Isaiah
52:1 Ébredjetek, ébredjetek; Vedd fel erődet, Sion; vedd fel a gyönyörűségedet
ruhák, ó, Jeruzsálem, a szent város, mert ezentúl nem lesz többé
jöjjenek be hozzád a körülmetéletlenek és tisztátalanok.
52:2 Rázd fel magad a porból; kelj fel, és ülj le, ó, Jeruzsálem!
szabadulj meg nyakad bilincseitől, Sion fogoly leánya!
52:3 Mert ezt mondja az Úr: Ingyen eladtátok magatokat; és ti
pénz nélkül váltják be.
52:4 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Régen ment le népem Egyiptomba
ott tartózkodni; és az asszír ok nélkül elnyomta őket.
52:5 Most tehát mim van itt, azt mondja az Úr, hogy népemet elfogták
semmiért? akik uralkodnak rajtuk, üvöltésre késztetik őket, mondja a
LORD; és a nevemet folyton minden nap gyalázzák.
52:6 Azért ismeri meg népem az én nevemet, azért ismeri meg
azon a napon, amikor én vagyok, aki beszélek: íme, én vagyok az.
52:7 Milyen szépek a hegyeken a jót hozó lábai
hírt, amely békét hirdet; ami jó hírt hoz, az
üdvösséget hirdet; aki ezt mondja Sionnak: A te Istened uralkodik!
52:8 Őrzőid felemelik a hangot; együtt hangoznak
énekeljetek, mert szemről-szemre látnak, amikor visszahoz az Úr
Sion.
52,9 Örvendezzetek, énekeljetek együtt, Jeruzsálem puszta helyei!
az Úr megvigasztalta népét, megváltotta Jeruzsálemet.
52:10 Az Úr feltárta szent karját minden nemzet szemei előtt; és
a föld minden határa meglátja Istenünk üdvösségét.
52:11 Menjetek el, távozzatok, menjetek ki onnan, ne érintsetek tisztátalant; megy
ti az ő közepéből; legyetek tiszták, kik hordjátok az edényeket
LORD.
52:12 Mert ne sietve menjetek ki, és ne meneküljetek, mert az Úr akarja
menj előtted; és Izráel Istene lesz a jutalmad.
52:13 Íme, az én szolgám okosan cselekszik, felmagasztaltatik és
magasztalni, és nagyon magas.
52:14 Mint sokan csodálkoztak rajtad; arcképe mindennél jobban el volt rontva
ember, és alakja több, mint az emberek fiai:
52:15 Így hint meg sok nemzetet; a királyok befogják a szájukat
mert amit nem mondtak el nekik, azt meglátják; és az
amit nem hallottak, meggondolják.