Isaiah 2,1 A szó, amelyet Ésaiás, Ámós fia látott Júdáról és Jeruzsálemről. 2:2 És lészen az utolsó napokban, hogy a hegy az Az ÚR háza a hegyek tetején áll majd, és meglesz emelkedjetek a dombok fölé; és minden nemzet özönlik hozzá. 2:3 És sok ember elmegy, és ezt mondják: Gyertek, menjünk fel a az Úr hegye, Jákób Istenének házához; és meg is fogja taníts meg minket az ő útaira, és az ő ösvényein járunk, mert Sionból kijön a törvény és az ÚR beszéde Jeruzsálemből. 2:4 És ítél a pogányok között, és megdorgál sok népet kardjukat ekevasra verik, és lándzsáikat metszőhorgok: nemzet sem emel kardot nemzet ellen tanulnak-e még háborút. 2,5 Jákob háza, jöjjetek, és járjunk az Úr világosságában! 2:6 Ezért elhagytad népedet, Jákób házát, mert ők keletről töltenek be, és jósok, mint a filiszteusok, és tetszenek maguknak az idegenek gyermekeiben. 2,7 Az ő földjük is tele van ezüsttel és arannyal, és nincs vége kincseiket; az ő földjük is tele van lóval, nincs is szekereik vége: 2:8 Az ő földjük is tele van bálványokkal; saját munkájukat imádják kezek, amit a saját ujjaik készítettek: 2,9 És a gonosz ember meghajol, és a nagy ember megalázza magát. ezért ne bocsáss meg nekik. 2,10 Menj be a sziklába, és rejtőzz el a porba, az ÚR félelmében, és őfelsége dicsőségére. 2,11 Az ember magasztos tekintete megaláztatik, és az emberek gőgje leborulnak, és egyedül az Úr emelkedik fel azon a napon. 2,12 Mert a Seregek Urának napja lesz minden kevélyen és magasztos, és mindenkire, aki felemelkedik; és elhozzák alacsony: 2,13 És Libanon összes cédrusára, a melyek magasak és magasak, és Básán összes tölgyén, 2,14 És minden magas hegyen és minden felemelt halmon fel, 2,15 És minden magas toronyon és minden kerített falon, 2:16 És Tarsis minden hajóján és minden kedves képen. 2,17 És meghajol az ember magasztossága, és az emberek gőgje megaláztatik, és egyedül az Úr emelkedik fel azon a napon. 2:18 A bálványokat pedig teljesen eltörli. 2:19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a sziklák barlangjaiba a földre, az ÚR félelméért és az ő felségének dicsőségére, amikor ő felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet. 2,20 Azon a napon az ember ezüstbálványait és arany bálványait önti, amelyeket mindenki saját maga imádott, a vakondoknak és a denevérek; 2,21 Bemenni a sziklák hasadékaiba és a rongyok tetejére sziklák, az ÚR félelmében és az ő felségének dicsőségére, amikor ő felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet. 2,22 Hagyjatok abba az embertől, akinek a lehelete az orrlyukaiban van, mert hol van elszámolni kell?