Isaiah
6,1 Abban az évben, amikor Uzziás király meghalt, láttam az URat is ülni egy a
magas és felemelt trónt, és vonata betöltötte a templomot.
6:2 Felette a szeráfok álltak: mindegyiknek hat szárnya volt; kettővel ő
eltakarta az arcát, és kettővel a lábát, és kettővel ő
repült.
6,3 És kiáltott egyik a másiknak, és ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr
seregek: az egész föld tele van az ő dicsőségével.
6:4 És az ajtófélfák megmozdultak a kiáltó szavára, és az
a ház megtelt füsttel.
6:5 Akkor azt mondtam: Jaj nekem! mert elvesztem; mert én tisztátalan ember vagyok
ajkak, és tisztátalan ajkú nép között lakom: az enyémnek
szemek látták a Királyt, a Seregek Urát.
6,6 Ekkor hozzám repült az egyik szeráf, eleven szénnel a kezében,
amelyet fogóval vett le az oltárról:
6:7 És a számra tette, és így szólt: Íme, ez megérintette ajkadat;
és elvétetik a te hamisságod, és megtisztul a te bûnöd.
6,8 Hallottam az Úr szavát is, aki ezt mondta: Kit és kit küldjek
megy nekünk? Akkor azt mondtam: Itt vagyok; küldj nekem.
6,9 És monda: Menjetek, és mondjátok meg ennek a népnek: Halljátok meg, de értsétek meg!
nem; és valóban lássatok, de ne vegyetek észre.
6,10 Kövérítsd meg ennek a népnek a szívét, nehezítsd meg fülét és zárd be
a szemeik; nehogy szemükkel lássanak, fülükkel ne halljanak, és
értsétek meg szívükkel, térjetek meg és gyógyuljatok meg.
6:11 Akkor így szóltam: Uram, meddig? Ő pedig így válaszolt: Amíg a városok elpusztulnak
lakos nélkül, és a házak ember nélkül, és a föld teljesen
elhagyatott,
6:12 És az Úr messzire eltávolította az embereket, és nagy elhagyatottság lesz
a föld közepén.
6,13 De még lesz benne egy tized, és visszatér, és megeszik.
mint egy teilfa és mint egy tölgy, amelynek anyaga van bennük, amikor azok
vessétek le leveleiket: így a szent mag lesz a lévén.