Isaiah
64:1 Ó, bárcsak széthasítanád az eget, ha alászállnál!
hogy a hegyek lezúduljanak előtted,
64,2 Mint amikor az olvadó tűz ég, a tűz felforralja a vizet,
hogy ismertté tedd a te nevedet ellenségeid előtt, hogy a nemzetek megismerjék
remegj jelenlétedtől!
64:3 Amikor rettenetes dolgokat műveltél, amire nem számítottunk, eljöttél
le, a hegyek lefolytak előtted.
64:4 Mert a világ kezdete óta az emberek nem hallottak és nem is vettek észre
a fül által, a szem sem látta, oh Isten, rajtad kívül, amije van
felkészült arra, aki őt várja.
64:5 Azzal találkozol, aki örül és igazságot cselekszik, azokkal, akik
emlékezz meg utaidról: íme, megharagszol; mert vétkeztünk:
ezekben van a folyamatosság, és üdvözülünk.
64:6 De mindannyian olyanok vagyunk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan
koszos rongyok; és mindannyian elhalványulunk, mint a levél; és gonoszságainkat, mint a
szél vitt el minket.
64:7 És nincs, aki segítségül hívja a te nevedet, aki fellázítja magát
hogy megragadjon téged, mert elrejtetted orcádat előlünk, és megtetted
megemésztett minket a mi vétkeink miatt.
64:8 Most pedig, Uram, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, te pedig a miénk
fazekas; és mindannyian a te kezed munkái vagyunk.
64:9 Ne haragudj nagyon, Uram, és ne emlékezz örökké a gonoszságra!
Íme, lásd, könyörgünk, mindnyájan a te néped vagyunk.
64,10 A te szent városaid pusztaság, Sion puszta, Jeruzsálem
elhagyatottság.
64,11 Szent és szép házunk van, ahol atyáink dicsértek téged
megégetjük tűzzel, és minden kedves dolgunk elpusztul.
64:12 Tartózkodsz-e ezekért, Uram? tartod-e a tiédet
békét, és nagyon fáj nekünk?