Judith
16:1 Ekkor Judit elkezdte ezt a hálaadást énekelni egész Izraelben és az egészben
az emberek utána énekelték ezt a dicsérő éneket.
16:2 És monda Judit: Kezdd az én Istenemnek dobokkal, énekelj az én Uramnak
cintányérok: hangoljatok neki új zsoltárt: magasztaljátok fel és hívjátok segítségül nevét.
16:3 Mert Isten megtöri a harcokat, mert a táborok között a táborok között
embereket kimentett az engem üldözők kezéből.
16,4 Assur kijött a hegyek közül észak felől, tízzel jött
seregének ezrei, melynek sokasága megállította a patakokat, és
lovasaik beborították a dombokat.
16:5 Arról kérkedett, hogy felgyújtja határaimat, és megöli ifjaimat
a kardot, és a szoptató gyermekeket a földhöz csapd, és csináld
csecsemőim prédául, és szüzeim zsákmányként.
16:6 De a Mindenható Úr csalódást okozott nekik egy asszony keze által.
16,7 Mert nem esett el a hatalmas az ifjaktól, sem a fiak
a titánok közül sújtják le, és magas óriások sem támadnak rá, hanem Judit a
Merari lánya elgyengítette arca szépségével.
16,8 Mert levetette özvegyi ruháját azok felmagasztalására
akiket elnyomtak Izráelben, és megkenték arcát kenőccsel, és
haját gumiabroncsba kötötte, és vászonruhát vett, hogy megtévessze.
16:9 Szandálja elragadta a szemét, szépsége foglyul ejtette elméjét, és
a fauchion áthaladt a nyakán.
16,10 A perzsák remegtek merészségétől, a médek pedig megrémültek tőle
edzettség.
16,11 Akkor az én nyomorultaim ujjongtak, és az én erőtlenjeim hangosan kiáltoztak; de
csodálkoztak: ezek felemelték hangjukat, de azok voltak
megdöntötték.
16,12 A leányok fiai átszúrták és megsebesítették őket, mint
szökevények gyermekei: elpusztultak az Úr harcában.
16:13 Új éneket énekelek az Úrnak: Uram, nagy vagy és
dicsőséges, csodálatos erősségű és legyőzhetetlen.
16:14 Minden teremtmény szolgáljon neked, mert te szóltál, és létrejöttek, te
elküldted a te lelkedet, és az teremtette őket, és nincs olyan
tud ellenállni a hangodnak.
16,15 Mert a hegyek a vizekkel együtt elmozdulnak alapjaiktól,
a sziklák megolvadnak, mint a viasz színed előtt, mégis irgalmas vagy hozzá
akik félnek téged.
16:16 Mert kevés minden áldozat a jó illathoz, és minden
a kövér nem elég a te égőáldozatodhoz, hanem aki fél
az Úr mindenkor nagy.
16:17 Jaj a nemzeteknek, amelyek felkelnek rokonságom ellen! a mindenható Urat
bosszút áll rajtuk az ítélet napján, tüzet rakva és
férgek a húsukban; és érzik azokat, és sírnak örökké.
16:18 Mihelyt pedig bementek Jeruzsálembe, imádták az Urat;
és amint az emberek megtisztultak, odaáldozták égetettségüket
felajánlásaik, ingyenes felajánlásaik és ajándékaik.
16:19 Judit Holofernész minden holmiját is felszentelte, ami a népnél volt
odaadta neki, és odaadta a baldachint, amelyet az övéből vett ki
hálószoba, ajándékul az Úrnak.
16,20 A nép tehát folytatta a lakomát Jeruzsálemben a szentély előtt
három hónapig és Judit velük maradt.
16:21 Ezen idő után mindenki visszatért a maga örökségébe, és Judit is
elment Bethuliába, és a saját tulajdonában maradt, és benne volt
tiszteletreméltó idő az egész országban.
16:22 Sokan vágytak rá, de senki sem ismerte élete teljes napjaiban
hogy Manasszes, az ő férje meghalt, és összegyűlt népéhez.
16:23 De egyre jobban megbecsült, és megöregedett benne
férje háza százöt éves volt, és szolgálólányt csinált
ingyenes; így halt meg Bethuliában, és eltemették a barlangjában
férje Manasses.
16,24 Izráel háza pedig hét napig siratta őt, és mielőtt meghalt,
kiosztotta a javait mindazoknak, akik legközelebbi rokonai voltak
Manassze a férje és a legközelebbi rokonaihoz.
16,25 És nem volt senki, aki jobban megrémítette volna Izráel fiait
Judit napjaiban, és nem sokkal halála után sem.