Judith 4,1 Izráel fiai pedig, akik Júdeában laktak, hallották mindezt Holofernésznek, Nabuchodonosor főkapitányának, az asszírok királyának volt tette a nemzetekkel, és milyen módon rontotta el mindenüket templomokat, és semmivé tette őket. 4:2 Ezért nagyon féltek tőle, és aggódtak miatta Jeruzsálem és az Úr, az ő Istenük temploma: 4,3 Mert újonnan tértek vissza a fogságból, és annak egész népe Júdea mostanában összegyűlt: és az edények, és az oltár és a házat, a megszentségtelenítés után megszentelték. 4,4 Elküldték tehát Samária minden határát, a falvakat és Bethoronba, Belmenbe és Jerikóba, Kóbába, Esorába és oda Salem völgye: 4:5 És eleve birtokba vették a magaslat minden csúcsát hegyekre, és megerősítették a bennük lévő falvakat, és felrakták élelmet a háború ellátásához: mert szántóikat későn aratták. 4,6 Írt Joacim főpap is, aki azokban a napokban Jeruzsálemben volt azoknak, a kik Bethuliában és Betomesztámban laknak, a mely ellene van Esdraelon a nyílt vidék felé, Dothaim közelében, 4:7 Megbízván őket, hogy őrizzék meg a dombvidék folyosóit, mert általuk volt egy bejárat Júdeába, és könnyű volt megállítani őket jönne fel, mert a folyosó egyenes volt, két férfi számára a a legtöbb. 4,8 Izráel fiai pedig úgy cselekedtek, ahogy Joákim főpap parancsolta őket, Izráel egész népének őseivel, akik itt laktak Jeruzsálem. 4,9 Ekkor Izráel minden embere Istenhez kiáltott nagy buzgósággal és szívvel nagy hevességgel alázták meg lelküket: 4,10 Ők is, feleségeik és gyermekeik, jószágaik és minden idegen és béres, és pénzen vásárolt szolgáik, tedd zsákruhát az ágyékukra. 4:11 Így minden férfi és nő, és a kisgyermekek és a lakók a jeruzsálemiek a templom előtt estek, és hamut szórtak a fejükre, és terítsék ki zsákruhájukat az Úr színe elé, ők is tegyünk zsákruhát az oltárra, 4,12 És kiáltottak Izrael Istenéhez mindnyájan egy egyetértéssel, hogy ő nem adnák gyermekeiket prédáért, feleségeiket zsákmányért, és az ő örökségük városai a pusztulásba, és a szentélyük megszentségtelenítés és gyalázat, és hogy a nemzetek örüljenek. 4,13 Isten tehát meghallgatta könyörgéseiket, és ránézett nyomorúságaikra, mert a az emberek sok napig böjtöltek egész Júdeában és Jeruzsálemben a szentély előtt a mindenható Úré. 4,14 Joacim főpap és minden pap, a kik ott álltak előtte Az Úrnak, és azoknak, akik az Urat szolgálták, felövezték a derekukat zsákruhát, és felajánlották a napi égőáldozatokat fogadalommal és ingyen az emberek ajándékai, 4,15 Hamut ejtettek a grófukra, és mindenükkel együtt az Úrhoz kiáltottak hatalmat, hogy nyájasan tekintsen Izrael egész házára.