bírák
17:1 És volt egy ember az Efraim hegyről, akinek neve Mikeás.
17:2 És monda anyjának: Az a tizenegyszáz ezüst sékel
elvettek tőled, amiért átkoztál, és arról is beszéltél
az én fülem, íme, az ezüst velem van; Elvettem. És az anyja
így szólt: Áldott légy az Úr, fiam!
17:3 És miután visszaadta az övének a tizenegyszáz ezüst siklust
anya, mondta az anyja, az ezüstöt teljesen az Úrnak szenteltem
kezemből fiamnak, faragott képet és öntött képet készíteni: most
ezért visszaadom neked.
17:4 De visszaadta a pénzt anyjának; az anyja pedig kettőt vett
száz ezüst sékelt, és odaadta az alapítónak, aki csinálta
annak egy faragott és egy öntött bálvány; és voltak a házában
Micah.
17,5 Mikeás embernek pedig istenek háza volt, és csináltatott egy efódot és teráfokat,
és felszentelte egyik fiát, aki a papja lett.
17,6 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt tette, amit
igaza volt a saját szemében.
17,7 És volt egy ifjú Júda Betleheméből, Júda nemzetségéből,
aki lévita volt, és ott tartózkodott.
17,8 És az ember kiment a városból Júda Betlehemből, hogy ott tartózkodjon.
ahol helyet talált: és elment Efraim hegyére a házhoz
Micahról, ahogy utazott.
17:9 És monda néki Mikeás: Honnan jössz? És monda néki: Én vagyok
egy lévita, Júda Betlehemből, és elmegyek ott tartózkodni, ahol találok a
hely.
17,10 És monda néki Mikeás: Lakj velem, légy atyám és atyám.
pap, és adok neked tíz ezüstsiklust évenként, és a
öltöny és a te élelmezésed. Így hát a lévita bement.
17:11 És a lévita megelégedett azzal az emberrel lakni; a fiatalember pedig az volt
neki, mint az egyik fiának.
17:12 Mikeás pedig felszentelte a lévitát; és az ifjú a papja lett,
és Mikeás házában volt.
17,13 Akkor ezt mondta Mikeás: Most már tudom, hogy az Úr jót tesz velem,
egy levita a papomnak.