Isaiah 52:1 Ébredjetek, ébredjetek; Vedd fel erődet, Sion; vedd fel a gyönyörűségedet ruhák, ó, Jeruzsálem, a szent város, mert ezentúl nem lesz többé jöjjenek be hozzád a körülmetéletlenek és tisztátalanok. 52:2 Rázd fel magad a porból; kelj fel, és ülj le, ó, Jeruzsálem! szabadulj meg nyakad bilincseitől, Sion fogoly leánya! 52:3 Mert ezt mondja az Úr: Ingyen eladtátok magatokat; és ti pénz nélkül váltják be. 52:4 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Régen ment le népem Egyiptomba ott tartózkodni; és az asszír ok nélkül elnyomta őket. 52:5 Most tehát mim van itt, azt mondja az Úr, hogy népemet elfogták semmiért? akik uralkodnak rajtuk, üvöltésre késztetik őket, mondja a LORD; és a nevemet folyton minden nap gyalázzák. 52:6 Azért ismeri meg népem az én nevemet, azért ismeri meg azon a napon, amikor én vagyok, aki beszélek: íme, én vagyok az. 52:7 Milyen szépek a hegyeken a jót hozó lábai hírt, amely békét hirdet; ami jó hírt hoz, az üdvösséget hirdet; aki ezt mondja Sionnak: A te Istened uralkodik! 52:8 Őrzőid felemelik a hangot; együtt hangoznak énekeljetek, mert szemről-szemre látnak, amikor visszahoz az Úr Sion. 52,9 Örvendezzetek, énekeljetek együtt, Jeruzsálem puszta helyei! az Úr megvigasztalta népét, megváltotta Jeruzsálemet. 52:10 Az Úr feltárta szent karját minden nemzet szemei előtt; és a föld minden határa meglátja Istenünk üdvösségét. 52:11 Menjetek el, távozzatok, menjetek ki onnan, ne érintsetek tisztátalant; megy ti az ő közepéből; legyetek tiszták, kik hordjátok az edényeket LORD. 52:12 Mert ne sietve menjetek ki, és ne meneküljetek, mert az Úr akarja menj előtted; és Izráel Istene lesz a jutalmad. 52:13 Íme, az én szolgám okosan cselekszik, felmagasztaltatik és magasztalni, és nagyon magas. 52:14 Mint sokan csodálkoztak rajtad; arcképe mindennél jobban el volt rontva ember, és alakja több, mint az emberek fiai: 52:15 Így hint meg sok nemzetet; a királyok befogják a szájukat mert amit nem mondtak el nekik, azt meglátják; és az amit nem hallottak, meggondolják.