délben. Jaj neked
minket! mert a nap elmúlik, mert az est árnyai megnyúlnak
ki.
6,5 Keljetek fel, menjünk éjszaka, és romboljuk le palotáit.
6,6 Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki a fákat, és vessetek
hegy Jeruzsálem ellen: ez az a város, amelyet meg kell látogatni; ő teljesen
az elnyomás a közepette.
6:7 Mint a forrás kiűzi vizét, úgy űzi ki gonoszságát.
erőszak és zsákmány hallatszik benne; előttem folyamatosan a bánat és
sebeket.
6:8 Tanulj meg, Jeruzsálem, nehogy eltávozzon tőled az én lelkem; nehogy én
tegyél pusztasággá, lakatlan földdé.
6:9 Ezt mondja a Seregek Ura: A maradékot alaposan leszedik
Izráel, mint a szőlőtőke: fordítsd vissza a kezedet, mint a szőlőtőkék
kosarak.
6,10 Kinek szóljak és figyelmeztetjek, hogy meghallják? íme,
fülük körülmetéletlen, és nem hallgatnak; íme, a beszéd
az Úr gyalázat számukra; nincs örömük benne.
6:11 Ezért telve vagyok az Úr haragjával; Belefáradtam a betartásba:
Kiöntöm a külföldön élő gyermekekre és a gyülekezetre
ifjak együtt: mert még a férjet is elviszik a feleséggel,
az öreg vele, hogy tele van nappal.
6:12 És házaik másoké lesznek, szántóikkal együtt
feleségek együtt, mert kinyújtom kezemet a lakóira
a földet, azt mondja az Úr.
6:13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki
kapzsiságra adott; és a prófétától a papig minden
valaki hamisan bánik.
6,14 Kissé meggyógyították népem leányának sebét is,
mondván: Békesség, békesség; amikor nincs béke.
6:15 Szégyellték magukat, amikor utálatosságot követtek el? nem, azok voltak
Egyáltalán nem szégyellték magukat, és nem is pirulhattak el, ezért elesnek
azok közé, akik elesnek: amikor meglátogatom őket, elvesznek
le, azt mondja az ÚR.
6,16 Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon, lássatok, és kérjétek a régit.
ösvények, hol van a jó út, és járjatok azon, és nyugalmat találtok
a lelketekért. De ők azt mondták: Nem járunk ott.
6,17 Őröket is állítottam rátok, mondván: Hallgassatok a szavaira!
trombita. De ők azt mondták: Nem hallgatunk.
6:18 Halljátok hát, nemzetek, és tudjátok meg, gyülekezet, mi van közöttük
őket.
6:19 Halld, ó föld: íme, gonoszságot hozok erre a népre, méghozzá a népre
gondolataik gyümölcse, mert nem hallgattak szavaimra,
törvényemnek sem, de elutasította.
6:20 Mi czélra jön nekem tömjén Sébától és édes?
nád messzi országból? égőáldozataid nem elfogadhatók, sem
édes nekem az áldozataid.
6,21 Ezért ezt mondja az ÚR: Íme, botrányokat vetek elé.
ez a nép, az atyák és a fiak együtt esnek rájuk;
a szomszéd és barátja elpusztul.
6,22 Ezt mondja az ÚR: Íme, nép jön az északi vidékről, és
nagy nemzet támad fel a föld széléről.
6:23 Megragadják az íjat és a lándzsát; kegyetlenek és nem irgalmaznak;
hangjuk zúg, mint a tenger; és lovakon ülnek, beszállnak
állj harcba ellened, Sion leánya!
6:24 Hallottuk annak hírét: kezünk elgyengül, gyötrelem szállta meg
fogj meg minket, és a fájdalom, mint egy szülõ asszony.
6:25 Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton; a kardjáért a
ellenség és félelem minden oldalon.
6:26 Ó, népem leánya, övezd fel magad zsákruhával, és húzd meg magad
hamu: gyászoljatok, mint egyszülött fiát, legkeserűbb siralmat:
mert hirtelen ránk jön a megrontó.
6:27 Toronynak és erődítménnyé tettelek téged népem között, hogy te
talán ismerik és kipróbálják az útjukat.
6,28 Valamennyien súlyos lázadók, rágalmakkal járnak; réz.
és vas; mind korruptak.
6:29 A fújtató megégett, az ólom megemésztette a tűzet; az alapító
hiába olvad meg, mert a gonoszokat nem koptatják ki.
6:30 Rossz ezüstnek hívják őket, mert az Úr megvetette
őket.