Isaiah
50,1 Ezt mondja az Úr: Hol van anyád válólevele?
kit tettem el? vagy melyik hitelezőm az, akinek eladtam
te? Íme, a ti vétkeitekért eladtátok magatokat és a magatokért
a vétkeket el kell hagyni az anyáddal.
50:2 Miért nem volt senki, amikor eljöttem? amikor hívtam, nem volt ott
válaszolni? Megrövidült-e egyáltalán a kezem, hogy nem tudja megváltani? vagy nekem van
nincs erő szállítani? íme, az én dorgálásomra kiszárítom a tengert, teszem a
folyók pusztaság: halaik büdösek, mert nincs víz, és
haldoklik a szomjan.
50,3 Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát teszek övékké
burkolat.
50:4 Az Úr Isten adta nekem a tudósok nyelvét, hogy tudjam
hogyan szóljon egy szót annak idején, aki megfáradt: felébreszti a reggelt
reggelre felébreszti fülemet, hogy halljam, mint a tanult.
50:5 Az Úr Isten kinyitotta fülemet, és én sem voltam lázadó
visszafordult.
50:6 Hátamat a ütőknek adtam, és arcomat a leszakadóknak
a haj: Nem rejtettem el arcomat a szégyentől és a köpködéstől.
50:7 Mert az Úr Isten megsegít engem; ezért nem fogok megzavarni:
ezért olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, és tudom, hogy nem teszem
szégyell.
50:8 Közel van az, aki megigazít engem; ki fog velem vitázni? álljunk meg
együtt: ki az ellenfelem? hadd jöjjön közel hozzám.
50:9 Íme, az Úr Isten megsegít engem; ki az, aki elítél engem? íme,
mindnyájan megöregednek, mint a ruha; a moly megemészti őket.
50:10 Ki az közületek, aki féli az Urat, és hallgat az ő szavára?
szolga, aki sötétségben jár, és nincs világossága? hadd bízzon benne
az Úr nevét, és maradj az ő Istenénél.
50,11 Íme, mindnyájan, akik tüzet gyújtok, és körülveszitek magatokat
szikrák: járjatok tüzetek fényében és szikráitokban
felgyújtotta. Ezt az én kezemből kapjátok; bánatban lefekszel.