Isaiah 16,1 Küldjétek el a bárányt a föld fejedelméhez Selából a pusztába, a Sion leányának hegyére. 16,2 Mert úgy lesz, mint a fészekből kivett vándor madár, úgy a Moáb leányai Arnon gázlóinál lesznek. 16:3 Fogadj tanácsot, hajts végre ítéletet; tedd árnyékodat olyanná, mint az éjszaka az éjben a dél közepén; rejtsd el a számkivetetteket; ne bántsd azt, aki vándorol. 16:4 Az én száműzetéseim lakjanak veled, Moáb; légy eltitkolt előttük a rontó arca: mert a zsaroló a végén van, a rontó megszűnik, az elnyomók elpusztulnak a földről. 16:5 És irgalmasságban megerősödik a trón, és rajta ül igazság szerint Dávid sátorában, ítélkezve és ítéletet keresve, és igazságot kapva. 16:6 Hallottunk Moáb gőgjéről; nagyon büszke: még az övére is gőgössége, gőgje és haragja, de hazugsága ne legyen olyan. 16:7 Ezért jajgat Moáb Moábért, mindenki jajgat; Kirhareset alapjait gyászoljatok; biztosan meg vannak sújtva. 16,8 Mert Hesbon mezei elsorvadnak, és Sibma szőlőtőkéi; a pogányok lebontották főnövényeiket, eljöttek egészen Jázerig vándoroltak a pusztában: ágai vannak kinyújtózva eltűntek a tengeren. 16,9 Ezért sírni fogok Jázer, a Sibma szőlőtőke sírásával. könnyeimmel öntettelek meg téged, ó Hesbon és Eleálé, a kiáltásért mert lehullott nyári gyümölcsöd és aratásod. 16:10 És elveszik az öröm és az öröm a bőséges mezőről; és be a szőlők nem énekelnek, és nem lesz kiáltozás: a taposók ne tapossák ki a bort présükben; Nekem van abbahagyták a szüreti kiabálásukat. 16,11 Ezért az én belém moábnak hárfaként szól, és az enyém alkatrészek Kirharesh számára. 16:12 És lészen, amikor látható lesz, hogy Moáb elfáradt magaslatra, hogy eljöjjön a szentélyébe imádkozni; de megteszi nem érvényesül. 16:13 Ez az a beszéd, amelyet az Úr mondott Moábról azóta idő. 16:14 Most pedig az Úr szólott, mondván: Három éven belül, mint az évek béres, és Moáb dicsősége megsemmisül, mindezzel együtt nagy sokaság; és a maradék nagyon kicsi és gyenge legyen.