Isaiah 64:1 Ó, bárcsak széthasítanád az eget, ha alászállnál! hogy a hegyek lezúduljanak előtted, 64,2 Mint amikor az olvadó tűz ég, a tűz felforralja a vizet, hogy ismertté tedd a te nevedet ellenségeid előtt, hogy a nemzetek megismerjék remegj jelenlétedtől! 64:3 Amikor rettenetes dolgokat műveltél, amire nem számítottunk, eljöttél le, a hegyek lefolytak előtted. 64:4 Mert a világ kezdete óta az emberek nem hallottak és nem is vettek észre a fül által, a szem sem látta, oh Isten, rajtad kívül, amije van felkészült arra, aki őt várja. 64:5 Azzal találkozol, aki örül és igazságot cselekszik, azokkal, akik emlékezz meg utaidról: íme, megharagszol; mert vétkeztünk: ezekben van a folyamatosság, és üdvözülünk. 64:6 De mindannyian olyanok vagyunk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan koszos rongyok; és mindannyian elhalványulunk, mint a levél; és gonoszságainkat, mint a szél vitt el minket. 64:7 És nincs, aki segítségül hívja a te nevedet, aki fellázítja magát hogy megragadjon téged, mert elrejtetted orcádat előlünk, és megtetted megemésztett minket a mi vétkeink miatt. 64:8 Most pedig, Uram, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, te pedig a miénk fazekas; és mindannyian a te kezed munkái vagyunk. 64:9 Ne haragudj nagyon, Uram, és ne emlékezz örökké a gonoszságra! Íme, lásd, könyörgünk, mindnyájan a te néped vagyunk. 64,10 A te szent városaid pusztaság, Sion puszta, Jeruzsálem elhagyatottság. 64,11 Szent és szép házunk van, ahol atyáink dicsértek téged megégetjük tűzzel, és minden kedves dolgunk elpusztul. 64:12 Tartózkodsz-e ezekért, Uram? tartod-e a tiédet békét, és nagyon fáj nekünk?