Isaiah 48,1 Halljátok ezt, Jákób háza, akiket Izráel nevéről neveztek! és Júda vizeiből jöttek ki, akik a névre esküsznek az ÚRról, és említsd Izráel Istenét, de nem igaz, sem az igazságosságban. 48:2 Mert a szent városnak nevezik magukat, és azon maradnak Izrael Istene; A Seregek Ura az ő neve. 48:3 Az előbbieket kezdettől fogva hirdettem; és mentek kijött a számból, és megmutattam nekik; Hirtelen megcsináltam őket, és ők megvalósult. 48,4 Mert tudtam, hogy makacs vagy, és a nyakad vas ina, és a homlokod réz; 48:5 Kezdettől fogva hirdettem néked; mielőtt arra jutott volna múlott, megmutattam neked, nehogy azt mondd: Bálványom tette megparancsolta nekik, faragott és öntött képem. 48:6 Hallottad, lásd mindezt; és nem akarod kijelenteni? megmutattam te új dolgokat ebből az időből, még a rejtett dolgokat is, de nem tetted ismerni őket. 48:7 Most teremtettek, és nem kezdettől fogva; még a nap előtt amikor nem hallottad őket; nehogy azt mondd: Íme, én tudtam őket. 48:8 Igen, nem hallottad; igen, nem tudtad; igen, onnantól kezdve a te füled nem nyílt meg, mert tudtam, hogy sokat cselekszel árulkodóan, és az anyaméhtől fogva törvényszegőnek nevezték. 48,9 Az én nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért tartózkodj érted, hogy el ne vágjam. 48:10 Íme, megtisztítottalak téged, de nem ezüsttel; Téged választottalak be a nyomorúság kohója. 48:11 A magam kedvéért, sőt a magam kedvéért megteszem, mert hogyan? szennyezett legyen a nevem? és nem adom dicsőségemet másnak. 48:12 Hallgass rám, Jákób és Izrael, elhívott! én vagyok ő; én vagyok az első, Én is az utolsó vagyok. 48:13 Az én kezem alapozta meg a földet, és az én jobbom átívelte az egeket: mikor kiáltom őket, együtt kelnek fel. 48:14 Gyűljetek össze mindnyájan, és hallgassatok; amely közülük kijelentette ezek a dolgok? Szerette őt az ÚR, kedvét teljesíti Babilon, és karja a káldeusokon lesz. 48:15 Én, sőt én szóltam; igen, hívtam őt: elhoztam és boldoggá teszi az útját. 48:16 Jöjjetek hozzám, halljátok ezt; Nem beszéltem titokban a kezdet; mióta volt, ott vagyok, és most az Úr Isten, és az ő Lelke küldött engem. 48:17 Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izráel Szentje; Én vagyok az ÚR a te Istened, aki arra tanít, hogy hasznot hozz, aki az úton vezet hogy menned kell. 48:18 Ó, bárcsak hallgattál volna parancsolataira! akkor békéd lett volna mint a folyó, és a te igazságod, mint a tenger hullámai: 48,19 A te magod is olyan volt, mint a homok, és a te beleid utódai ennek kavicsa; a nevét nem kellett volna levágni és megsemmisíteni előttem. 48,20 Menjetek ki Babilonból, meneküljetek a káldeusok elől énekelve hirdessétek, mondjátok ezt, mondjátok el a föld végéig; mondjátok: Megváltotta az Úr az ő szolgáját, Jákóbot. 48:21 És nem szomjaztak, amikor átvezette őket a pusztán: ő okozta a sziklából kifolyni nekik a vizek: a sziklát is meghasítja, és kitörtek a vizek. 48:22 Nincs békesség a gonoszoknak, azt mondja az Úr.