Judith
4,1 Izráel fiai pedig, akik Júdeában laktak, hallották mindezt
Holofernésznek, Nabuchodonosor főkapitányának, az asszírok királyának volt
tette a nemzetekkel, és milyen módon rontotta el mindenüket
templomokat, és semmivé tette őket.
4:2 Ezért nagyon féltek tőle, és aggódtak miatta
Jeruzsálem és az Úr, az ő Istenük temploma:
4,3 Mert újonnan tértek vissza a fogságból, és annak egész népe
Júdea mostanában összegyűlt: és az edények, és az oltár és
a házat, a megszentségtelenítés után megszentelték.
4,4 Elküldték tehát Samária minden határát, a falvakat és
Bethoronba, Belmenbe és Jerikóba, Kóbába, Esorába és oda
Salem völgye:
4:5 És eleve birtokba vették a magaslat minden csúcsát
hegyekre, és megerősítették a bennük lévő falvakat, és felrakták
élelmet a háború ellátásához: mert szántóikat későn aratták.
4,6 Írt Joacim főpap is, aki azokban a napokban Jeruzsálemben volt
azoknak, a kik Bethuliában és Betomesztámban laknak, a mely ellene van
Esdraelon a nyílt vidék felé, Dothaim közelében,
4:7 Megbízván őket, hogy őrizzék meg a dombvidék folyosóit, mert általuk
volt egy bejárat Júdeába, és könnyű volt megállítani őket
jönne fel, mert a folyosó egyenes volt, két férfi számára a
a legtöbb.
4,8 Izráel fiai pedig úgy cselekedtek, ahogy Joákim főpap parancsolta
őket, Izráel egész népének őseivel, akik itt laktak
Jeruzsálem.
4,9 Ekkor Izráel minden embere Istenhez kiáltott nagy buzgósággal és szívvel
nagy hevességgel alázták meg lelküket:
4,10 Ők is, feleségeik és gyermekeik, jószágaik és
minden idegen és béres, és pénzen vásárolt szolgáik, tedd
zsákruhát az ágyékukra.
4:11 Így minden férfi és nő, és a kisgyermekek és a lakók
a jeruzsálemiek a templom előtt estek, és hamut szórtak a fejükre,
és terítsék ki zsákruhájukat az Úr színe elé, ők is
tegyünk zsákruhát az oltárra,
4,12 És kiáltottak Izrael Istenéhez mindnyájan egy egyetértéssel, hogy ő
nem adnák gyermekeiket prédáért, feleségeiket zsákmányért,
és az ő örökségük városai a pusztulásba, és a szentélyük
megszentségtelenítés és gyalázat, és hogy a nemzetek örüljenek.
4,13 Isten tehát meghallgatta könyörgéseiket, és ránézett nyomorúságaikra, mert a
az emberek sok napig böjtöltek egész Júdeában és Jeruzsálemben a szentély előtt
a mindenható Úré.
4,14 Joacim főpap és minden pap, a kik ott álltak előtte
Az Úrnak, és azoknak, akik az Urat szolgálták, felövezték a derekukat
zsákruhát, és felajánlották a napi égőáldozatokat fogadalommal és ingyen
az emberek ajándékai,
4,15 Hamut ejtettek a grófukra, és mindenükkel együtt az Úrhoz kiáltottak
hatalmat, hogy nyájasan tekintsen Izrael egész házára.