bírák 17:1 És volt egy ember az Efraim hegyről, akinek neve Mikeás. 17:2 És monda anyjának: Az a tizenegyszáz ezüst sékel elvettek tőled, amiért átkoztál, és arról is beszéltél az én fülem, íme, az ezüst velem van; Elvettem. És az anyja így szólt: Áldott légy az Úr, fiam! 17:3 És miután visszaadta az övének a tizenegyszáz ezüst siklust anya, mondta az anyja, az ezüstöt teljesen az Úrnak szenteltem kezemből fiamnak, faragott képet és öntött képet készíteni: most ezért visszaadom neked. 17:4 De visszaadta a pénzt anyjának; az anyja pedig kettőt vett száz ezüst sékelt, és odaadta az alapítónak, aki csinálta annak egy faragott és egy öntött bálvány; és voltak a házában Micah. 17,5 Mikeás embernek pedig istenek háza volt, és csináltatott egy efódot és teráfokat, és felszentelte egyik fiát, aki a papja lett. 17,6 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt tette, amit igaza volt a saját szemében. 17,7 És volt egy ifjú Júda Betleheméből, Júda nemzetségéből, aki lévita volt, és ott tartózkodott. 17,8 És az ember kiment a városból Júda Betlehemből, hogy ott tartózkodjon. ahol helyet talált: és elment Efraim hegyére a házhoz Micahról, ahogy utazott. 17:9 És monda néki Mikeás: Honnan jössz? És monda néki: Én vagyok egy lévita, Júda Betlehemből, és elmegyek ott tartózkodni, ahol találok a hely. 17,10 És monda néki Mikeás: Lakj velem, légy atyám és atyám. pap, és adok neked tíz ezüstsiklust évenként, és a öltöny és a te élelmezésed. Így hát a lévita bement. 17:11 És a lévita megelégedett azzal az emberrel lakni; a fiatalember pedig az volt neki, mint az egyik fiának. 17:12 Mikeás pedig felszentelte a lévitát; és az ifjú a papja lett, és Mikeás házában volt. 17,13 Akkor ezt mondta Mikeás: Most már tudom, hogy az Úr jót tesz velem, egy levita a papomnak.