Isaiah
46:1 Bel leborul, Nébó meghajlik, bálványaik a vadállatokon voltak, és
a szarvasmarhákon: a hintóid nehéz volt; terhet jelentenek
a fáradt vadállat.
46:2 Együtt lehajolnak, leborulnak; nem tudták leadni a terhet,
de maguk is fogságba kerültek.
46:3 Hallgass rám, Jákób háza, és a háznak minden maradéka
Izrael, amelyeket a hasamból hordozok, amelyeket a hasamból hordozok
méh:
46:4 Öregségedig én vagyok az; és még a szőrszálakat is viszem
te: én alkottam, és én viselem; sőt én viszem és megszabadítom
te.
46:5 Kihez hasonlítsatok engem, és kihez tegyetek egyenlővé, és kihez hasonlítsatok, hogy tudjunk
lenni, mint?
46:6 Aranyat pazarolnak ki a zacskóból, ezüstöt mérnek a mérlegben, és
ötvöst bérelni; és istenné teszi: leesnek, igen, ők
imádat.
46:7 Vállán viszik, viszik és az övébe helyezik
helyére, és ő áll; nem távolít el helyéről: igen, egyet
kiáltani fog hozzá, de nem tud válaszolni, sem kimenteni az övéből
baj.
46:8 Emlékezzetek erre, és mutassátok meg magatokat férfiaknak: jusson eszetekbe, ó ti!
törvényszegők.
46:9 Emlékezzetek meg a régi dolgokról, mert én vagyok az Isten, és nincsen más;
Én vagyok Isten, és nincs hozzám hasonló,
46:10 Kezdettől fogva hirdeti a véget, és ősidőktől fogva a dolgokat
amelyek még nem történtek meg, mondván: Tanácsom megállja a helyét, és mindent megteszek
örömömre:
46:11 Hívok egy ragadozó madarat keletről, azt az embert, aki végrehajtja tanácsomat
messzi vidékről: igen, szóltam, meg is valósítom;
Elhatároztam, meg is fogom tenni.
46:12 Hallgassatok rám, kemény lelkűek, akik távol vagytok az igazságtól!
46:13 Közelítem igazságomat; nem lesz messze, és az én üdvösségem
nem késlek, és Sionba helyezem az üdvösséget Izráelnek, dicsőségemnek.