Judith 16:1 Ekkor Judit elkezdte ezt a hálaadást énekelni egész Izraelben és az egészben az emberek utána énekelték ezt a dicsérő éneket. 16:2 És monda Judit: Kezdd az én Istenemnek dobokkal, énekelj az én Uramnak cintányérok: hangoljatok neki új zsoltárt: magasztaljátok fel és hívjátok segítségül nevét. 16:3 Mert Isten megtöri a harcokat, mert a táborok között a táborok között embereket kimentett az engem üldözők kezéből. 16,4 Assur kijött a hegyek közül észak felől, tízzel jött seregének ezrei, melynek sokasága megállította a patakokat, és lovasaik beborították a dombokat. 16:5 Arról kérkedett, hogy felgyújtja határaimat, és megöli ifjaimat a kardot, és a szoptató gyermekeket a földhöz csapd, és csináld csecsemőim prédául, és szüzeim zsákmányként. 16:6 De a Mindenható Úr csalódást okozott nekik egy asszony keze által. 16,7 Mert nem esett el a hatalmas az ifjaktól, sem a fiak a titánok közül sújtják le, és magas óriások sem támadnak rá, hanem Judit a Merari lánya elgyengítette arca szépségével. 16,8 Mert levetette özvegyi ruháját azok felmagasztalására akiket elnyomtak Izráelben, és megkenték arcát kenőccsel, és haját gumiabroncsba kötötte, és vászonruhát vett, hogy megtévessze. 16:9 Szandálja elragadta a szemét, szépsége foglyul ejtette elméjét, és a fauchion áthaladt a nyakán. 16,10 A perzsák remegtek merészségétől, a médek pedig megrémültek tőle edzettség. 16,11 Akkor az én nyomorultaim ujjongtak, és az én erőtlenjeim hangosan kiáltoztak; de csodálkoztak: ezek felemelték hangjukat, de azok voltak megdöntötték. 16,12 A leányok fiai átszúrták és megsebesítették őket, mint szökevények gyermekei: elpusztultak az Úr harcában. 16:13 Új éneket énekelek az Úrnak: Uram, nagy vagy és dicsőséges, csodálatos erősségű és legyőzhetetlen. 16:14 Minden teremtmény szolgáljon neked, mert te szóltál, és létrejöttek, te elküldted a te lelkedet, és az teremtette őket, és nincs olyan tud ellenállni a hangodnak. 16,15 Mert a hegyek a vizekkel együtt elmozdulnak alapjaiktól, a sziklák megolvadnak, mint a viasz színed előtt, mégis irgalmas vagy hozzá akik félnek téged. 16:16 Mert kevés minden áldozat a jó illathoz, és minden a kövér nem elég a te égőáldozatodhoz, hanem aki fél az Úr mindenkor nagy. 16:17 Jaj a nemzeteknek, amelyek felkelnek rokonságom ellen! a mindenható Urat bosszút áll rajtuk az ítélet napján, tüzet rakva és férgek a húsukban; és érzik azokat, és sírnak örökké. 16:18 Mihelyt pedig bementek Jeruzsálembe, imádták az Urat; és amint az emberek megtisztultak, odaáldozták égetettségüket felajánlásaik, ingyenes felajánlásaik és ajándékaik. 16:19 Judit Holofernész minden holmiját is felszentelte, ami a népnél volt odaadta neki, és odaadta a baldachint, amelyet az övéből vett ki hálószoba, ajándékul az Úrnak. 16,20 A nép tehát folytatta a lakomát Jeruzsálemben a szentély előtt három hónapig és Judit velük maradt. 16:21 Ezen idő után mindenki visszatért a maga örökségébe, és Judit is elment Bethuliába, és a saját tulajdonában maradt, és benne volt tiszteletreméltó idő az egész országban. 16:22 Sokan vágytak rá, de senki sem ismerte élete teljes napjaiban hogy Manasszes, az ő férje meghalt, és összegyűlt népéhez. 16:23 De egyre jobban megbecsült, és megöregedett benne férje háza százöt éves volt, és szolgálólányt csinált ingyenes; így halt meg Bethuliában, és eltemették a barlangjában férje Manasses. 16,24 Izráel háza pedig hét napig siratta őt, és mielőtt meghalt, kiosztotta a javait mindazoknak, akik legközelebbi rokonai voltak Manassze a férje és a legközelebbi rokonaihoz. 16,25 És nem volt senki, aki jobban megrémítette volna Izráel fiait Judit napjaiban, és nem sokkal halála után sem.