Isaiah 49:1 Hallgassatok rám, ti szigetek! és hallgassatok távolról jöttek; Az Úr az anyaméhtől fogva hívott engem; anyám beléből alkotott a nevem említése. 49:2 És olyanná tette számat, mint egy éles kard; a keze árnyékában elrejtett engem, és csiszolt szárat csinált belőlem? a tegezébe bújt nekem; 49:3 És monda nékem: Te vagy az én szolgám, Izrael, akiben leszek megdicsőült. 49:4 Akkor azt mondtam: Hiába fáradoztam, erőmet áldoztam hiába és hiába, de az én ítéletem az Úrnál van, és az én ítéletem dolgozz Istenemmel. 49,5 És most, azt mondja az Úr, aki engem anyaméhtől fogva szolgává formált, hogy visszahozzam hozzá Jákóbot, ha Izráel nem is gyűlik össze, én mégis dicsőüljetek az Úr szemei előtt, és az én Istenem lesz az én erősségem. 49:6 És monda: Könnyű dolog, hogy a szolgám legyél emelje fel Jákob törzseit, és állítsa helyre Izráel megmentettjeit: I ad téged a pogányok világosságául is, hogy az enyém legyél üdvösség a föld végéig. 49,7 Ezt mondja neki az Úr, Izrael Megváltója és Szentje akit az ember megvet, akit a nemzet utál, annak szolgája uralkodók, királyok látnak és támadnak, fejedelmek is imádnak, mert a hűséges ÚRtól és Izráel Szentjétől, és meglesz válassz téged. 49:8 Ezt mondja az Úr: Jó időben meghallgattalak téged, és a az üdvösség napján megsegítelek, megőrizlek és adok te a nép szövetségéül, hogy megalapítsd a földet, hogy megerősítsd örökölje az elhagyatott örökséget; 49:9 Hogy ezt mondd a foglyoknak: Menjetek ki! azoknak, akik benne vannak sötétség, mutasd meg magad. Az utakon táplálkoznak, és az ő utakon legelők legyenek minden magas helyen. 49:10 Nem éheznek és nem szomjaznak; sem a meleg, sem a nap nem sújt mert aki könyörül rajtuk, az vezeti őket, méghozzá a vízforrások vezeti őket. 49,11 És minden hegyemet úttá teszem, és országútjaim lesznek emelkedett. 49:12 Íme, ezek messziről jönnek, és íme, ezek északról és nyugatról; ezeket pedig Sinim földjéről. 49:13 Énekeljetek egek; és örülj, ó föld; és kitör az éneklés, O hegyek: mert az Úr megvigasztalta népét, és megkönyörül szenvedőire. 49:14 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, és az én Uram elfelejtett engem. 49:15 Elfelejtheti-e az asszony a szoptató gyermekét, hogy ne legyen? részvét az ő méhének fia iránt? igen, ők elfelejthetik, de én nem felejts el téged. 49:16 Íme, tenyeremre véstelek téged; a te falaid folyton előttem. 49:17 A te fiaid sietnek; a te pusztítóid és akik alkottak téged hulladék száll ki belőled. 49:18 Emeld fel szemeidet körös-körül, és íme: ezek mind összegyűlnek együtt, és eljön hozzád. Élek én, azt mondja az ÚR, bizonyára öltöztesd fel mindet, mint egy díszt, és kösd magadra, ahogy egy menyasszony teszi. 49,19 A te pusztaságodért és puszta helyeidért, és pusztulásod földjéért, még most is túl szűk lesz a lakosok, és azok miatt elnyelt téged messze lesz. 49,20 A fiaid, akiket szülsz, miután a másikat elveszted, ismét azt mondják a füled hallatára: Túl szűk nekem a hely: add helyet nekem, ahol lakhatok. 49:21 Akkor ezt mondd a te szívedben: Ki szülte nekem ezeket? elvesztettem a gyermekeimet, és elhagyatott vagyok, fogoly, és eltávolodtam innen? és ki hozta fel ezeket? Íme, egyedül maradtam; ezek, hol voltak? 49:22 Ezt mondja az Úr Isten: Íme, felemelem kezemet az emberhez Pogányok, és állítsd fel zászlómat a népnek, és elhozzák a te fiak a karjukban, és a te leányaidat hordozzák magukon vállak. 49:23 És királyok lesznek a te szoptató atyáid, és királynőik a te szoptatóid anyák: leborulnak előtted arccal a föld felé, és nyald fel lábaid porát; és megtudod, hogy én vagyok az Uram, mert nem szégyenülnek meg, akik engem várnak. 49:24 Vegyék-e el a prédát a hatalmastól, vagy a törvényes fogolytól? szállított? 49:25 De ezt mondja az Úr: Még a hatalmasok foglyait is elviszik el, és a rettenetesek prédája szabadul, mert én akarom harcolj azzal, aki veled vitázik, és én megmentem a te gyermekek. 49:26 És saját testükkel legeltetem azokat, akik elnyomnak téged; és ők megrészegednek saját vérüktől, mint édes bortól, és minden hústól megtudják, hogy én, az Úr, vagyok a te szabadítód és a te megváltód, a hatalmas Az egyik Jacob.