Habakuk
3:1 Habakuk próféta imája Sigionóthoz.
3,2 Uram, meghallottam beszédedet, és megijedtem: Uram, elevenítsd fel munkádat
az évek közepette, az évek közepette ismertté tenni; ban ben
harag emlékezz az irgalmasságra.
3,3 Isten Témánból jött, és a Szent a Párán hegyéről. Selah. Az ő dicsősége
beborította az eget, és a föld tele volt az ő dicséretével.
3:4 És az ő fényessége olyan volt, mint a fény; szarvak jöttek ki az övéből
kéz: és ott volt hatalmának elrejtése.
3,5 Előtte járt a dögvész, és égő parazsatok szálltak rá
lábát.
3,6 Felállt, és megmérte a földet, megnézte, és széthajtott a föld alatt
nemzetek; és az örök hegyek szétszóródtak, az örökkévalók
dombok meghajoltak: útjai örökkévalóak.
3,7 Láttam Kusán sátrait nyomorúságban, és a földnek kárpitjait.
Midian megremegett.
3:8 Haragudott-é az Úr a folyókra? ellen volt a haragod
folyók? haragod volt a tenger ellen, hogy rád lovagoltál
lovakat és üdvös szekereidet?
3,9 A te íjad egészen mezítelen volt, a törzsek esküje szerint,
a te szavad. Selah. Folyókkal hasítottad fel a földet.
3,10 Láttak téged a hegyek, és megremegtek: a túláradó víz
elhaladt: a mély kimondta a hangját, és a magasba emelte a kezét.
3,11 A nap és a hold mozdulatlanul álltak a lakhelyükön: a tiéd fényénél
nyilak mentek, és a te csillogó lándzsád ragyogására.
3,12 Felháborodva vonultál át a földön, csépelted
pogány haragjában.
3,13 Néped üdvösségéért mentél ki, méghozzá üdvösségért
a te felkenteddel; megsebesítetted a fejet a házból
gonoszak, felfedezve az alapot a nyakig. Selah.
3,14 Rúdjaival átütötted falvainak fejét: azokat
forgószélként jött ki, hogy szétszórjon: ujjongásuk olyan volt, mint felemészteni
szegény titokban.
3:15 Átmentél a tengeren lovaiddal, a halomban
nagy vizek.
3:16 Amikor meghallottam, megremegett a hasam; ajkaim megremegtek a hang hallatán:
rohadtság szállt a csontjaimba, és megremegtem magamban, hogy megtehessem
nyugodj meg a nyomorúság napján: ha feljön a néphez, megteszi
megtámadja őket csapataival.
3:17 Bár a fügefa nem virágzik, és nem lesz benne gyümölcs
szőlő; az olajfa munkája kudarcot vall, és a mezők nem hoznak termést
hús; a nyájat vágják ki az akolból, és nem lesz
csorda az istállókban:
3,18 Mégis örvendek az Úrban, örvendek szabadító Istenemben.
3,19 Az Úr Isten az én erősségem, és olyanná teszi lábaimat, mint a szarvasok lábai,
és arra késztet engem, hogy magaslatomon járjak. A főénekesnek
vonós hangszereimen.