Isaiah 46:1 Bel leborul, Nébó meghajlik, bálványaik a vadállatokon voltak, és a szarvasmarhákon: a hintóid nehéz volt; terhet jelentenek a fáradt vadállat. 46:2 Együtt lehajolnak, leborulnak; nem tudták leadni a terhet, de maguk is fogságba kerültek. 46:3 Hallgass rám, Jákób háza, és a háznak minden maradéka Izrael, amelyeket a hasamból hordozok, amelyeket a hasamból hordozok méh: 46:4 Öregségedig én vagyok az; és még a szőrszálakat is viszem te: én alkottam, és én viselem; sőt én viszem és megszabadítom te. 46:5 Kihez hasonlítsatok engem, és kihez tegyetek egyenlővé, és kihez hasonlítsatok, hogy tudjunk lenni, mint? 46:6 Aranyat pazarolnak ki a zacskóból, ezüstöt mérnek a mérlegben, és ötvöst bérelni; és istenné teszi: leesnek, igen, ők imádat. 46:7 Vállán viszik, viszik és az övébe helyezik helyére, és ő áll; nem távolít el helyéről: igen, egyet kiáltani fog hozzá, de nem tud válaszolni, sem kimenteni az övéből baj. 46:8 Emlékezzetek erre, és mutassátok meg magatokat férfiaknak: jusson eszetekbe, ó ti! törvényszegők. 46:9 Emlékezzetek meg a régi dolgokról, mert én vagyok az Isten, és nincsen más; Én vagyok Isten, és nincs hozzám hasonló, 46:10 Kezdettől fogva hirdeti a véget, és ősidőktől fogva a dolgokat amelyek még nem történtek meg, mondván: Tanácsom megállja a helyét, és mindent megteszek örömömre: 46:11 Hívok egy ragadozó madarat keletről, azt az embert, aki végrehajtja tanácsomat messzi vidékről: igen, szóltam, meg is valósítom; Elhatároztam, meg is fogom tenni. 46:12 Hallgassatok rám, kemény lelkűek, akik távol vagytok az igazságtól! 46:13 Közelítem igazságomat; nem lesz messze, és az én üdvösségem nem késlek, és Sionba helyezem az üdvösséget Izráelnek, dicsőségemnek.