Isaiah 50,1 Ezt mondja az Úr: Hol van anyád válólevele? kit tettem el? vagy melyik hitelezőm az, akinek eladtam te? Íme, a ti vétkeitekért eladtátok magatokat és a magatokért a vétkeket el kell hagyni az anyáddal. 50:2 Miért nem volt senki, amikor eljöttem? amikor hívtam, nem volt ott válaszolni? Megrövidült-e egyáltalán a kezem, hogy nem tudja megváltani? vagy nekem van nincs erő szállítani? íme, az én dorgálásomra kiszárítom a tengert, teszem a folyók pusztaság: halaik büdösek, mert nincs víz, és haldoklik a szomjan. 50,3 Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát teszek övékké burkolat. 50:4 Az Úr Isten adta nekem a tudósok nyelvét, hogy tudjam hogyan szóljon egy szót annak idején, aki megfáradt: felébreszti a reggelt reggelre felébreszti fülemet, hogy halljam, mint a tanult. 50:5 Az Úr Isten kinyitotta fülemet, és én sem voltam lázadó visszafordult. 50:6 Hátamat a ütőknek adtam, és arcomat a leszakadóknak a haj: Nem rejtettem el arcomat a szégyentől és a köpködéstől. 50:7 Mert az Úr Isten megsegít engem; ezért nem fogok megzavarni: ezért olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, és tudom, hogy nem teszem szégyell. 50:8 Közel van az, aki megigazít engem; ki fog velem vitázni? álljunk meg együtt: ki az ellenfelem? hadd jöjjön közel hozzám. 50:9 Íme, az Úr Isten megsegít engem; ki az, aki elítél engem? íme, mindnyájan megöregednek, mint a ruha; a moly megemészti őket. 50:10 Ki az közületek, aki féli az Urat, és hallgat az ő szavára? szolga, aki sötétségben jár, és nincs világossága? hadd bízzon benne az Úr nevét, és maradj az ő Istenénél. 50,11 Íme, mindnyájan, akik tüzet gyújtok, és körülveszitek magatokat szikrák: járjatok tüzetek fényében és szikráitokban felgyújtotta. Ezt az én kezemből kapjátok; bánatban lefekszel.