bírák 11,1 A gileádi Jefte pedig hatalmas vitéz volt, és ő volt a parázna fia; Gileád pedig nemzé Jeftét. 11:2 Gileád felesége pedig fiakat szült néki; és felesége fiai felnőttek, és ők kiűzte Jeftét, és monda néki: Nem örökölsz a miénkben apai ház; mert te egy idegen asszony fia vagy. 11,3 Ekkor Jefte elfutott a testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Hiábavaló emberek gyűltek össze Jeftéhez, és kimentek vele. 11:4 És lőn az idők folyamán, hogy Ammon fiai alkottak háború Izrael ellen. 11,5 És úgy történt, hogy amikor Ammon fiai hadat indítottak Izrael ellen, Gileád vénei elmentek, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről: 11,6 És mondának Jeftének: Gyere, légy a mi kapitányunk, hogy harcoljunk. Ammon fiaival. 11,7 Jefte pedig ezt mondta Gileád véneinek: Nem gyűlöltetek-é engem? kiutasítani apám házából? és miért jöttök most hozzám, mikor? bajban vagy? 11:8 Gileád vénei ezt mondták Jeftének: Azért térünk vissza te most, hogy velünk menj, és harcolj a fiai ellen Ammon, és légy fejünk Gileád minden lakója felett. 11,9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha hazahoztok engem hogy harcoljanak Ammon fiai ellen, és az ÚR elébe adja őket én legyek a fejed? 11,10 Gileád vénei ezt mondták Jeftének: Legyen az Úr tanúja minket, ha nem a te szavaid szerint cselekszünk. 11,11 Ekkor elment Jefte Gileád véneivel, és a nép megalkotta őt feje és parancsnoka felettük, és Jefte kimondta minden szavát az ÚR Micpában. 11,12 Jefte követeket küldött az Ammon fiainak királyához, mondván: Mi közöd hozzám, hogy ellenem támadsz harcolni a földemen? 11:13 És válaszolt az Ammon fiainak királya a követeknek Jefte, mert Izrael elvitte földemet, amikor kijöttek onnan Egyiptom Arnontól Jabbokig és Jordánig: most azért békésen helyreállítani azokat a földeket. 11,14 Jefte pedig ismét követeket küldött a fiai királyához Ammon: 11:15 És monda néki: Ezt mondja Jefte: Izrael nem vette el a földet Moáb, sem Ammon fiainak földje: 11,16 De amikor Izrael feljött Egyiptomból, és a pusztában járt a Vörös-tengerig, és eljutott Kádesbe; 11,17 Akkor Izráel követeket küldött Edom királyához, mondván: Engedj, én! kérlek, menj át földeden, de Edom királya nem hallgatott rá ahhoz. És hasonlóképpen küldtek Moáb királyához, de ő nem akart beleegyezni, és Izráel Kádesben lakott. 11,18 Azután átmentek a pusztán, és megkerülték a földet Edom és Moáb földje, és eljött a föld keleti oldalára Moábot, és Arnon túlsó oldalán ütöttek le, de nem jöttek be Moáb határa, mert Arnon volt Moáb határa. 11,19 És követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emoreusok királyához, Heshbon; És monda néki Izráel: Menjünk át, kérünk a te földedet a helyemre. 11,20 De Szihon nem Izraelben bízott abban, hogy átkeljen az ő határán, hanem Szihonban összegyűjtötte egész népét, tábort ütött Jaházban, és harczolt Izrael ellen. 11,21 És átadta az Úr, Izráel Istene Szíhont és egész népét Izráel kezére, és megverték őket, és birtokba vette Izráel egész földjét az amoriták, annak az országnak a lakói. 11,22 És birtokba vették az amoriták minden határát Arnontól egészen Jabbok, és a pusztától egészen a Jordánig. 11,23 Most tehát az ÚR, Izráel Istene kiűzte az emoreusokat régről az ő népe, Izráel, és neked kell-e birtokolni azt? 11:24 Nem akarod-e birtokolni azt, amit Kémós, a te istened ad neked birtokba? Akit tehát kiűz előlünk az Úr, a mi Istenünk, azt fogják birtokolunk. 11,25 És most jobb vagy Báláknál, Cippor fiánál, Moáb? harcolt-e valaha Izrael ellen, vagy harcolt-e valaha is ellene őket, 11,26 Amíg Izrael Hesbonban és városaiban, valamint Aroerben és városaiban lakott, és az összes városokban, amelyek Arnon partja mellett vannak, három száz év? miért nem hoztátok vissza őket ezalatt az idő alatt? 11:27 Ezért nem vétkeztem ellened, de te vétkezel velem a háborúban ellenem: az ÚR, a Bíró legyen ítélet ma a fiai között Izrael és Ammon fiai. 11:28 Ammon fiainak királya azonban nem hallgatott a beszédekre Jeftéről, akit küldött neki. 11,29 Ekkor az ÚR Lelke leszállt Jeftére, és átment Gileád és Manassé, és átkeltek a Gileádbeli Micpén és Mispából Gileádból átment Ammon fiaihoz. 11,30 Jefte pedig fogadalmat tett az ÚRnak, és ezt mondta: Ha kilépsz nem adom kezembe Ammon fiait, 11:31 Akkor lesz minden, ami az én házam ajtaján kijön találkozni fogok velem, amikor békében visszatérek Ammon fiai közül Legyen az Úré, és feláldozom azt egészen égőáldozatul. 11,32 Jefte tehát átment Ammon fiaihoz, hogy harcoljon ellene őket; és az Úr kezébe adta őket. 11:33 És megverte őket Aroertől egészen addig, amíg Minnithbe nem érsz. húsz várost és a szõlõs síkságig egy nagyon nagy területtel levágás. Így az Ammon fiai leigáztak a gyermekek előtt Izraelé. 11,34 Jefte pedig elment Mispába az ő házába, és íme, a lánya dobbal és tánccal jött ki hozzá, és ő volt az egyetlen gyermek; mellette nem volt sem fia, sem lánya. 11,35 És lőn, amikor meglátta őt, megszaggatta ruháit, és azt mondta: Jaj, lányom! nagyon alacsonyra hoztál engem, és te az vagy azok közül, akik megzavarnak engem, mert megnyitottam számat az Úrnak, és én nem mehet vissza. 11,36 És monda néki: Atyám, ha kinyitottad a szádat a Uram, cselekedj velem aszerint, a mi a te szádból származik; mivel az Úr bosszút állt ellened ellenségeiden, még Ammon fiai közül is. 11:37 És monda atyjának: Legyen ez velem: engedj egyedül két hónapig, hogy fel-alá járhassak a hegyeken, és siránkozz a szüzességemen, én és a társaim. 11:38 És monda: Menjetek! És elküldte őt két hónapra, és elment vele társai, és siratták szüzességét a hegyeken. 11:39 És lőn két hónap elteltével, hogy visszatért hozzá apa, aki fogadalma szerint tett vele: és nem ismert férfit. És ez volt a szokás Izraelben, 11:40 Hogy Izrael leányai évről évre elmentek siralni a leányát A gileádi Jefte négy nap egy évben.