Judith 7,1 Másnap Holofernész parancsolta egész seregét és egész népét azért jöttek, hogy kivegyék a részét, hogy felszámolják ellentáborukat Bethulia, előre venni a dombvidék emelkedőit, és megtenni háborút Izrael fiai ellen. 7,2 Azon a napon erõseik feloszlatták táboraikat és seregüket a harcosok százhetvenezer gyalogos és tizenkettő volt ezer lovas, a poggyász mellett és más gyalogos emberek köztük nagyon nagy sokaság. 7,3 És tábort ütöttek a völgyben, Betúlia közelében, a forrás mellett széles körben elterjedtek Dothaim fölött, egészen Belmaimig és be is hossza Bethuliától Cinamonig, amely Esdraelon ellen van. 7,4 Izráel fiai pedig, amikor látták a sokaságot, azok voltak nagyon megzavarodott, és kiki ezt mondta a szomszédjának: Most ezek lesznek az emberek felnyalják a föld színét; mert sem a magas hegyek, sem a völgyek és a dombok sem bírják súlyukat. 7,5 Akkor mindenki fogta a fegyverét, és amikor azok meggyulladtak tüzek tornyukra, ott maradtak és nézték egész éjjel. 7:6 De a második napon Holofernész minden lovasát kihozta a Izráel fiainak szeme láttára, akik Betúliában voltak, 7:7 És megnézték a városba vezető folyosókat, és eljutottak a forrásokhoz a vizeiket, elfoglalták őket, és hadiőrségeket állítottak föléjük, ő maga pedig népe felé indult. 7:8 Akkor hozzámentek Ézsau fiainak minden főembere és mindnyájan Moáb népének helytartói és a tenger partjának parancsnokai, és mondott, 7,9 Halljon most egy szót a mi urunk, hogy ne legyen felborulás a tiédben hadsereg. 7,10 Mert Izrael fiainak ez a népe nem bízik lándzsáiban, hanem a hegyek magasságában, ahol laknak, mert nincs könnyű feljutni a hegyek tetejére. 7:11 Most azért, uram, ne harcolj ellenük csatarendben, és a te népedből egy ember sem vész el. 7,12 Maradj a táborodban, őrizd meg sereged minden emberét, és engedd el a szolgák kezükbe kapják a vízforrást, amely kibocsát a hegy lábáról: 7:13 Mert Bethulia minden lakosának onnan van vize; így lesz a szomjúság ölje meg őket, és feladják városukat, mi és a mieink emberek mennek fel a közeli hegyek tetejére, és akarnak táborozzanak le rájuk, hogy vigyázzanak, hogy senki ne menjen ki a városból. 7,14 Így emészti meg őket, feleségeiket és gyermekeiket a tűz, és mielõtt a kard rájuk száll, eldőlnek az utcákat, ahol laknak. 7:15 Így fizetsz nekik gonosz jutalmat; mert fellázadtak, és nem találkoztam békésen a személyeddel. 7,16 És ezek a szavak tetszettek Holofernésznek és minden szolgájának, és neki megbízták, hogy úgy cselekedjenek, ahogy megbeszélték. 7,17 Elindult tehát Ammon fiainak tábora, és velük öten ezer asszír, és tábort ütöttek a völgyben, és elfoglalták a vizek, és Izráel fiainak vizeinek forrásai. 7,18 És felmentek Ézsau fiai Ammon fiaival, és tábort ütöttek a hegyvidéken Dóthaim ellenében, és elküldtek közülük néhányat dél felé és kelet felé Ekrebel ellenében, ami az közel Chusihoz, vagyis a Mochmur-patakhoz; és a többi Az asszírok serege táborozott a síkságon, és eltakarta az arcát egész föld; sátraikat és hintóikat pedig nagyon nagyra verték sokaság. 7,19 Ekkor Izrael fiai az Úrhoz, az ő Istenükhöz kiáltottak, mert az ő a szív összeomlott, mert minden ellenségük körülvette őket, és nem lehetett kiszökni közülük. 7,20 Így Assur egész csapata körülöttük maradt, mindkét gyalogosuk, szekereket és lovasokat, harmincnégy napig, úgyhogy minden edényüket A víz kihagyta Bethulia összes gátlóját. 7:21 És a ciszternák kiürültek, és nem volt vizük, hogy megigyák töltse egy napig; mert mérték szerint adtak nekik inni. 7:22 Ezért kisfiaik szívből fakadtak, asszonyaik és az ifjak elájultak a szomjúságtól, és elestek a város utcáin, és a kapuk átjárói mellett, és nem volt többé erő bennük. 7,23 Ekkor összegyűlt az egész nép Óziáshoz és a város főnökéhez, mind a fiatalok, mind a nők és a gyerekek, és hangosan kiáltottak, és azt mondta az összes vének előtt: 7,24 Isten legyen ítélő köztünk és közted, mert nagy kárt okoztál nekünk hogy nem kívántatok békét Assur fiaitól. 7,25 Mert most nincs segítőnk, hanem Isten az ő kezükbe adott minket, azt szomjúsággal és nagy pusztítással le kell borulnunk eléjük. 7,26 Most azért hívd őket magadhoz, és add át zsákmányul az egész várost Holofernész népének és egész seregének. 7,27 Mert jobb nekünk, ha zsákmányul ejtenek őket, mint meghalni szomjúság: mert szolgái leszünk, hogy a mi lelkünk éljen, de nem lássuk szemünk előtt csecsemőink halálát, sem feleségeink, sem a mieink halálát gyerekek meghalni. 7:28 Tanúságul tesszük ellened az eget és a földet, és a mi Istenünket és Atyáink Ura, aki megbüntet minket bűneink szerint és a a mi atyáink vétkeit, hogy nem úgy cselekszik, ahogyan mondtuk ma. 7:29 Ekkor nagy sírás támadt egy egyetértéssel a közepette összeszerelés; és hangosan kiáltottak az Úr Istenhez. 7,30 Ekkor Oziás így szólt hozzájuk: Testvéreim, legyetek bátrak, tűrjünk még öt nap, mely idő alatt az Úr, a mi Istenünk fordítja irgalmasságát minket; mert nem hagy el minket teljesen. 7:31 És ha ezek a napok elmúlnak, és nem jön segítségünk, megteszem szavad szerint. 7:32 És szétszórta a népet, mindenkit a maga felelősségére; és ők elmentek városuk falaihoz és tornyaihoz, és elküldték az asszonyokat és gyermekeket vittek házaikba, és nagyon megalázkodtak a városba.