Habakuk 3:1 Habakuk próféta imája Sigionóthoz. 3,2 Uram, meghallottam beszédedet, és megijedtem: Uram, elevenítsd fel munkádat az évek közepette, az évek közepette ismertté tenni; ban ben harag emlékezz az irgalmasságra. 3,3 Isten Témánból jött, és a Szent a Párán hegyéről. Selah. Az ő dicsősége beborította az eget, és a föld tele volt az ő dicséretével. 3:4 És az ő fényessége olyan volt, mint a fény; szarvak jöttek ki az övéből kéz: és ott volt hatalmának elrejtése. 3,5 Előtte járt a dögvész, és égő parazsatok szálltak rá lábát. 3,6 Felállt, és megmérte a földet, megnézte, és széthajtott a föld alatt nemzetek; és az örök hegyek szétszóródtak, az örökkévalók dombok meghajoltak: útjai örökkévalóak. 3,7 Láttam Kusán sátrait nyomorúságban, és a földnek kárpitjait. Midian megremegett. 3:8 Haragudott-é az Úr a folyókra? ellen volt a haragod folyók? haragod volt a tenger ellen, hogy rád lovagoltál lovakat és üdvös szekereidet? 3,9 A te íjad egészen mezítelen volt, a törzsek esküje szerint, a te szavad. Selah. Folyókkal hasítottad fel a földet. 3,10 Láttak téged a hegyek, és megremegtek: a túláradó víz elhaladt: a mély kimondta a hangját, és a magasba emelte a kezét. 3,11 A nap és a hold mozdulatlanul álltak a lakhelyükön: a tiéd fényénél nyilak mentek, és a te csillogó lándzsád ragyogására. 3,12 Felháborodva vonultál át a földön, csépelted pogány haragjában. 3,13 Néped üdvösségéért mentél ki, méghozzá üdvösségért a te felkenteddel; megsebesítetted a fejet a házból gonoszak, felfedezve az alapot a nyakig. Selah. 3,14 Rúdjaival átütötted falvainak fejét: azokat forgószélként jött ki, hogy szétszórjon: ujjongásuk olyan volt, mint felemészteni szegény titokban. 3:15 Átmentél a tengeren lovaiddal, a halomban nagy vizek. 3:16 Amikor meghallottam, megremegett a hasam; ajkaim megremegtek a hang hallatán: rohadtság szállt a csontjaimba, és megremegtem magamban, hogy megtehessem nyugodj meg a nyomorúság napján: ha feljön a néphez, megteszi megtámadja őket csapataival. 3:17 Bár a fügefa nem virágzik, és nem lesz benne gyümölcs szőlő; az olajfa munkája kudarcot vall, és a mezők nem hoznak termést hús; a nyájat vágják ki az akolból, és nem lesz csorda az istállókban: 3,18 Mégis örvendek az Úrban, örvendek szabadító Istenemben. 3,19 Az Úr Isten az én erősségem, és olyanná teszi lábaimat, mint a szarvasok lábai, és arra késztet engem, hogy magaslatomon járjak. A főénekesnek vonós hangszereimen.