Jeremiás 4,1 Ha megtérsz, Izrael, azt mondja az Úr, térj vissza hozzám, és ha elveted szemem elől utálatosságaidat, akkor ne távolítsa el. 4,2 És esküdj meg: él az Úr, igazságban, ítéletben és igazságosság; és a nemzetek áldják magukat benne és őbenne dicsekedni fognak. 4,3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szakítsátok szét a titeket! parlagon, és ne vess tövisek közé. 4,4 Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és vegyétek le előbőreiteket szívem, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, nehogy eljöjjön haragom úgy jön elő, mint a tűz, és égesd el, hogy senki se tudja eloltani, a gonosz miatt a tetteidről. 4:5 Hirdessétek Júdában, és hirdessétek Jeruzsálemben; és azt mondják: Fújjatok trombitáljatok a földön: kiáltsatok, gyűljetek össze, és mondjátok: Gyűljetek össze! és menjünk be a védett városokba. 4:6 Állítsd fel a zászlót Sion felé: vonulj vissza, ne maradj, mert gonoszt hozok északról, és nagy pusztítás. 4,7 Feljött bozótjából az oroszlán, és a pogányok pusztítója úton van; elment a helyéről, hogy megépítse a te földedet elhagyatott; és városaid elpusztulnak, lakos nélkül. 4,8 Ezért övezz fel zsákba, siránkozz és jajgass: a heves harag miatt az ÚR nem tért vissza tőlünk. 4:9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, hogy a szíve a király elveszik, és a fejedelmek szíve; és a papok elámulnak, és a próféták csodálkoznak. 4,10 Ekkor így szóltam: Ó, Uram, Istenem! bizonyára nagyon becsaptad ezt a népet és Jeruzsálemet, mondván: Békességetek lesz; míg a kard elér a léleknek. 4,11 Abban az időben ezt mondják ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Száraz a magaslatok széle a pusztában az én leányom felé embereket, nem legyezgetni, sem takarítani, 4,12 Azokról a helyekről még teljes szél is hozzám jön: most én is ítéletet szabjon ellenük. 4,13 Íme, feljön, mint a felhők, és szekerei olyanok lesznek, mint a forgószél: lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! hiszen mi vagyunk elkényeztetett. 4,14 Jeruzsálem, mosd meg szívedet a gonoszságtól, hogy legyél mentett. Meddig maradnak benned hiábavaló gondolataid? 4:15 Mert szózat hirdet Dánból, és nyomorúságot hirdet a hegyről Efraim. 4:16 Emlékeztessétek a nemzeteket; Íme, hirdessétek Jeruzsálem ellen, hogy a figyelők messzi országból érkeznek, és hangot adnak az ellen Júda városai. 4:17 Mint a mező őrzői, olyanok ellene köröskörül; mert ő lázadt ellenem, azt mondja az Úr. 4:18 A te utad és tetteid szerezték meg ezeket neked; ez a tiéd gonoszság, mert keserű, mert eléri a te szívedet. 4:19 A beleim, a beleim! Nagyon fáj a szívem; szívem teszi a zaj bennem; Nem tudok hallgatni, mert hallottad, lelkem, a trombita hangja, a háború riadója. 4:20 Pusztulást pusztulásra kiáltanak; mert az egész föld elpusztult: hirtelen elrontják a sátraim, és egy pillanat alatt a függönyöm. 4:21 Meddig láthatom a zászlót és hallom a trombitaszót? 4:22 Mert bolond az én népem, nem ismertek meg engem; sottisak gyermekek, és nincs értelmük: bölcsek a rosszra, de jót tenni nincs tudásuk. 4:23 Láttam a földet, és íme, alaktalan és puszta volt; és a ég, és nem volt világosságuk. 4,24 Láttam a hegyeket, és íme, megremegtek, és minden domb megmozdult könnyen. 4,25 Láttam, és íme, nem volt ember, és az ég minden madara. elmenekültek. 4,26 Láttam, és íme, a termő hely puszta volt, és minden városait lerombolták az Úr színe előtt és az övé heves harag. 4:27 Mert ezt mondja az Úr: Az egész föld pusztasággá lesz; mégis lesz nem végzek teljesen. 4:28 Ezt gyászolja a föld, és feketévé lesz fent az ég, mert Kimondtam, elhatároztam, és nem fogok megbánni, és nem is fogok visszafordulok tőle. 4:29 Az egész város menekül a lovasok és íjászok zajától; ők bozótba megy, és felmászik a sziklákra: minden város lesz elhagyott, és nem lakik benne ember. 4:30 És ha elkényeztetnek, mit fogsz tenni? Bár te öltöztél bíborral tedd magad, bár arany díszekkel díszítesz fel, bár festéssel hasítod az arcodat, hiába csinálod maga tisztességes; szeretőid megvetnek téged, életedet keresik. 4,31 Mert olyan hangot hallottam, mint a szülõ asszonyé, és mint a gyötrelmet aki megszülte első gyermekét, leányának hangja Sion, aki siránkozik, kitárja kezét, mondván: Jaj! én most! mert a lelkem elfáradt a gyilkosok miatt.