bírák 21,1 Izráel férfiai pedig megesküdtek Mispában, mondván: Nem lesz semmi közülünk adjuk a lányát Benjáminnak feleségül. 21,2 És elment a nép az Isten házához, és ott maradtak estig Isten előtt felemelték szavukat, és nagyon sírtak; 21,3 És monda: Uram, Izráel Istene, miért történt ez Izráelben? Egyetlen törzs hiányzik-e ma Izraelből? 21:4 És lőn másnap, hogy a nép korán felkelt és építkezett ott volt egy oltár, és mutattak be égő- és hálaáldozatot. 21:5 És mondának Izráel fiai: Ki van ott az összes törzs között? Izrael, a ki nem jött fel a gyülekezettel az ÚRhoz? Nekik nagy esküt tett arra, aki nem jött fel az Úrhoz Micpe, mondván: Meg kell halnia. 21,6 Izráel fiai pedig megbánták őket testvérükért, Benjáminért monda: Egy törzs van ma elszakítva Izraeltől. 21:7 Hogyan tegyünk feleséget a megmaradtaknak, mivel megesküdtünk? az ÚR, hogy ne adjuk feleségül őket leányaink közül? 21,8 És mondának: Kicsoda az Izráel törzsei közül, a ki nem jött el? Micpébe az ÚRnak? És íme, senki sem jött a táborba Jábes Gileád a gyülekezethez. 21,9 Mert megszámlálták a népet, és íme, senki sem volt közülük az ottani Jábes-gileád lakói. 21,10 A gyülekezet pedig tizenkétezer legvitézebb embert küldött oda, és megparancsolta nekik, mondván: Menjetek, és verjétek meg Jábes-gileád lakóit a kard élével, az asszonyokkal és a gyerekekkel. 21:11 Ez az a dolog, amit meg kell tennie: Mindenkit elpusztíttok férfi és minden nő, aki férfival feküdt. 21,12 És találtak Jábes-gileád lakosai között négyszáz fiatalt szüzeket, a kik nem ismertek meg senkit attól, hogy egy férfival háltak volna, és hozták őket a táborba Silóba, amely Kánaán földjén van. 21,13 És az egész gyülekezet küldött néhányat, hogy beszéljenek a fiaival Benjámin, akik a Rimmon sziklában voltak, és békésen hívják őket. 21:14 És Benjámin visszatért abban az időben; és feleséget adtak nekik élve megmentették a jábes-gileádi asszonyokat, és mégis így voltak nem volt elég nekik. 21,15 És megbánta őket a nép Benjámin miatt, mert az Úrnak volt megsértette Izrael törzseit. 21,16 Ekkor a gyülekezet vénei ezt mondták: Mit tegyünk a feleségekért? akik megmaradtak, látva, hogy az asszonyok elpusztulnak Benjáminból? 21,17 És mondának: Legyen örökségük azoknak, akik megmenekülnek Benjámin, hogy egy törzs ne pusztuljon ki Izráelből. 21:18 De ne adjunk nekik feleséget leányaink közül, a fiaiért Megesküdött Izrael, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak! 21,19 Akkor ezt mondták: Íme, az ÚR ünnepe van Silóban minden évben egy hely, amely Bétel északi oldalán van, a keleti oldalon országút, amely felmegy Bételből Sikembe és attól délre Lebonah. 21,20 Ezért megparancsolták Benjámin fiainak, mondván: Menjetek és feküdjetek be várj a szőlőben; 21,21 És lásd, és íme, ha Siló leányai kijönnek táncolni táncol, akkor gyere ki a szőlőből, és fogj el mindenkit, aki az övé Siló leányainak felesége, és menjenek el Benjámin földjére. 21:22 És akkor lesz, amikor atyáik vagy testvéreik hozzánk jönnek panaszkodj, hogy azt mondjuk nekik: Legyetek kedvesek hozzájuk a mieinkért azért, mert nem tartogattuk kinek az ő feleségét a háborúban; nem adott nekik most, hogy vétkesek legyetek. 21,23 Benjámin fiai pedig így tették, és feleségül vették őket a szerint számuk, táncolók, kit elkaptak; és mentek és visszatértek örökségükbe, kijavították a városokat, és ott laktak őket. 21,24 Izrael fiai pedig elmentek onnan abban az időben, mindenki törzsének és családjának, és onnan mentek ki mindenki az ő örökségét. 21,25 Azokban a napokban nem volt király Izráelben, mindenki azt tette, ami volt pont a saját szemében.