Habakuk
2,1 Az én őrszemre állok, és felállítok a toronyra, és vigyázok rá
nézd meg, mit mond nekem, és mit válaszolok, ha leszek
szidta.
2,2 És válaszolt nekem az Úr, és monda: Írd le a látomást, és tedd világossá
asztalokon, hogy futhasson, aki olvassa.
2,3 Mert a látomás még meghatározott időre szól, de a végén meglesz
beszélj és ne hazudj: ha késik is, várd meg! mert biztosan lesz
gyere, nem késik.
2,4 Íme, az ő lelke, aki felemelkedett, nem igaz benne, hanem az igaz
hitéből fog élni.
2:5 Igen, mivel vétkezik a borral, nem is büszke ember
otthon tartja, aki kiszélesíti vágyát, mint a pokol, és olyan, mint a halál, és
nem lehet megelégedni, hanem minden nemzetet hozzá gyűjt, és halmoz
neki minden ember:
2:6 Vajon ezek mind példázatot és csúfolódást nem mondanak-e ellene?
mondd ellene, és mondd: Jaj annak, aki gyarapítja azt, ami van
nem ez! meddig? és annak, aki megrakja magát vastag agyaggal!
2:7 Nem kelnek-e fel hirtelen, akik megharapnak, és nem ébresztik fel azt?
bosszant téged, és te leszel nekik zsákmányul?
2,8 Mert sok nemzetet elpusztítottál, a nép minden maradékát
elkényeztet téged; a férfivér és az erőszakosság miatt
földet, a várost és mindazt, ami benne lakik.
2,9 Jaj annak, aki gonosz kapzsiságot kíván a házának, hogy
állítsa magasba fészkét, hogy megszabaduljon a gonosz hatalmától!
2,10 Szégyent hoztál házadra, és sok embert kiirtottál
vétkezett a lelked ellen.
2,11 Mert a kő kiált a falból, és a gerenda a fából
válaszoljon rá.
2,12 Jaj annak, aki vérrel várost épít, és várost épít
gonoszság!
2,13 Íme, nem a Seregek Urától van-e az, hogy a nép munkálkodjon?
maga a tűz, és a nép elfárad a hiúság miatt?
2,14 Mert megtelik a föld a dicsőség ismeretével
Uram, ahogy a vizek beborítják a tengert.
2,15 Jaj annak, aki inni ad felebarátját, aki beleteszi a tömlőt
őt, és megrészegíti is, hogy megnézd őket
meztelenség!
2,16 Tele vagy dicsőség szégyenével: igyál te is, és hagyd,
fedetlen legyen a fityma: megfordul az ÚR jobbjának pohara
neked, és szégyenteljes kiokádás lesz a te dicsőségeden.
2,17 Mert Libanon erőszakossága borít be téged, és a vadállatok zsákmánya,
amitől megijedtek az embervértől és az erőszaktól
a földet, a várost és mindazt, ami benne lakik.
2:18 Mit használ a faragott képnek, a melyet a készítője faragott?
az olvadt kép és a hazugságtanító, aki művének készítője
bízik-e abban, hogy néma bálványokat csináljon?
2:19 Jaj annak, aki ezt mondja a fának: Kelj fel! a néma kőhöz: Kelj fel, azt
tanítani fog! Íme, arannyal és ezüsttel van bevonva, és van
semmi lélegzet nincs közepette.
2,20 De az Úr az ő szent templomában van: hallgasson az egész föld
előtte.