Isaiah
51:1 Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az igazságot keresitek
ÚR: tekints a sziklára, ahonnan kivágtak, és a gödör üregére
ahonnan ástak.
51:2 Tekints Ábrahámra, atyádra és Sárára, aki szült téged, mert én
magához hívatta, megáldotta és megsokasította.
51:3 Mert az Úr megvigasztalja Siont, megvigasztalja minden pusztaságát;
és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagát olyanná, mint az
az ÚR kertje; öröm és vígasság található benne,
hálaadás, és a dallam hangja.
51:4 Hallgassatok rám, népem; és hallgass meg engem, nemzetem!
belőlem indul ki, és ítéletemet világosságnak adom
az embereké.
51:5 Közel van az én igazságom; üdvösségem eljött, és karjaim
ítéli a népet; a szigetek várnak rám és az én karomra
bíznak-e.
51,6 Emeljétek fel szemeiteket az égre, és tekintsetek lent a földre, mert
az egek elenyésznek, mint a füst, és a föld megöregszik
mint egy ruha, és a benne lakók hasonlóképpen halnak meg:
de az én szabadításom örökké megmarad, és az én igazságom nem lesz meg
megszüntették.
51:7 Hallgassatok rám, ti, akik ismeritek az igazságot, a nép, amelynek szívében van
az én törvényem; ne féljetek az emberek gyalázatától, és ne féljetek
szidalmaikat.
51:8 Mert a moly megemészti őket, mint a ruhát, és megeszi a féreg
mint a gyapjú, de az én igazságom örökké megmarad, és az én szabadításom
nemzedékről nemzedékre.
51:9 Ébredj, ébredj, öltözz fel, ó, az Úr karja! ébren, mint a
ősi időkben, a régi generációkban. Nem te vágtál?
Ráháb, és megsebesítette a sárkányt?
51:10 Nem te vagy az, aki kiszárítottad a tengert, a nagy mélység vizét;
amely a tenger mélyét a megváltottak útjává tette
felett?
51:11 Ezért visszatérnek az ÚR megváltottai, és énekelve jönnek
Sionig; és örök öröm lesz fejükön
szerezzen örömet és örömet; és elszáll a bánat és a gyász.
51:12 Én, sőt én vagyok az, aki vigasztallak: ki vagy te, hogy te
féljetek az embertől, aki meghal, és az embernek fiától, aki meg fog halni
fűnek készült;
51:13 És felejtsd el az Urat, a te alkotódat, aki kinyújtotta
az eget, és lefektette a föld alapjait; és félt
folyamatosan minden nap az elnyomó dühe miatt, mintha ő
készek voltak elpusztítani? és hol van az elnyomó dühe?
51:14 A foglyul ejtett száműzetés siet, hogy elszabaduljon, és meglegyen
ne haljon meg a gödörben, és ne fogyjon el a kenyere.
51,15 De én vagyok az Úr, a te Istened, aki kettéválasztottam a tengert, akinek hullámai zúgtak.
Seregek Ura az ő neve.
51:16 És a szádba adtam szavaimat, és betakarlak téged
kezem árnyéka, hogy elültessem az eget, és leterítsem
a föld alapjait, és mondd Sionnak: Te vagy az én népem.
51,17 Ébredj, ébredj, kelj fel, Jeruzsálem, aki ittál
ÚR az ő haragjának poharát; megittad a pohár hordalékát
remegve kicsavarta őket.
51:18 Nincs, aki vezesse őt az összes fia között, akiket elhozott
tovább; és nincs senki, aki megfogná őt minden fia
hogy ő nevelte fel.
51:19 Ez a két dolog jutott el hozzád; ki fog téged sajnálni?
pusztulás és pusztulás, éhínség és kard: ki által
vigasztaljam meg?
51,20 A te fiaid elájultak, minden utca élén hevernek, mint egy
vad bika hálóban: tele vannak az Úr haragjával, feddésével
a te Istened.
51:21 Azért halld ezt, te nyomorult és részeg, de ne bortól!
51:22 Ezt mondja a te Urad, az ÚR, és a te Istened, aki az ő ügyét pereli.
emberek, íme, kivettem kezedből a remegés kelyhét,
még haragom poharának iszapot; többé ne igyál belőle:
51:23 Hanem azoknak a kezébe adom, akik nyomorgatnak; amelyek rendelkeznek
így szólt a lelkedhez: Hajolj meg, hogy átmehessünk;
test, mint a föld, és mint az utca, azoknak, akik átmentek.