Isaiah 51:1 Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az igazságot keresitek ÚR: tekints a sziklára, ahonnan kivágtak, és a gödör üregére ahonnan ástak. 51:2 Tekints Ábrahámra, atyádra és Sárára, aki szült téged, mert én magához hívatta, megáldotta és megsokasította. 51:3 Mert az Úr megvigasztalja Siont, megvigasztalja minden pusztaságát; és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagát olyanná, mint az az ÚR kertje; öröm és vígasság található benne, hálaadás, és a dallam hangja. 51:4 Hallgassatok rám, népem; és hallgass meg engem, nemzetem! belőlem indul ki, és ítéletemet világosságnak adom az embereké. 51:5 Közel van az én igazságom; üdvösségem eljött, és karjaim ítéli a népet; a szigetek várnak rám és az én karomra bíznak-e. 51,6 Emeljétek fel szemeiteket az égre, és tekintsetek lent a földre, mert az egek elenyésznek, mint a füst, és a föld megöregszik mint egy ruha, és a benne lakók hasonlóképpen halnak meg: de az én szabadításom örökké megmarad, és az én igazságom nem lesz meg megszüntették. 51:7 Hallgassatok rám, ti, akik ismeritek az igazságot, a nép, amelynek szívében van az én törvényem; ne féljetek az emberek gyalázatától, és ne féljetek szidalmaikat. 51:8 Mert a moly megemészti őket, mint a ruhát, és megeszi a féreg mint a gyapjú, de az én igazságom örökké megmarad, és az én szabadításom nemzedékről nemzedékre. 51:9 Ébredj, ébredj, öltözz fel, ó, az Úr karja! ébren, mint a ősi időkben, a régi generációkban. Nem te vágtál? Ráháb, és megsebesítette a sárkányt? 51:10 Nem te vagy az, aki kiszárítottad a tengert, a nagy mélység vizét; amely a tenger mélyét a megváltottak útjává tette felett? 51:11 Ezért visszatérnek az ÚR megváltottai, és énekelve jönnek Sionig; és örök öröm lesz fejükön szerezzen örömet és örömet; és elszáll a bánat és a gyász. 51:12 Én, sőt én vagyok az, aki vigasztallak: ki vagy te, hogy te féljetek az embertől, aki meghal, és az embernek fiától, aki meg fog halni fűnek készült; 51:13 És felejtsd el az Urat, a te alkotódat, aki kinyújtotta az eget, és lefektette a föld alapjait; és félt folyamatosan minden nap az elnyomó dühe miatt, mintha ő készek voltak elpusztítani? és hol van az elnyomó dühe? 51:14 A foglyul ejtett száműzetés siet, hogy elszabaduljon, és meglegyen ne haljon meg a gödörben, és ne fogyjon el a kenyere. 51,15 De én vagyok az Úr, a te Istened, aki kettéválasztottam a tengert, akinek hullámai zúgtak. Seregek Ura az ő neve. 51:16 És a szádba adtam szavaimat, és betakarlak téged kezem árnyéka, hogy elültessem az eget, és leterítsem a föld alapjait, és mondd Sionnak: Te vagy az én népem. 51,17 Ébredj, ébredj, kelj fel, Jeruzsálem, aki ittál ÚR az ő haragjának poharát; megittad a pohár hordalékát remegve kicsavarta őket. 51:18 Nincs, aki vezesse őt az összes fia között, akiket elhozott tovább; és nincs senki, aki megfogná őt minden fia hogy ő nevelte fel. 51:19 Ez a két dolog jutott el hozzád; ki fog téged sajnálni? pusztulás és pusztulás, éhínség és kard: ki által vigasztaljam meg? 51,20 A te fiaid elájultak, minden utca élén hevernek, mint egy vad bika hálóban: tele vannak az Úr haragjával, feddésével a te Istened. 51:21 Azért halld ezt, te nyomorult és részeg, de ne bortól! 51:22 Ezt mondja a te Urad, az ÚR, és a te Istened, aki az ő ügyét pereli. emberek, íme, kivettem kezedből a remegés kelyhét, még haragom poharának iszapot; többé ne igyál belőle: 51:23 Hanem azoknak a kezébe adom, akik nyomorgatnak; amelyek rendelkeznek így szólt a lelkedhez: Hajolj meg, hogy átmehessünk; test, mint a föld, és mint az utca, azoknak, akik átmentek.