Jeremiás
4,1 Ha megtérsz, Izrael, azt mondja az Úr, térj vissza hozzám, és ha
elveted szemem elől utálatosságaidat, akkor
ne távolítsa el.
4,2 És esküdj meg: él az Úr, igazságban, ítéletben és
igazságosság; és a nemzetek áldják magukat benne és őbenne
dicsekedni fognak.
4,3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szakítsátok szét a titeket!
parlagon, és ne vess tövisek közé.
4,4 Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és vegyétek le előbőreiteket
szívem, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, nehogy eljöjjön haragom
úgy jön elő, mint a tűz, és égesd el, hogy senki se tudja eloltani, a gonosz miatt
a tetteidről.
4:5 Hirdessétek Júdában, és hirdessétek Jeruzsálemben; és azt mondják: Fújjatok
trombitáljatok a földön: kiáltsatok, gyűljetek össze, és mondjátok: Gyűljetek össze!
és menjünk be a védett városokba.
4:6 Állítsd fel a zászlót Sion felé: vonulj vissza, ne maradj, mert gonoszt hozok
északról, és nagy pusztítás.
4,7 Feljött bozótjából az oroszlán, és a pogányok pusztítója
úton van; elment a helyéről, hogy megépítse a te földedet
elhagyatott; és városaid elpusztulnak, lakos nélkül.
4,8 Ezért övezz fel zsákba, siránkozz és jajgass: a heves harag miatt
az ÚR nem tért vissza tőlünk.
4:9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, hogy a szíve
a király elveszik, és a fejedelmek szíve; és a papok
elámulnak, és a próféták csodálkoznak.
4,10 Ekkor így szóltam: Ó, Uram, Istenem! bizonyára nagyon becsaptad ezt a népet
és Jeruzsálemet, mondván: Békességetek lesz; míg a kard elér
a léleknek.
4,11 Abban az időben ezt mondják ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Száraz
a magaslatok széle a pusztában az én leányom felé
embereket, nem legyezgetni, sem takarítani,
4,12 Azokról a helyekről még teljes szél is hozzám jön: most én is
ítéletet szabjon ellenük.
4,13 Íme, feljön, mint a felhők, és szekerei olyanok lesznek, mint a
forgószél: lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! hiszen mi vagyunk
elkényeztetett.
4,14 Jeruzsálem, mosd meg szívedet a gonoszságtól, hogy legyél
mentett. Meddig maradnak benned hiábavaló gondolataid?
4:15 Mert szózat hirdet Dánból, és nyomorúságot hirdet a hegyről
Efraim.
4:16 Emlékeztessétek a nemzeteket; Íme, hirdessétek Jeruzsálem ellen, hogy
a figyelők messzi országból érkeznek, és hangot adnak az ellen
Júda városai.
4:17 Mint a mező őrzői, olyanok ellene köröskörül; mert ő
lázadt ellenem, azt mondja az Úr.
4:18 A te utad és tetteid szerezték meg ezeket neked; ez a tiéd
gonoszság, mert keserű, mert eléri a te szívedet.
4:19 A beleim, a beleim! Nagyon fáj a szívem; szívem teszi a
zaj bennem; Nem tudok hallgatni, mert hallottad, lelkem,
a trombita hangja, a háború riadója.
4:20 Pusztulást pusztulásra kiáltanak; mert az egész föld elpusztult:
hirtelen elrontják a sátraim, és egy pillanat alatt a függönyöm.
4:21 Meddig láthatom a zászlót és hallom a trombitaszót?
4:22 Mert bolond az én népem, nem ismertek meg engem; sottisak
gyermekek, és nincs értelmük: bölcsek a rosszra,
de jót tenni nincs tudásuk.
4:23 Láttam a földet, és íme, alaktalan és puszta volt; és a
ég, és nem volt világosságuk.
4,24 Láttam a hegyeket, és íme, megremegtek, és minden domb megmozdult
könnyen.
4,25 Láttam, és íme, nem volt ember, és az ég minden madara.
elmenekültek.
4,26 Láttam, és íme, a termő hely puszta volt, és minden
városait lerombolták az Úr színe előtt és az övé
heves harag.
4:27 Mert ezt mondja az Úr: Az egész föld pusztasággá lesz; mégis lesz
nem végzek teljesen.
4:28 Ezt gyászolja a föld, és feketévé lesz fent az ég, mert
Kimondtam, elhatároztam, és nem fogok megbánni, és nem is fogok
visszafordulok tőle.
4:29 Az egész város menekül a lovasok és íjászok zajától; ők
bozótba megy, és felmászik a sziklákra: minden város lesz
elhagyott, és nem lakik benne ember.
4:30 És ha elkényeztetnek, mit fogsz tenni? Bár te öltöztél
bíborral tedd magad, bár arany díszekkel díszítesz fel,
bár festéssel hasítod az arcodat, hiába csinálod
maga tisztességes; szeretőid megvetnek téged, életedet keresik.
4,31 Mert olyan hangot hallottam, mint a szülõ asszonyé, és mint a gyötrelmet
aki megszülte első gyermekét, leányának hangja
Sion, aki siránkozik, kitárja kezét, mondván: Jaj!
én most! mert a lelkem elfáradt a gyilkosok miatt.