Isaiah
2,1 A szó, amelyet Ésaiás, Ámós fia látott Júdáról és Jeruzsálemről.
2:2 És lészen az utolsó napokban, hogy a hegy az
Az ÚR háza a hegyek tetején áll majd, és meglesz
emelkedjetek a dombok fölé; és minden nemzet özönlik hozzá.
2:3 És sok ember elmegy, és ezt mondják: Gyertek, menjünk fel a
az Úr hegye, Jákób Istenének házához; és meg is fogja
taníts meg minket az ő útaira, és az ő ösvényein járunk, mert Sionból
kijön a törvény és az ÚR beszéde Jeruzsálemből.
2:4 És ítél a pogányok között, és megdorgál sok népet
kardjukat ekevasra verik, és lándzsáikat
metszőhorgok: nemzet sem emel kardot nemzet ellen
tanulnak-e még háborút.
2,5 Jákob háza, jöjjetek, és járjunk az Úr világosságában!
2:6 Ezért elhagytad népedet, Jákób házát, mert ők
keletről töltenek be, és jósok, mint a filiszteusok,
és tetszenek maguknak az idegenek gyermekeiben.
2,7 Az ő földjük is tele van ezüsttel és arannyal, és nincs vége
kincseiket; az ő földjük is tele van lóval, nincs is
szekereik vége:
2:8 Az ő földjük is tele van bálványokkal; saját munkájukat imádják
kezek, amit a saját ujjaik készítettek:
2,9 És a gonosz ember meghajol, és a nagy ember megalázza magát.
ezért ne bocsáss meg nekik.
2,10 Menj be a sziklába, és rejtőzz el a porba, az ÚR félelmében,
és őfelsége dicsőségére.
2,11 Az ember magasztos tekintete megaláztatik, és az emberek gőgje
leborulnak, és egyedül az Úr emelkedik fel azon a napon.
2,12 Mert a Seregek Urának napja lesz minden kevélyen
és magasztos, és mindenkire, aki felemelkedik; és elhozzák
alacsony:
2,13 És Libanon összes cédrusára, a melyek magasak és magasak, és
Básán összes tölgyén,
2,14 És minden magas hegyen és minden felemelt halmon
fel,
2,15 És minden magas toronyon és minden kerített falon,
2:16 És Tarsis minden hajóján és minden kedves képen.
2,17 És meghajol az ember magasztossága, és az emberek gőgje
megaláztatik, és egyedül az Úr emelkedik fel azon a napon.
2:18 A bálványokat pedig teljesen eltörli.
2:19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a sziklák barlangjaiba
a földre, az ÚR félelméért és az ő felségének dicsőségére, amikor ő
felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet.
2,20 Azon a napon az ember ezüstbálványait és arany bálványait önti,
amelyeket mindenki saját maga imádott, a vakondoknak és a
denevérek;
2,21 Bemenni a sziklák hasadékaiba és a rongyok tetejére
sziklák, az ÚR félelmében és az ő felségének dicsőségére, amikor ő
felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet.
2,22 Hagyjatok abba az embertől, akinek a lehelete az orrlyukaiban van, mert hol van
elszámolni kell?