Isaiah
49:1 Hallgassatok rám, ti szigetek! és hallgassatok távolról jöttek; Az Úr
az anyaméhtől fogva hívott engem; anyám beléből alkotott
a nevem említése.
49:2 És olyanná tette számat, mint egy éles kard; a keze árnyékában
elrejtett engem, és csiszolt szárat csinált belőlem? a tegezébe bújt
nekem;
49:3 És monda nékem: Te vagy az én szolgám, Izrael, akiben leszek
megdicsőült.
49:4 Akkor azt mondtam: Hiába fáradoztam, erőmet áldoztam
hiába és hiába, de az én ítéletem az Úrnál van, és az én ítéletem
dolgozz Istenemmel.
49,5 És most, azt mondja az Úr, aki engem anyaméhtől fogva szolgává formált,
hogy visszahozzam hozzá Jákóbot, ha Izráel nem is gyűlik össze, én mégis
dicsőüljetek az Úr szemei előtt, és az én Istenem lesz az én erősségem.
49:6 És monda: Könnyű dolog, hogy a szolgám legyél
emelje fel Jákob törzseit, és állítsa helyre Izráel megmentettjeit: I
ad téged a pogányok világosságául is, hogy az enyém legyél
üdvösség a föld végéig.
49,7 Ezt mondja neki az Úr, Izrael Megváltója és Szentje
akit az ember megvet, akit a nemzet utál, annak szolgája
uralkodók, királyok látnak és támadnak, fejedelmek is imádnak, mert
a hűséges ÚRtól és Izráel Szentjétől, és meglesz
válassz téged.
49:8 Ezt mondja az Úr: Jó időben meghallgattalak téged, és a
az üdvösség napján megsegítelek, megőrizlek és adok
te a nép szövetségéül, hogy megalapítsd a földet, hogy megerősítsd
örökölje az elhagyatott örökséget;
49:9 Hogy ezt mondd a foglyoknak: Menjetek ki! azoknak, akik benne vannak
sötétség, mutasd meg magad. Az utakon táplálkoznak, és az ő utakon
legelők legyenek minden magas helyen.
49:10 Nem éheznek és nem szomjaznak; sem a meleg, sem a nap nem sújt
mert aki könyörül rajtuk, az vezeti őket, méghozzá a
vízforrások vezeti őket.
49,11 És minden hegyemet úttá teszem, és országútjaim lesznek
emelkedett.
49:12 Íme, ezek messziről jönnek, és íme, ezek északról és
nyugatról; ezeket pedig Sinim földjéről.
49:13 Énekeljetek egek; és örülj, ó föld; és kitör az éneklés, O
hegyek: mert az Úr megvigasztalta népét, és megkönyörül
szenvedőire.
49:14 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, és az én Uram elfelejtett engem.
49:15 Elfelejtheti-e az asszony a szoptató gyermekét, hogy ne legyen?
részvét az ő méhének fia iránt? igen, ők elfelejthetik, de én nem
felejts el téged.
49:16 Íme, tenyeremre véstelek téged; a te falaid
folyton előttem.
49:17 A te fiaid sietnek; a te pusztítóid és akik alkottak téged
hulladék száll ki belőled.
49:18 Emeld fel szemeidet körös-körül, és íme: ezek mind összegyűlnek
együtt, és eljön hozzád. Élek én, azt mondja az ÚR, bizonyára
öltöztesd fel mindet, mint egy díszt, és kösd magadra,
ahogy egy menyasszony teszi.
49,19 A te pusztaságodért és puszta helyeidért, és pusztulásod földjéért,
még most is túl szűk lesz a lakosok, és azok miatt
elnyelt téged messze lesz.
49,20 A fiaid, akiket szülsz, miután a másikat elveszted,
ismét azt mondják a füled hallatára: Túl szűk nekem a hely: add
helyet nekem, ahol lakhatok.
49:21 Akkor ezt mondd a te szívedben: Ki szülte nekem ezeket?
elvesztettem a gyermekeimet, és elhagyatott vagyok, fogoly, és eltávolodtam
innen? és ki hozta fel ezeket? Íme, egyedül maradtam; ezek,
hol voltak?
49:22 Ezt mondja az Úr Isten: Íme, felemelem kezemet az emberhez
Pogányok, és állítsd fel zászlómat a népnek, és elhozzák a te
fiak a karjukban, és a te leányaidat hordozzák magukon
vállak.
49:23 És királyok lesznek a te szoptató atyáid, és királynőik a te szoptatóid
anyák: leborulnak előtted arccal a föld felé,
és nyald fel lábaid porát; és megtudod, hogy én vagyok az
Uram, mert nem szégyenülnek meg, akik engem várnak.
49:24 Vegyék-e el a prédát a hatalmastól, vagy a törvényes fogolytól?
szállított?
49:25 De ezt mondja az Úr: Még a hatalmasok foglyait is elviszik
el, és a rettenetesek prédája szabadul, mert én akarom
harcolj azzal, aki veled vitázik, és én megmentem a te
gyermekek.
49:26 És saját testükkel legeltetem azokat, akik elnyomnak téged; és ők
megrészegednek saját vérüktől, mint édes bortól, és minden hústól
megtudják, hogy én, az Úr, vagyok a te szabadítód és a te megváltód, a hatalmas
Az egyik Jacob.