Isaiah 14:1 Mert megkönyörül az Úr Jákóbon, és mégis kiválasztja Izraelt, és helyezzék el őket a saját földjükre, és az idegenek csatlakoznak hozzájuk, és ragaszkodnak Jákob házához. 14:2 És a nép fogja el őket, és vigye a helyükre Izráel háza birtokolja őket az Úr földjén szolgáknak és szolgálóleányokat: és foglyul ejtik őket, akiknek foglyait voltak; és uralkodni fognak elnyomóik felett. 14:3 És lészen azon a napon, amelyen az ÚR nyugalmat ad neked bánatodtól, félelmedtől és kemény rabságodtól, amelyekben szolgálni készültél, 14:4 Hogy ezt a példabeszédet fogd fel Babilon királya ellen, és mondd: Hogyan szűnt meg az elnyomó! az aranyváros megszűnt! 14:5 Az ÚR összetörte a gonoszok botját, és a gonoszok pálcáját uralkodók. 14,6 Aki szüntelen csapással verte a népet haragjában, ő uralkodott a nemzetek haragjában, üldözik, és senki sem akadályozza. 14:7 Az egész föld megnyugszik és elcsendesedik, énekelni kezdenek. 14,8 Igen, örvendeznek neked a fenyőfák, és Libanon cédrusai, mondván: Mivel lefektettél, nem támad ellenünk semmiféle dög. 14:9 A pokol alulról megindul, hogy eljöjjön hozzád. fellázítja érted a halottakat, a földnek minden fõemberét; azt feltámasztotta trónjaikról a nemzetek minden királyát. 14:10 Mind azt mondják majd neked: Te is gyengélkedtél, mint mi? olyan lettél, mint mi? 14,11 Pompád a sírba szállt, és hegedűid zúgása. féreg terjed alattad, és a férgek betakarnak téged. 14:12 Mennyire esett le az égből, ó, Lucifer, reggel fia! milyen művészet földig vágtad, ami meggyengítette a nemzeteket! 14,13 Mert azt mondtad szívedben: Felmegyek a mennybe, emeld fel trónusomat az Isten csillagai fölé, én is a hegyen ülök a gyülekezet északi oldalain: 14:14 Felmegyek a felhők magasságába; olyan leszek, mint a legtöbb Magas. 14:15 Mégis a pokolba kerülsz, a kút szélére. 14,16 Akik látnak, szűken néznek rád, és szemügyre vesznek téged, mondván: Ez az az ember, aki megrendítette a földet, aki megremegett? királyságok; 14:17 A ki pusztává tette a világot, és elpusztította városait; amely nem nyitotta meg foglyainak házát? 14,18 A nemzetek minden királya, mindnyájan, dicsőségben fekszik, mindegyik a saját házában. 14,19 Te pedig kivettél a sírodból, mint egy utálatos ágat, és mint a a megölettek, karddal átdöföttek ruhája, akik elmennek le a gödör köveihez; mint a láb alá taposott tetem. 14:20 Ne csatlakozz hozzájuk a temetésben, mert elpusztította a te földedet, és megölte népedet: a gonosztevők magva soha ne legyen híres. 14:21 Készítsetek lemészárlást az ő fiainak atyáik vétke miatt; hogy nem kelnek fel, nem birtokolják a földet, és nem töltik be az arcát világ városokkal. 14:22 Mert feltámadok ellenük, azt mondja a Seregek Ura, és kiirtom Babilonból a név és a maradék, és a fiú és az unokaöccs, azt mondja az Úr. 14,23 A keserűnek is birtokává teszem, és víztócsákká. és leseperem azt a pusztulás seprűjével, azt mondja az Úr otthont ad. 14,24 A Seregek Ura megesküdött, mondván: Bizony, ahogy én gondoltam, úgy lesz megtörténik; és ahogy elhatároztam, úgy marad: 14,25 Hogy megtöröm az asszírt földemen, és hegyeimen taposom láb alatt: akkor elszáll róluk az ő igája és az ő terhe szálljanak le a vállukról. 14:26 Ez az a szándék, amely az egész földön elterjedt: és ez az a kezet, amely minden nemzetre kinyújtott. 14:27 Mert a Seregek Ura elhatározta, és ki rontja el? és az ő ki van nyújtva a keze, és ki fordítja vissza? 14,28 Abban az évben, amikor Akház király meghalt, ez a teher volt. 14,29 Ne örülj, egész Palesztina, mert annak a vesszője, aki megütötte eltörtél: mert a kígyó gyökeréből a kakas, és gyümölcse tüzes repülő kígyó lesz. 14:30 És a szegények elsőszülöttei legeltetnek, a szűkölködők pedig lefekszenek biztonságban, és megölöm a te gyökeredet az éhséggel, és megöli a te gyökeredet maradék. 14:31 Jajj, ó kapu; sírj, ó város; te, egész Palesztina, feloldva vagy: azért füst jön északról, és senki sem lesz egyedül az övében kijelölt időpontokban. 14:32 Mit feleljen hát a nemzet követeinek? Hogy az ÚR megalapította Siont, és népének szegényei bíznak benne.