bírák
21,1 Izráel férfiai pedig megesküdtek Mispában, mondván: Nem lesz semmi
közülünk adjuk a lányát Benjáminnak feleségül.
21,2 És elment a nép az Isten házához, és ott maradtak estig
Isten előtt felemelték szavukat, és nagyon sírtak;
21,3 És monda: Uram, Izráel Istene, miért történt ez Izráelben?
Egyetlen törzs hiányzik-e ma Izraelből?
21:4 És lőn másnap, hogy a nép korán felkelt és építkezett
ott volt egy oltár, és mutattak be égő- és hálaáldozatot.
21:5 És mondának Izráel fiai: Ki van ott az összes törzs között?
Izrael, a ki nem jött fel a gyülekezettel az ÚRhoz? Nekik
nagy esküt tett arra, aki nem jött fel az Úrhoz
Micpe, mondván: Meg kell halnia.
21,6 Izráel fiai pedig megbánták őket testvérükért, Benjáminért
monda: Egy törzs van ma elszakítva Izraeltől.
21:7 Hogyan tegyünk feleséget a megmaradtaknak, mivel megesküdtünk?
az ÚR, hogy ne adjuk feleségül őket leányaink közül?
21,8 És mondának: Kicsoda az Izráel törzsei közül, a ki nem jött el?
Micpébe az ÚRnak? És íme, senki sem jött a táborba
Jábes Gileád a gyülekezethez.
21,9 Mert megszámlálták a népet, és íme, senki sem volt közülük
az ottani Jábes-gileád lakói.
21,10 A gyülekezet pedig tizenkétezer legvitézebb embert küldött oda,
és megparancsolta nekik, mondván: Menjetek, és verjétek meg Jábes-gileád lakóit
a kard élével, az asszonyokkal és a gyerekekkel.
21:11 Ez az a dolog, amit meg kell tennie: Mindenkit elpusztíttok
férfi és minden nő, aki férfival feküdt.
21,12 És találtak Jábes-gileád lakosai között négyszáz fiatalt
szüzeket, a kik nem ismertek meg senkit attól, hogy egy férfival háltak volna, és hozták
őket a táborba Silóba, amely Kánaán földjén van.
21,13 És az egész gyülekezet küldött néhányat, hogy beszéljenek a fiaival
Benjámin, akik a Rimmon sziklában voltak, és békésen hívják őket.
21:14 És Benjámin visszatért abban az időben; és feleséget adtak nekik
élve megmentették a jábes-gileádi asszonyokat, és mégis így voltak
nem volt elég nekik.
21,15 És megbánta őket a nép Benjámin miatt, mert az Úrnak volt
megsértette Izrael törzseit.
21,16 Ekkor a gyülekezet vénei ezt mondták: Mit tegyünk a feleségekért?
akik megmaradtak, látva, hogy az asszonyok elpusztulnak Benjáminból?
21,17 És mondának: Legyen örökségük azoknak, akik megmenekülnek
Benjámin, hogy egy törzs ne pusztuljon ki Izráelből.
21:18 De ne adjunk nekik feleséget leányaink közül, a fiaiért
Megesküdött Izrael, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
21,19 Akkor ezt mondták: Íme, az ÚR ünnepe van Silóban minden évben
egy hely, amely Bétel északi oldalán van, a keleti oldalon
országút, amely felmegy Bételből Sikembe és attól délre
Lebonah.
21,20 Ezért megparancsolták Benjámin fiainak, mondván: Menjetek és feküdjetek be
várj a szőlőben;
21,21 És lásd, és íme, ha Siló leányai kijönnek táncolni
táncol, akkor gyere ki a szőlőből, és fogj el mindenkit, aki az övé
Siló leányainak felesége, és menjenek el Benjámin földjére.
21:22 És akkor lesz, amikor atyáik vagy testvéreik hozzánk jönnek
panaszkodj, hogy azt mondjuk nekik: Legyetek kedvesek hozzájuk a mieinkért
azért, mert nem tartogattuk kinek az ő feleségét a háborúban;
nem adott nekik most, hogy vétkesek legyetek.
21,23 Benjámin fiai pedig így tették, és feleségül vették őket a szerint
számuk, táncolók, kit elkaptak; és mentek és
visszatértek örökségükbe, kijavították a városokat, és ott laktak
őket.
21,24 Izrael fiai pedig elmentek onnan abban az időben, mindenki
törzsének és családjának, és onnan mentek ki mindenki
az ő örökségét.
21,25 Azokban a napokban nem volt király Izráelben, mindenki azt tette, ami volt
pont a saját szemében.