Isaiah 6,1 Abban az évben, amikor Uzziás király meghalt, láttam az URat is ülni egy a magas és felemelt trónt, és vonata betöltötte a templomot. 6:2 Felette a szeráfok álltak: mindegyiknek hat szárnya volt; kettővel ő eltakarta az arcát, és kettővel a lábát, és kettővel ő repült. 6,3 És kiáltott egyik a másiknak, és ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr seregek: az egész föld tele van az ő dicsőségével. 6:4 És az ajtófélfák megmozdultak a kiáltó szavára, és az a ház megtelt füsttel. 6:5 Akkor azt mondtam: Jaj nekem! mert elvesztem; mert én tisztátalan ember vagyok ajkak, és tisztátalan ajkú nép között lakom: az enyémnek szemek látták a Királyt, a Seregek Urát. 6,6 Ekkor hozzám repült az egyik szeráf, eleven szénnel a kezében, amelyet fogóval vett le az oltárról: 6:7 És a számra tette, és így szólt: Íme, ez megérintette ajkadat; és elvétetik a te hamisságod, és megtisztul a te bûnöd. 6,8 Hallottam az Úr szavát is, aki ezt mondta: Kit és kit küldjek megy nekünk? Akkor azt mondtam: Itt vagyok; küldj nekem. 6,9 És monda: Menjetek, és mondjátok meg ennek a népnek: Halljátok meg, de értsétek meg! nem; és valóban lássatok, de ne vegyetek észre. 6,10 Kövérítsd meg ennek a népnek a szívét, nehezítsd meg fülét és zárd be a szemeik; nehogy szemükkel lássanak, fülükkel ne halljanak, és értsétek meg szívükkel, térjetek meg és gyógyuljatok meg. 6:11 Akkor így szóltam: Uram, meddig? Ő pedig így válaszolt: Amíg a városok elpusztulnak lakos nélkül, és a házak ember nélkül, és a föld teljesen elhagyatott, 6:12 És az Úr messzire eltávolította az embereket, és nagy elhagyatottság lesz a föld közepén. 6,13 De még lesz benne egy tized, és visszatér, és megeszik. mint egy teilfa és mint egy tölgy, amelynek anyaga van bennük, amikor azok vessétek le leveleiket: így a szent mag lesz a lévén.