Isaiah
14:1 Mert megkönyörül az Úr Jákóbon, és mégis kiválasztja Izraelt, és
helyezzék el őket a saját földjükre, és az idegenek csatlakoznak hozzájuk,
és ragaszkodnak Jákob házához.
14:2 És a nép fogja el őket, és vigye a helyükre
Izráel háza birtokolja őket az Úr földjén szolgáknak
és szolgálóleányokat: és foglyul ejtik őket, akiknek foglyait
voltak; és uralkodni fognak elnyomóik felett.
14:3 És lészen azon a napon, amelyen az ÚR nyugalmat ad neked
bánatodtól, félelmedtől és kemény rabságodtól, amelyekben
szolgálni készültél,
14:4 Hogy ezt a példabeszédet fogd fel Babilon királya ellen, és
mondd: Hogyan szűnt meg az elnyomó! az aranyváros megszűnt!
14:5 Az ÚR összetörte a gonoszok botját, és a gonoszok pálcáját
uralkodók.
14,6 Aki szüntelen csapással verte a népet haragjában, ő uralkodott
a nemzetek haragjában, üldözik, és senki sem akadályozza.
14:7 Az egész föld megnyugszik és elcsendesedik, énekelni kezdenek.
14,8 Igen, örvendeznek neked a fenyőfák, és Libanon cédrusai, mondván:
Mivel lefektettél, nem támad ellenünk semmiféle dög.
14:9 A pokol alulról megindul, hogy eljöjjön hozzád.
fellázítja érted a halottakat, a földnek minden fõemberét; azt
feltámasztotta trónjaikról a nemzetek minden királyát.
14:10 Mind azt mondják majd neked: Te is gyengélkedtél, mint mi?
olyan lettél, mint mi?
14,11 Pompád a sírba szállt, és hegedűid zúgása.
féreg terjed alattad, és a férgek betakarnak téged.
14:12 Mennyire esett le az égből, ó, Lucifer, reggel fia! milyen művészet
földig vágtad, ami meggyengítette a nemzeteket!
14,13 Mert azt mondtad szívedben: Felmegyek a mennybe,
emeld fel trónusomat az Isten csillagai fölé, én is a hegyen ülök
a gyülekezet északi oldalain:
14:14 Felmegyek a felhők magasságába; olyan leszek, mint a legtöbb
Magas.
14:15 Mégis a pokolba kerülsz, a kút szélére.
14,16 Akik látnak, szűken néznek rád, és szemügyre vesznek téged,
mondván: Ez az az ember, aki megrendítette a földet, aki megremegett?
királyságok;
14:17 A ki pusztává tette a világot, és elpusztította városait;
amely nem nyitotta meg foglyainak házát?
14,18 A nemzetek minden királya, mindnyájan, dicsőségben fekszik, mindegyik
a saját házában.
14,19 Te pedig kivettél a sírodból, mint egy utálatos ágat, és mint a
a megölettek, karddal átdöföttek ruhája, akik elmennek
le a gödör köveihez; mint a láb alá taposott tetem.
14:20 Ne csatlakozz hozzájuk a temetésben, mert
elpusztította a te földedet, és megölte népedet: a gonosztevők magva
soha ne legyen híres.
14:21 Készítsetek lemészárlást az ő fiainak atyáik vétke miatt;
hogy nem kelnek fel, nem birtokolják a földet, és nem töltik be az arcát
világ városokkal.
14:22 Mert feltámadok ellenük, azt mondja a Seregek Ura, és kiirtom
Babilonból a név és a maradék, és a fiú és az unokaöccs, azt mondja az Úr.
14,23 A keserűnek is birtokává teszem, és víztócsákká.
és leseperem azt a pusztulás seprűjével, azt mondja az Úr
otthont ad.
14,24 A Seregek Ura megesküdött, mondván: Bizony, ahogy én gondoltam, úgy lesz
megtörténik; és ahogy elhatároztam, úgy marad:
14,25 Hogy megtöröm az asszírt földemen, és hegyeimen taposom
láb alatt: akkor elszáll róluk az ő igája és az ő terhe
szálljanak le a vállukról.
14:26 Ez az a szándék, amely az egész földön elterjedt: és ez az
a kezet, amely minden nemzetre kinyújtott.
14:27 Mert a Seregek Ura elhatározta, és ki rontja el? és az ő
ki van nyújtva a keze, és ki fordítja vissza?
14,28 Abban az évben, amikor Akház király meghalt, ez a teher volt.
14,29 Ne örülj, egész Palesztina, mert annak a vesszője, aki megütötte
eltörtél: mert a kígyó gyökeréből a
kakas, és gyümölcse tüzes repülő kígyó lesz.
14:30 És a szegények elsőszülöttei legeltetnek, a szűkölködők pedig lefekszenek
biztonságban, és megölöm a te gyökeredet az éhséggel, és megöli a te gyökeredet
maradék.
14:31 Jajj, ó kapu; sírj, ó város; te, egész Palesztina, feloldva vagy: azért
füst jön északról, és senki sem lesz egyedül az övében
kijelölt időpontokban.
14:32 Mit feleljen hát a nemzet követeinek? Hogy az ÚR
megalapította Siont, és népének szegényei bíznak benne.