Isaiah
16,1 Küldjétek el a bárányt a föld fejedelméhez Selából a pusztába,
a Sion leányának hegyére.
16,2 Mert úgy lesz, mint a fészekből kivett vándor madár, úgy a
Moáb leányai Arnon gázlóinál lesznek.
16:3 Fogadj tanácsot, hajts végre ítéletet; tedd árnyékodat olyanná, mint az éjszaka az éjben
a dél közepén; rejtsd el a számkivetetteket; ne bántsd azt, aki vándorol.
16:4 Az én száműzetéseim lakjanak veled, Moáb; légy eltitkolt előttük
a rontó arca: mert a zsaroló a végén van, a rontó
megszűnik, az elnyomók elpusztulnak a földről.
16:5 És irgalmasságban megerősödik a trón, és rajta ül
igazság szerint Dávid sátorában, ítélkezve és ítéletet keresve, és
igazságot kapva.
16:6 Hallottunk Moáb gőgjéről; nagyon büszke: még az övére is
gőgössége, gőgje és haragja, de hazugsága ne legyen olyan.
16:7 Ezért jajgat Moáb Moábért, mindenki jajgat;
Kirhareset alapjait gyászoljatok; biztosan meg vannak sújtva.
16,8 Mert Hesbon mezei elsorvadnak, és Sibma szőlőtőkéi;
a pogányok lebontották főnövényeiket, eljöttek
egészen Jázerig vándoroltak a pusztában: ágai vannak
kinyújtózva eltűntek a tengeren.
16,9 Ezért sírni fogok Jázer, a Sibma szőlőtőke sírásával.
könnyeimmel öntettelek meg téged, ó Hesbon és Eleálé, a kiáltásért
mert lehullott nyári gyümölcsöd és aratásod.
16:10 És elveszik az öröm és az öröm a bőséges mezőről; és be
a szőlők nem énekelnek, és nem lesz
kiáltozás: a taposók ne tapossák ki a bort présükben; Nekem van
abbahagyták a szüreti kiabálásukat.
16,11 Ezért az én belém moábnak hárfaként szól, és az enyém
alkatrészek Kirharesh számára.
16:12 És lészen, amikor látható lesz, hogy Moáb elfáradt
magaslatra, hogy eljöjjön a szentélyébe imádkozni; de megteszi
nem érvényesül.
16:13 Ez az a beszéd, amelyet az Úr mondott Moábról azóta
idő.
16:14 Most pedig az Úr szólott, mondván: Három éven belül, mint az évek
béres, és Moáb dicsősége megsemmisül, mindezzel együtt
nagy sokaság; és a maradék nagyon kicsi és gyenge legyen.