Habakuk 2,1 Az én őrszemre állok, és felállítok a toronyra, és vigyázok rá nézd meg, mit mond nekem, és mit válaszolok, ha leszek szidta. 2,2 És válaszolt nekem az Úr, és monda: Írd le a látomást, és tedd világossá asztalokon, hogy futhasson, aki olvassa. 2,3 Mert a látomás még meghatározott időre szól, de a végén meglesz beszélj és ne hazudj: ha késik is, várd meg! mert biztosan lesz gyere, nem késik. 2,4 Íme, az ő lelke, aki felemelkedett, nem igaz benne, hanem az igaz hitéből fog élni. 2:5 Igen, mivel vétkezik a borral, nem is büszke ember otthon tartja, aki kiszélesíti vágyát, mint a pokol, és olyan, mint a halál, és nem lehet megelégedni, hanem minden nemzetet hozzá gyűjt, és halmoz neki minden ember: 2:6 Vajon ezek mind példázatot és csúfolódást nem mondanak-e ellene? mondd ellene, és mondd: Jaj annak, aki gyarapítja azt, ami van nem ez! meddig? és annak, aki megrakja magát vastag agyaggal! 2:7 Nem kelnek-e fel hirtelen, akik megharapnak, és nem ébresztik fel azt? bosszant téged, és te leszel nekik zsákmányul? 2,8 Mert sok nemzetet elpusztítottál, a nép minden maradékát elkényeztet téged; a férfivér és az erőszakosság miatt földet, a várost és mindazt, ami benne lakik. 2,9 Jaj annak, aki gonosz kapzsiságot kíván a házának, hogy állítsa magasba fészkét, hogy megszabaduljon a gonosz hatalmától! 2,10 Szégyent hoztál házadra, és sok embert kiirtottál vétkezett a lelked ellen. 2,11 Mert a kő kiált a falból, és a gerenda a fából válaszoljon rá. 2,12 Jaj annak, aki vérrel várost épít, és várost épít gonoszság! 2,13 Íme, nem a Seregek Urától van-e az, hogy a nép munkálkodjon? maga a tűz, és a nép elfárad a hiúság miatt? 2,14 Mert megtelik a föld a dicsőség ismeretével Uram, ahogy a vizek beborítják a tengert. 2,15 Jaj annak, aki inni ad felebarátját, aki beleteszi a tömlőt őt, és megrészegíti is, hogy megnézd őket meztelenség! 2,16 Tele vagy dicsőség szégyenével: igyál te is, és hagyd, fedetlen legyen a fityma: megfordul az ÚR jobbjának pohara neked, és szégyenteljes kiokádás lesz a te dicsőségeden. 2,17 Mert Libanon erőszakossága borít be téged, és a vadállatok zsákmánya, amitől megijedtek az embervértől és az erőszaktól a földet, a várost és mindazt, ami benne lakik. 2:18 Mit használ a faragott képnek, a melyet a készítője faragott? az olvadt kép és a hazugságtanító, aki művének készítője bízik-e abban, hogy néma bálványokat csináljon? 2:19 Jaj annak, aki ezt mondja a fának: Kelj fel! a néma kőhöz: Kelj fel, azt tanítani fog! Íme, arannyal és ezüsttel van bevonva, és van semmi lélegzet nincs közepette. 2,20 De az Úr az ő szent templomában van: hallgasson az egész föld előtte.